December végi séta a losonci erdőben, aranymosók nyomában

Nyitókép: Körkép.sk

Az év utolsó napjai változó időt hoztak. Esett néhány milliméter hó, ami gyorsan eltűnt, másnap délelőtt már kékben ragyogott az ég és hétágra sütött a nap. Kora délutánra sétát terveztem be, de miután elindultam a nap elé, újra felhők érkeztek. A természet, az erdők azért a helyén maradtak.

Az első úticélom az egykori gőzmalom mögött kialakított ladói víztározó volt. Az odavezető út mellett most elhagyatottan állt a turistáknak készült pihenőhely, és egy kicsit távolabb az egykori jégverem. A parkolókban csak néhány autó állt.

   

A víztározó vizét tavasszal engedték le. Már régen megérett a tisztításra, gátja és zsilipje javítására. Akkor, áprilisban egy holdbéli táj képét mutatta, azóta tele lett növénnyel. Folynak a javítási munkálatok. A zsilip betonszerkezete félig kész, a hozzá vezető gátat kerítéssel zárták le.

A túlsó végén a Tugár-patak talált benne medret. Az ebben vezető csapások jelzik, hogy az állatok megtalálták a vízhez vezető utat. A több részre szakad patakmeder is itt egyesül.

Megfordulva, kiérve a partra, az erdőben egy enyhén meredek lejtőre jutunk. Nem először jártam erre. Oldalán már korábban is feltűnt a számtalan vájatszerű gödör, melyek láthatóan mesterségesek, nem természeti alkotások. De eddig nem gondolkoztam azon, hogy ezek hogyan kerültek ide, s mire szolgáltak. Bombatölcséreknek kicsik, lövészárkoknak nyoma sincs, így a „háborúk termékei” sem nagyon lehetnek. A nyár elején viszont a kezembe került a „Zlato na Slovensku” című könyv második kiadása, melyben számomra nagy meglepetésként Losonc is szerepel.

Két olyan terület is van, ahol a kutató szakemberek szerint egykor aranyat bányásztak. Ezek egyike ez a domboldal. A kötet részletesen bemutatja azokat a geológiai, aranyat hordozó kavicsrétegeket is, melyekből az egykori aranyásók kitermelhették az aranyszemcséket. Mint olvasható, az aranyásók úgy 4-5 méter mély, körülbelül egy méter széles tárnákat/aknákat válytak ki, amíg eljutottak a megfelelő kavicsréteghez.

Az arany kimosásához nyilvánvalóan vízre volt szükségük. A domboldalról több (patak) meder is fut le, melyekben főleg tavasszal, hólolvadáskor és nagyobb eső után volt és van víz, amely végül a közeli Tugár-patakba (ma a víztározóba) ömlött.  Ez abban az időszakban is így lehetett.

Az egykori aranyásók tevékenységéről, a látható vályat/aknagödröket leszámítva nem maradt semmilyen utalás. Arra sem,  hogy ez mikor, milyen időszakban történt.

Ami bizonyosra vehető, hogy a többszáz aknát nem puszta szórakozásból ásták ki. Nyilván hasznuk is volt belőle. Tehát nemcsak néhány gramm aranyat termeltek ki, hanem attól jóval többet, melynek összmennyisége akár az 50 kg-ot is elérhette.

Az is nagyon valószínű, hogy a termelés több éven keresztül folyt, s abban nagyon sokan, akár több százan is részt vehettek. A legvalószínűbb időszakra egy 1275-ből származó bejegyzés utal, amely német bányászok jelenlétéről szól, akiket IV. László ezüst keresésével bízott meg.

Ez viszont azt a kérdést is felveti, hogy miért ezüstöt, amikor a régió aranyban volt gazdag. Csak megjegyzem, az arany nógrádi kitermelésének központja Lónyabánya és környéke volt, de a losoncihoz nagyon hasonló vájatokkal már a Gács mellett erdőkben is lehet találkozni.

A domboldal teteje egészen más értékeket hordoz. Az itteni erdőrészben a megszokott tölgyfák mellett fenyő és amerikai tölgy is található, melyeket kb. 40 évvel ezelőtt telepítettek ide, valószínűleg kísérleti jelleggel. Meghagyva ugyanakkor több, matuzsálemi kort megélt tölgyfát is. Számomra azért is kedves hely, mert a csemeték elültetésében anyai nagymamám és keresztanyám is részt vettek. A hely jó gombázó hely, ahol akár decemberben is lehet ehető gombát találni. Laskagombát most nem leltem, viszont júdásfülgomba termett számomra is.

Az erdei körút második része egy turista jelzéssel jelzett erdei úton a losonci fürdő felé vitt. Azért is, mert ennek végén egy kis erdei tó található, amely csak nagyon ritkán szárad ki. Ennek közelében van az egykori aranyásók, az  említett könyvben leírt másik losonci helyszíne, a Koháry-völgyben.

Nem alaptalan feltételezni, hogy ez a tavacska már abban az időben is megvolt, s a kifolyó vize, rákapcsolódva a Koháry-patak medrére egyik vízforrása lehetett az aranyásók munkájának.

A losonci fürdőtől a városba vezető út néhány héttel ezelőtt új aszfaltburkolatot kapott. Egykor ez volt a losonciak egyik legközkedveltebb kiránduló és pihenő helye. Majálisokat, juniálisokat, mulatságokat tartottak itt, a tehetősebb családok villákat is építettek. Megnevezését az itt talált gyógyforrásról kapta. Medencéje sohasem volt, a forrás vizét kádakba, kádfürdőkbe vezették. Az első adatok a 19. század elejéről származnak.

Zárásul megjegyezném, hogy ha a vírushelyzet megengedi, akkor a losonci  Phoenix Lutetia polgári társulás által szervezett, egyik következő városnéző sétája az egykori aranyásók nyomát fogja bejárni.

Puntigán József