Nyitókép: science.nasa.gov
A különleges jelenséget a Voyager és a Cassini űrszondák is megörökítették, a legutóbbi megfigyelést róla a Hubble-űrteleszkóp végezte.
1610-ben Galilei volt az első, aki a Szaturnusz gyűrűit meglátta primitív teleszkópja segítségével, ekkor még csupán két dudort látott a bolygó mellett, ám 1616-ban már határozottan az íves alakokat, „csészefüleket” észlelte, amelyek valós természetét azután Huygens tárta fel 45 évvel később.
A földfelszíni teleszkópokkal azután további részleteket pillanthattunk meg, ám így is csak négyet láthattunk a komplex gyűrűrendszerből, egészen a Voyager-űrszondák közeli felvételeinek elkészültéig. Ekkor láthattuk először a gyűrűkön kialakuló küllőszerű alakzatokat, amelyekről a Hubble-űrteleszkóp készítette a legújabb felvételeket. 2023. februárban már közzé tettek egy ilyen felvételt, ám a küllőszezon folytatódik, megszületett a Hubble legújabb képe is e témában, írja a National Geographic.
A küllők legfrissebb képét 2023. október 22-én készítette az űrteleszkóp, s a küllők természetéről is árulkodik a felvétel. A jelenség, amikor felbukkan a gyűrűk egy-egy részén, néhány tengelyforgásnyi ideig látható, majd felszívódik. A Hubble hosszú távú megfigyeléseiből tudjuk ma már, hogy évszakos jelenségről van szó, mind a küllők száma, mind azok kontrasztossága változik. A legtöbb küllőt a Szaturnusz nap-éj egyenlősége ideje körül figyelhetjük meg, ez pedig 2025-ben következik be. Ilyenkor nemcsak a számuk, de a sötétségük is fokozódik.
A friss képen a bolygó mindkét oldalán díszlik a gyűrűn néhány árnyékszerű küllő, ami ugyan, a Szaturnuszhoz képest nem tűnik nagynak, ám ezek hossza, szélessége nagyobb a Föld átmérőjénél.
A jelenleg legtöbbek által elfogadott elmélet szerint a küllők az óriásbolygó mágneses terével is összefüggenek, pontosabban a Nap és a bolygó mágnessége közti kölcsönhatás játszik szerepet ezek kialakulásában, amelyre a bolygó dőlésszögének is van befolyása. A bolygókutató szakemberek szerint a gyűrűk felett lebegő port vagy jégszemcséket a napszél és a mágneses tér kölcsönhatása miatt keletkező elektrosztatikus erők lebegtetik. Azonban számos kérdés van még, amelyeket a Hubble-űrteleszkóp sorozatos megfigyelései remélhetőleg segítenek megválaszolni.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
