Eugen Korda: Gyertyát gyújtok az ország sírján

Állítom, hogy Szlovákia kudarcra van ítélve. És ezt annak ellenére mondom, hogy évek óta az visszhangzik az éterben, hogy Csehszlovákia felbomlása után megmutattuk, képesek vagyunk gondoskodni magunkról.

Kérkedtünk, hogy sikeres ország vagyunk. Egy pillanatra még úgy is tűnt, hogy ez igaz. Sokan hittünk ennek a délibábnak. Csakhogy az első komoly reformlépések után országunk elkezdett korrupcióba, nepotizmusba, pártbizniszekbe, az adók masszív szétlopásába süllyedni, és egyszerűen kezdett egy olyan dögre emlékeztetni, amit bárki megcsócsálhat, akinek az állam megengedi.

A közegészségügy ahelyett, hogy az egészségünkről gondoskodna, soha nem látott rablások eszköze lett. Azok sírjain, akik meghaltak, bár haláluk elkerülhető lett volna,ma egészségügyi vámpírok csillogó székhelyei nőnek  a lopott pénzből. És miközben gyertyákat gyújtunk hozzátartozóink sírján, ők pofátlanul a képünkbe nevetnek.

   

Törvényre törve

Ha ez így megy még egy darabig, iskoláinkból olyan fiúk és lányok jönnek majd ki, akik csak arra lesznek jók, hogy a robotok helyett robotoljanak az autógyárak gyártósorán. Hogy mi lesz velük, ha ez az ország többé már nem fog összeszerelő üzemként működni, azzal ma senki sem foglalkozik.

A rendőrség, ami büszkén viseli a „szolgálunk és védünk” feliratot, segíti a tolvajokat és védi a csalókat a legfelsőbb körökben.

Több ügyész a politikusok hűséges szolgájává változott. A törvényesség védelme helyett a törvénytelenséget fedezik, az állami maffia letartóztatása helyett annak vezetőit védik hosszú évek óta.

A bíróságainkban lassan már maguk a bírók sem bíznak meg. Bíróság előtt tanúskodni manapság igencsak kockázatos, mert a perlőből könnyen elítélt lehet, és a bíróság a sérelmek orvoslása helyett az erősebb azon jogát erősíti meg, hogy a törvényt lábbal tiporhassa.

És egyszercsak darabokra hullik az ország

Mindez olyan emberek szeme előtt játszódik le, akik már teljesen elmerültek a kétségbeesésben és a passzivitásban. Senki sem hiszi, hogy ez valaha is megváltozhat, és így a hamis próféták kapnak szót, akik ezt az országot újra az önkényuralom felé viszik.

Akiket pedig azért választottunk, hogy irányítsák ezt az országot, csak a saját javukkal törődnek. Módszeresen a jövővel rémisztgetnek bennünket, törvények segítségével tesznek minket engedelmes szolgáikká, és olyan megoldásokat kínálnak, amelyek az idegen, nem-demokratikus hatalmaknak kedveznek.

És amikor majd a geopolitikai nyomás alatt cafatokra tépik ezt az országot, ezek az emberek a mi pénzünkből megépített paradicsomi villáikból visszanézve majd megint a képünkbe röhögnek.

És úgy kell nekünk. Mert nem tettünk semmit, hogy megállítsuk őket. Csak alázatosan tűrtük a mindennapi korbácsütéseket a deresen.

A deres a múltunk része volt, de ha továbbra sem teszünk semmit, a jövőnknek is része lesz.

. tyzden.sk, Eugen Korda:  Zapaľujem sviečku na hrobe tejto krajiny