Egy német házaspár alpesi túrája nem várt izgalmakba torkollott 1991. szeptemberében, amikor az olasz-osztrák határ környékén, a Finailspitze megmászása közben egy jégbefagyott holttestre bukkantak.

 

A hauslabjochi emberről, keresztnevén Ötzi, azóta kiderült, hogy a maga több mint ötezer éves korával egyike a valaha talált legrégebbi, tökéletes állapotban felbukkant múmiáknak. Ötziből popkultúrális ikon és külpolitikai vitatéma lett, Olaszország és Ausztria például évekig hadakozott azon, kihez kerüljön a jégbe zárt holttest. A Jégemberként is ismert múmia ugyanakkor számos jelentős megfigyeléshez vezette a tudósokat, és segítségével, felfedezése után majd’ harminc évvel is egyre újabb és újabb dolgokat tudunk meg a rézkor emberéről.

 

A Current Biology c. folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányban, egy nemzetközi kutatócsoport a jégember halála előtt elfogyasztott, utolsó étkezéséről számol be részletesen. Az elemzésnek köszönhetően jobban megérthetjük a rézkori emberek táplálkozását, életmódját, sőt azt is, miként maradtak életben a zord körülmények között.

 

 hirdetes_810x300  

Összetett molekuláris és mikroszkópos analízisek tanulsága szerint Ötzi utolsó vacsorája, és valószínűsíthetően számos ezt megelőző, extrém magas arányban tartalmazott állati eredetű zsírokat. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy korábban, a hajából vett minták alapján, vegetáriánusnak tartották Ötzit, sőt számos ehető növényfaj magját megtalálták a maradványokon. A múmia gyomortartalmát csak pár évvel ezelőtt kezdték el vizsgálni, ugyanis sokáig nem találták meg azt a testüregben.

 

Az ‘A’ képen maga Ötzi tekinthető meg, mellette a gyomor-bélrendszeréről készült röntgenkép. A csillag a megtelt gyomrot, míg a nyilak a belek különböző szakaszait jelölik. A kép alján, a kémcsövekben látható zavaros löttyök a gyomormintákat tartalmazzák. A két fénymikroszkópos felvételen a gyomortartalomból kinyert izomrostok (B kép), illetve növényi szövetdarabok (C kép) láthatóak. (forrás: Current Biology)

 

Kőszáli kecske és gímszarvas zsír – és izomszöveteiből, valamint tejből származó zsírok és fehérjék mellett egy ősi, manapság reneszánszát élő gabonaféléből, az alakorból származó szénhidrátokat is találtak a kutatók, illetve egy mérgező haraszt, a saspáfrány nyomait. Hogy ez utóbbit csak véletlenül fogyasztotta el Ötzi rézkori szendvicsének csomagoló anyagaként, esetleg köretként ette a szarvashúshoz, nem tudjuk. A belekben faszén nyomait is sikerült azonosítani, tehát a rézkorból itt maradt Jégember nagy valószínűséggel ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztott nyers húst.

 

Tudjuk, hogy extrém hidegben jóval több kalóriát éget el a szervezet, melynek visszapótlására, legalábbis energetikai szempontból, a zsírok a legalkalmasabbak (egy gramm zsír körülbelül 9 kcal, míg ugyanennyi fehérje vagy szénhidrát csak 4-5). Albert Zink, a vizsgálatokban részt vevő Eurac Kutató Központ munkatársa kiemelte: “a hideg, magaslati élőhely különösen megterhelő az emberi szervezetre, és optimális táplálkozást kíván. Úgy tűnik Ötzi tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az állati zsírokkal remekül pótolhatja az elvesztett energiát.

 

A kutatókra most újabb izgalmas feladat vár, az elemzések során sikerült ugyanis rábukkanni a Jégember ötezer éves bélflórájának nyomaira, melynek pontos megismerése óriási tudományos szenzáció lenne.

 

Pomichal Krisztián

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!