Nyitókép: National Geographic
A kutatók egy újkőkori közösség tagjainak genetikáját elemezték.
Maïté Rivollat, a Genti Egyetem munkatársa és kollégái egy friss tanulmányban ősi DNS elemzésével több generációt átívelően rekonstruálnak újkőkori családfákat – számol be a Live Science. A vizsgálat az észak-franciaországi Gurgy 6700 éves sírjain alapul.
A lelőhelyet a 2000-es években tárták fel, az ősi DNS kivonásának és vizsgálatának technológiái viszont csak a közelmúltban váltak kellően fejletté a kutatáshoz. A szakértők a temetőben megtalált 128 személyből 94-nél végeztek el genomelemzést, az alanyok között egyaránt voltak felnőttek és gyermekek.
A neolitikumra a letelepedett életmód megjelenése volt jellemző. Az állandó települések kialakulása a tartósabb temetkezési helyek megjelenésével is járt, ami izgalmas lehetőséget kínál a régészeknek. „Egy ilyen hatalmas családfa mérete az adott korszakra nézve elképesztő” – mondta Rivollat. Mint hozzátette, csapatával rájöttek, hogy egy ekkora közösség társadalmi aspektusait is feltárhatják.
A lelőhely egyetlen temetőt alkot, sírmellékek és emlékművek nem találhatóak a területén. Bár a csontok nem voltak kifejezetten jó állapotúak, elég épek maradtak a DNS kivonásához. A genetikai elemzéssel a családot vissza tudták vezetni egy alapító atyához, az érintett férfit először máshol temették el, és csak utóbb hozták közelebb leszármazottaihoz.
A mitokondriális DNS (anyai vonal) és az Y-kromoszóma (apai vonal) vizsgálatából, valamint az egyes személyek halálozási korából és neméből kiindulva a kutatók két családfát állítottak fel. Az első hét generáción keresztül 64 egyént kapcsolt össze, ez az eddigi legnagyobb ősi családfa. A második csoportnak öt nemzedéken át 12 tagját azonosították.
Az eredményekből apaági minta rajzolódott ki, a generációk a férfi leszármazás révén kapcsolódtak össze. Az is kiderült, hogy míg a férfiak eredeti közösségükön belül maradtak, a nők utóbb elhagyták azt. A korabeliekre beltenyészet nem volt jellemző, ezt a nők ki- és beköltözésével kerülhették el. Mivel féltestvéreket nem találtak, úgy tűnik, hogy a közösség szigorú monogámiát követett.
A sírok elhelyezkedése arra is utal, hogy a családtagok pontosan tudták, ki hol nyugszik. Minél közelebb volt ugyanis eltemetve két személy, annál közelebbi rokonságban álltak.
Megosztás:
Címkék: családfa DNS-elemzés genetika neolitikum sír temetkezés
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
