Kalandozás Skandináviában III. – Utazás a sarkkörön túl, a számik földjén

Túljutni az északi sarkkörön, fjordokon hajózni, kiülni a Trolltungára, gleccsereken túrázni, közelebbről megismerni a viking és számi kultúrát – mennyi álmot szőttünk a térkép fölé görnyedve a Skandináv-félsziget tájait böngészve.

Aztán az álomból egyre inkább elhatározás lett: kocsikázzunk fel Skandinávia nyugati partvidékén a Nordkappig, majd Finnország és a Baltikum érintésével térjünk vissza az öreg kontinens belsejébe. Nem volt minden viszontagságtól mentes a megvalósítás, de az élmény immár örökre a miénk! Skandináv útibeszámoló – 3. rész.

Mikor Trondheimben azt látod kiírva, hogy Narvik 900 km, bizony elgondolkozol, hogy biztos kell ez nekünk? (Aztán Narvikban is azt látod kiírva, hogy a Nordkapp még 900 km…) Ráadásul Trondheim után csak 40-50 kilométerenként akad település, miközben a végtelen tajgán autózol. A legtöbb utazó ezt már nem vállalja be, ide már szinte csak a lakóautósok jönnek. Pedig a vidék érintetlensége, a semmiből előkerülő hegyóriások lenyűgöző látványt nyújtanak.

   

A Rago Nemzeti Parkban tett rövid túra után a Lofoten-szigetek felé vettük az irányt, ahol 4 napot töltöttünk el. Ebből egy teljes egész nap az autóban telt snóblizással és kártyázással, ugyanis mindenképpen meg akartuk várni az eső végét, hogy felkapaszkodjunk az A település feletti kilátópontra. A 60 kisebb-nagyobb szigetet alagutak és hidak kötik össze. Itt szinte mind a 20000 lakos a tőkehal halászatából él. Egykori házaik, a cölöpökre vert robruk ma már a turistákat szolgálják.

A Lofoten-szigetek varázslatos világát elhagyva, itt az Északi-sarkkörön túl már csak egy úti cél lebeg a szemünk előtt: az Északi-fok, a Nordkapp elérése. Mindez persze úgy lenne az igazi, ha a sarki fény kísérné utunkat, de ez ügyben télen kéne ide jönni. Azonban most a nyár közepe van, mikor is este 11 felé megy le a nap, hogy aztán 1-2 óra múltán gyorsan fel is kelljen.

Ez sokszor összezavar bennünket a felkelésben, de úgy vagyunk vele, pihenni ráérünk otthon is, ide a hegyek és fjordok felfedezéséért jöttünk. Valahogy úgy az északi szélesség 70. foka körül aztán úton-útfélen furcsa sátrakba botlunk, amelyeket érdekes zászlók díszítenek, sőt egy-egy látnivaló mellett már nem csak norvégul és angolul van feltűntetve mit is láthatunk, hanem egy számunkra ismeretlen nyelven is. Gyorsan leesik a tantusz: hisz ez Lappföld, a számik területe.

A számik tulajdonképpen a lappok, sőt itt ajánlatosabb a számi szó használata, ugyanis a lappot megalázónak érzik. Lappföldet (Számiföldet) általában Finnország északi részével szoktuk azonosítani, de jó tudni, hogy ennek a finnugor nyelvű népnek a földje a mai Norvégia, Finnország, Svédország északi területeit fedi le, sőt az Oroszországhoz tartozó Kola-félszigetre is átnyúlik. Számuk ma körülbelül 80000-re tehető, akik közül a legtöbben Norvégiában élnek (kb. 50000 fő), míg Finnországban csak 6000-en.

A hatalmas területen szétszórtan élő számiknak mindössze 35%-a beszéli a számi nyelvet. Európa egyik legősibb népe már több évezrede Skandináviában élt, majd előbb a jég olvadása, majd a vikingek megjelenése kényszerítette őket északra. Vadászó-halászó életmódjukon körülbelül 2000-2500 éve változtattak, mikor a rénszarvastartás vált jelentőssé gazdálkodásukban.

A norvég király 800-ban kezdte meg adóztatásukat, majd a finnek, a svédek és az oroszok is prémben és halban követelték az adót tőlük. Az utolsó nomadizáló népek közé tartoznak Európában, akik ma is minden tavasszal elindulnak csordájukkal a tengerhez, ahol nincs annyi szúnyog. Ősszel aztán visszatérnek a téli szálláshelyre, ahol szétválogatják a rénszarvasokat, a megfelelő bundával rendelkező állatokat levágják.

Természetesen manapság ma már kevesebb család foglalkozik réntartással. A rén húzta szánt felváltotta a motorosszán, a boronaházat a családi ház, a sámánhitet a kereszténység, a vadhúst az áruházláncban kapható csirkefarhát. Az általunk említett sátrak, sátortáborok a turistáknak szolgálnak minden féle számi ajándéktárggyal, prémekkel, népviseletbe öltöztetett babákkal, vadászkésekkel.

Ezekhez kiváló díszletül szolgálnak a lépten-nyomon feltűnő rénszarvascsordák, amelyek a sarkkörön túl békésen legelészgetnek az utak mentén. Számtalan család foglalkozik tehát azzal, hogy kitelepül sátraival a fontosabb főutakhoz, hogy ajándéktárgyakat árusítson, de sok családi farm él a számi kultúra bemutatásából is. Ezeken a farmokon lehet lasszóval rénszarvast fogni, ősi számi énekeket hallgatni, télen motorosszánozni, jéghorgászni. Norvégia pedig megad mindent a számiknak, hogy megőrizhessék ősi kultúrájukat.

Bár a XX. században próbálták őket asszimilálni, az utóbbi évtizedekben megerősödött a számi öntudat: elterjedt a zászló használata, sőt saját parlamentjük is van a norvégiai Karasjokban, ami egyben a fővárosuk is. Nem valószínű, hogy a skandináv példát hamarosan átveszik, mondjuk a románok, de azt is megjegyezhetjük, hogy valószínűleg az északi skandináv államok és Oroszország sem fél attól, hogy egy reggel a Számi Állam kikiáltására ébred.

A sarkkörön túli Norvégia tehát a természeti látnivalókon túl tartogatott egy kulturális élményt is, mégpedig Számiföld és lakóinak megismerését. A norvégok itt északon bent ragadtak a fjordokba épített kikötővárosokban, Tromsöben, Altában, beljebb a gyéren lakott szárazföldön a számik kulturális hatása érvényesül.

A hegyek is szép lassan megszelídültek: míg a Tromsö feletti Syngen-Alpok még csipkés láncokkal, tengerbe nyúló gleccserekkel dédelgetett, addig Alta városa után már a szubartikus kép fogadott bennünket. A fenyveseket és nyírerdőket felváltották a zuzmós pusztaságok, mi pedig elértük Európa legészakibb szárazföldi pontját, a Mageroya nevű sziget Knivskjellodden nevű sziklanyúlványát.

Innen már csak a lundák, szulák és egyéb tengeri madarak repültek tovább a Jeges-tenger végtelen horizontján, mi azonban visszafordultunk, hogy átszelve Finnország északi részét, tovább ismerkedjünk a számik földjével.  

Kenyeres Oszkár

A cikkben szereplő képek a szerző felvételei

A Dunakanyarból Norvégiába – Kalandozás Skandináviában (I. rész)

Dél-Norvégia varázslatos tájain – Kalandozás Skandináviában (II. rész)