Nyitókép: National Geographic (A Tiktaalik rekonstrukciója az új adatokkal)
375 millió éves kövület árulkodik arról, hogy őseink miként is váltak képessé a szárazföldön járásra.
Jóval azelőtt, hogy a halak uszonyai apránként lábakká alakultak volna, a test tengelyét jelentő csontok, mint a fej, a nyak, a gerinc és a bordák már változóban voltak. E változások tették lehetővé azt, hogy őseink azután halból négylábú állattá válva a szárazföldre léphessenek.
A Chicagói Egyetem számolt be arról az új kutatásról, amelyben a Pennsylvaniai Állami Egyetemmel közös munkában rekonstruálták a világhírű Tiktaalik csontozatát. A Tiktaalik rosea volt az az ősi halféle állat, amely a négylábúak legközelebbi vízi rokona volt 375 millió évvel ezelőtt. A Tiktaalik első maradványait 2004-ben fedezték fel a kanadai sarkvidéki Ellesmere-szigeten, az akkori kutatócsoport mára szintén világhírűvé lett tagja, Neil Shubin vezette a mostani kutatást.
A felfedezéskor az állat testének számos kulcsfontosságú része hiányzott, most viszont olyan mikro-CT vizsgálatot végeztek az ősmaradványon, amelyből számos további részletre fény derülhetett. A mikro-CT segítségével eddig nem látott csontozati elemeket pillanthattak meg a szakemberek, ezek a csigolyák és bordák a kövületet tartalmazó kőzet belsejében találhatóak ugyanis.
A csapatnak sikerült az állat teljes testfelépítését rekonstruálni, és így kiderülhetett, hogy a Tiktaalik bordái hozzákapcsolódhattak a medencecsontjához, ez az evolúciós mozzanat pedig igen fontos eleme volt annak, hogy az ősállat későbbi rokonai majd a szárazföldön, négy lábon járhattak.
Megosztás:
Címkék: kövület paleontológia tiktaalik
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
