Utoljára 14 évvel ezelőtt, még a francia hadseregben szolgálva volt, hogy bakancsot húzva menetgyakorlat formájában gyalog róttam a kilométereket. Akkor természetesen teljes menetfelszerelésben felvértezve voltam kénytelen a kijelölt távot megtenni. Mondanom sem kell, sokszor nem volt ínyemre a gyakran hajnalba nyúló kényszergyaloglás, aminek az alvásra szánt idő látta a kárát.
A hosszú, néha kínkeserves kilométerek után megfogadtam, ha csak rajtam múlik, többé egy tapodtat sem mozdulok gyalog indoktalanul. Bár azóta a bakancs és a hátizsák lekerült rólam, viszont a felszedett több, mint tíz kiló nem az állóképességemnek kedvezett. Edzettségi fokomról annyit, hogy az elmúlt években még a tőlem alig pár száz méterre található sarki boltba is gépkocsival mentem. Mégis a napokban a Hazajáró turisztikai műsorból ismert Jakab Sándorral egy negyvenöt kilométeres távot teljesítettünk.
Sanyi ezt a távot immár kétszer bejárta, minden évben ebben az időpontban. Idén vele tartottam s bár voltak az utolsó kilométereken nehéz pillanatok, a táj szépsége mindent felejtetett. Túránk reggel hatkor Korponán kezdődött, hogy a Korponai-fennsíkot északtól déli irányba átszelve Ipolyságra és a Börzsöny lábához érjünk. Tény. A tíz és fél órás menetidő nem mondható rossz teljesítménynek, hiszen ebből kilenc óra volt a tiszta idő.
A maradék másfél óra maradt a táv felénél a csábrági vár ormain való ebédeléshez és később beiktatott egy-két pihenőhöz. Az idő nekünk kedvezett. Egész nap kellemes tizenhét fokos napsütés volt, kisebb légmozgásokkal fűszerezve. A tájra jellemző főleg tölgyes erdőkben haladtunk, nem egyszer az itt honos dám és gímszarvas csordákba botolva. A 820 méteres szintemelkedés mellett a legmagasabb pont 500 méteren volt, hogy aztán innen egy völgybe ereszkedve újfent egy kaptató előtt találjuk magunkat.
Az említett csábrági váron kívül érintettük még Unyad (Uňatín), Felsőbágy (Horný Badín) és Csábrágvarbók (Cabradský Vrbovok) községeket. Ipolysághoz közeledve még áthaladtunk a magasmajtényi (Hrušov) tanyavilágon. A nap végeztével magam is csodálkoztam, hogy a test mennyire emlékezik a korábbi terhelésekre és milyen gyorsan alkalmazkodik. Másnap még csak izomlázam sem volt bár tény, hogy az alvás nagyon jól esett.
A túra nagyszerű alkalom volt arra, hogy végre egy kiadósat beszélgessünk. Autóval alig öt percre lakunk egymástól, de az élet ügyes-bajos dolgai mellett mostanában nem volt lehetőségünk találkozni. Több helyen olvastam és valóban igaz, hogy a koronavírus-járvány összehozza az embereket. Nem elhanyagolható az a hozadéka sem, hogy a fotel kényelméből kipattanva mozgásra buzdítson, és nem utolsósorban a környék jobb megismerésére sarkalljon.
A jól sikerült nap után felbuzdulva elhatároztuk, hogy amíg tehetjük, heti szinten túrázunk egyet. Aki szeretne csatlakozni, szívesen várjuk. Ipolyság és környéke a Felvidék egyik ékköve. Jöjjetek el és győződjetek meg erről magatok is.
Dian Csaba
A képek a szerző felvételei.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
