Egy csapat texasi kutató e hét szerdán számolt be róla, hogy sikerült laborban növesztett tüdőt élő sertésbe ültetniük. Mindezt úgy, hogy az új tüdőn később nyoma sem volt az ilyenkor gyakran előforduló és a szervtranszplantációt meghiúsító szervkilökődésnek.
A XXI. századi tudomány egyik legérdekesebb, leggyorsabban fejlődő területe az ún. biomérnökség (bioengineering). A rendkívül szerteágazó új tudományterület egyik „forró pontja” éppen a laboratóriumi körülmények között előállított szervek, szervrendszerek kérdésköre. Bár még nagyon hosszú az út mire az orvosi rutin részévé válhat az eljárás, a texasi tudósok munkája óriási előrelépést jelent.
Talán nem is teljesen pontos kifejezés a mesterséges tüdő, hiszen a beültetett szerveket nem különféle anyagokból „szerelték össze”, hanem állati sejtekből, szövetekből építették fel, méghozzá a szerv leendő gazdájának (azaz a recipiensnek) sejtjeiből és szöveteiből, hogy aztán anatómiájában és funkciójában is az eredetivel megegyező szerveket kapjanak, ezzel biztosítva, hogy a kilökődés esélye a lehető legkisebb legyen. A legfontosabb ilyenkor, hogy az új tüdő belső szerkezetének elég rugalmasnak és ellenállónak kell lennie, s ha nem alakulnak ki benne a gázcserére alkalmas, átjárható hajszálerek, akkor az egész szó szerint a kukában végzi.
A Texasi Egyetem orvostudományi intézetének munkatársai eredményeiket a Science folyóiratcsaládhoz tartozó Translational Medicine hasábjain ismertették.
Az eljárás során elsőként a megfelelő tüdőlebenyek kialakítására került sor, mégpedig úgy, hogy a donorállat tüdőlebenyeit egy speciális oldattal kezelve lebontották annak főként fehérjékből felépülő vázáról a szöveteket. Ezt követően a vázakat egy tápanyagdús oldatba helyezték át. Ezekre építették fel tulajdonképpen a tüdőket, úgy, hogy a recipiens állatok tüdejéből kinyert sejteket adtak az oldathoz. A lebenyek kifejlődése körülbelül egy hónapig tartott.
Két héttel az átültetés után megkezdődött az új szervek vaszkularizációja, azaz lassacskán kialakult az a rendkívül sűrű és kusza érhálózat, amely légzőszervünk sajátja. A sertésekbe ültetett tüdők tökéletesen ellátták funkciójukat, két hónappal a beavatkozást követően sem adódtak légzési nehézségei az állatoknak.
A kutatók szerint öt-tíz évre vagyunk attól, hogy az eljárás emberi tüdő esetében is alkalmazható legyen, és a legsürgetőbb esetekben ilyen laborban növesztett szervekkel menthessünk életet. S bár az öt-tíz év nem beláthatatlan távolság, a munkát nem lehet elég korán befejezni. Világszerte ezrek szorulnak rá új tüdőre, az EU-ban például több mint 800-an, de ha például az új vesére várók listáját nézzük, ez a szám több tízezerre rúg. Mégis úgy tűnik, van remény!
Pomichal Krisztián
Nyitókép: translational-medicine.biomedcentral.com
Megosztás:
Címkék: biomérnökség emberi tüdő Főoldal mesterséges tüdő pomichal krisztián szervátültetés szervtranszplantáció tüdőlebeny
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
