Miközben a világ továbbra is gyászolja a párizsi terrortámadás 129 áldozatát, a különböző titkosszolgálatok pedig minden erejüket bevetve próbálják rekonstruálni az eseményeket, hogy kideríthessék az elkövetők személyazonosságát, már meg is indultak az elemzői, szakértői találgatások arról, hogy mik lehetnek a támadás esetleges következményei.
Jelentős változáson mehet keresztül a francia belpolitikai, bevándorlás, biztonság és közel-keleti politika, ami nem hagyja majd érintetlenül a többi EU tagállamot sem. Ám a legnagyobb változás kétség kívül a nagyhatalmak Szíria-politikájában következhet be. A mostani külpolitikai elemzésünk a párizsi merénylet előzményeiről – főleg az ISIS megtorpanásáról – és az esetleges következményeiről szól.
Megakadt ámokfutás
Mióta Oroszország nyíltan beavatkozott a szíriai konfliktusba, és bombázni kezdte a Bassár el-Aszad ellen harcoló fegyveres csoportokat, az Iszlám Állam terrorista szervezet megtorpant. Hetekig úgy tűnt, hogy állóháború alakul ki, de a múlt héten jelentős előrelépés történt: majd három évnyi ostrom után a szíriai arab hadsereg (SAA) felszabadította, majd pedig kiűzte az ISIS-t az Aleppó melletti Kuvejresz repülőtérről.A győzelem óriási stratégiai és morális győzelmet jelent a szír kormányerőknek, akik megmutatták, hogy a hadsereg korántsem omlott össze és az orosz bombázások, amennyiben szárazföldi erők követik, képesek döntően befolyásolni egy csata kimenetelét.
Ezzel párhuzamosan, dacára a török légierő bombázásainak, a kurd erők szintén komoly sikereket értek el észak-kelet Szíriában. November elején a pesmergák betörtek az észak-szíriai Szindzsárba, és az amerikai légierő támogatásával egymás után foglalták el az ISIS több állását. A hadműveletekhez mintegy 7500 fegyverest mozgósítottak. November 12-én az utánpótlási vonalat elvágva magát a várost kezdték el ostromolni. Ez azért fontos, mert a 47-es út köti össze az észak-iraki Moszult a kelet-szíriai Rakkával, s valójában ez az egész ISIS legfontosabb ütőere, amelynek elfoglalásával sokkal nehezebbé válik számukra az átcsoportosítás.
A határ másik oldalán, Irakban szintén fokozatosan szorul vissza az ISIS. Az iraki hadsereg három fronton is támadást indított annak érdekében, hogy kiűzze a terroristákat Ramadiból, amit idén tavasszal foglaltak el. A különleges egységek már a városközpontban harcolnak, miközben a külső kerületekben felbukkantak a páncélos erők. A légierő pedig folyamatosan bombázza a terroristák állásait. A győzelem itt is súlyos csapást mérne a terrorszervezetre: egyrészt az Anbar tartomány visszafoglalása komoly morális győzelmet jelenthet a megtépázott iraki hadsereg számára. Másrészt a terrorszervezet elveszítené egyik legfontosabb hátországát és utánpótlás területét.
Megváltozott stratégia
Az ISIS hatalma Moszul elfoglalása óta most rendült meg leginkább és fokozatosan veszít területeiből. Emiatt, ahogyan azt a párizsi, de a többi hasonló támadás, is bizonyítja, igyekszik stratégiát váltani: a közvetlen, nyílt összecsapások helyett inkább a merényletek elkövetésére koncentrál. Elsősorban nem katonai vagy kormányzati, hanem szándékosan civil célpontokat szemelnek ki.
Másrészt az ilyen támadások nem Szíriában vagy Irakban történnek, hanem olyan országokban, amelyek szintén támadják a terrorszervezetet (Franciaország, Egyiptom), vagy pedig komoly támogatást nyújtanak az ellene harcoló feleknek (Oroszország, libanoni Hezbollah). Az ISIS stratégiájának megváltozása több célt szolgál: a megfélemlítés, saját önbizalmuk (képesek megtámadni a sokkal nagyobb országokat, és súlyos csapást mérni rájuk), újabb tagok toborzása, a terrorszervezethez való csatlakozása stb.
Ennek első jele lehetett, amikor október 31-én a Kogalymavia légitársaság Sarm-es-Sejkből Szentpétervárra tartó repülőgépe a felszállás után 23 perccel lezuhant a Sínai-félszigeten. A fedélzetén 217 utas és 7 főnyi személyzet tartózkodott, túlnyomó részt orosz állampolgárságúak. A katasztrófát senki sem élte túl. Az ISIS helyi szárnya vállalta a merényletet, valamint a brit és az amerikai hírszerzés szerint egy bőröndbe rejtett bomba okozta a gép lezuhanását, miközben az egyiptomi hatóságok a terrortámadást nyilvánosan tagadják.
November 12-én Libanonban történt terrortámadás. Bejrútban, amit sokáig „Kelet Párizsának” neveztek, a Hezbollah nevű szervezet által őrzött területen két öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, amelyben 43-an vesztették életüket.Az áldozatok között Hezbollah-fegyveresek is voltak, a merénylőket az egyik szomszédos menekülttáborból toborozták. Az ISIS ezzel a szíriai kormány egyik legfontosabb külföldi támaszára akart csapás mérni: a Hezbollah már 2012 óta jelen van Szíriában és harcol Damaszkusz mellett. A másik céljuk Libanon egységének megbontása és egy újabb polgárháború kirobbantása a különböző vallási csoportok között, ami az ő megerősödésüket hozná.
Merre tovább?
Kétségtelen, hogy ez a terrortámadás ismét felszítja az indulatokat Európa-szerte, és a bevándorló-ellenes csoportok és politikai pártok malmára hajtja a vizet nemcsak Franciaországban, hanem szerte az EU-ban. Ugyanúgy újraindul a bevándorlás körüli vita. A francia társadalomban is komoly eltolódás történhet, ami egyrészt megalapozhat Marine Le Pen pártjának (Front National) 2017-es győzelmére, másrészt pedig növelheti a szélsőségesek (szélsőjobb és a vahabita-szalafiták) közti véres összecsapások lehetőségét.
Az egyik forgatókönyv szerint Párizs szárazföldi erőkkel is részt vesz az ISIS elleni harcban. Ehhez kétségtelenül megkapná a francia közvélemény, a többi európai szövetséges és az Egyesült Államok támogatását is. Sőt, hivatkozni lehetne a NATO ötödik, közös védelméről szóló cikkelyére, ahogyan George W. Bush tette ezt szeptember 11-e után. Csakhogy Afganisztánnal ellentétben, most Szíriában Hollandenak sok problémával kellene szembesülne: egyrészt a szíriai kormány aligha engedné meg (végső soron akár fegyveresen megakadályozná), hogy az ő ellenségeit támogató nagyhatalom partra tegye a saját katonáit.
Ugyanúgy kérdéses, hogy miképp reagálnának az arab országban lévő orosz erők, vajon ebben az esetben Putyin hajlandó-e lenne kiegyezni a Nyugattal? Másodszor pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy Párizs még mindig nem nyerte meg teljesen a háborúit Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban. Vagyis Franciaországnak egy háromfrontos, térben igencsak távol álló háborút kellene megvívnia, nem beszélve arról, hogy a hadikiadások eddig is sok terhet róttak a francia gazdaságra. Harmadszor pedig egy szárazföldi hadművelet egy muszlim országban pont a hazai, szélsőséges iszlamistákat gerjesztené fel és késztetné hasonló merényletekre elkövetésére vagy a francia hatóságokkal való összecsapásra.
A másik lehetőség, hogy Franciaország inkább diplomáciai erőfeszítéseket tesz, mintsem katonai lépéseket. Könnyen lehet, hogy a regionális és azon kívül nagyhatalmak látva a terrormerényletet igyekeznek minél gyorsabban tető alá hozni egy megállapodást a szíriai kormány és a „mérsékelt ellenzék” között, valamint egy közös zászló alá egyesíteni őket az ISIS-hez hasonló csoportok ellen. Csakhogy ez egy kicsit naiv elképzelés, mert az orosz beavatkozás óta szinte minden lehetőség elpárolgott ezzel kapcsolatban.
Ráadásul a Szabad Szíriai Hadsereg és a többi mérsékeltnek tartott csoport már a teljes széthullás jeleit mutatja: szinte folyamatosan állnak át a terrorszervezetek oldalára a brigádok, vagy a fegyvereseik egyszerűen leteszik (átadják) a fegyvert és Európába menekülnek. Továbbá a regionális hatalmak (Törökország, Szaúd-Arábia, Irán) aligha akarnának változtatni eddigi magatartásukon és nem tudni miképp állnának hozzá egy diplomáciai megállapodáshoz.
Végül a harmadik forgatókönyv szerint Franciaország nem venne részt sem katonailag, sem diplomáciailag a szíriai válság megoldásában. Viszont ebben az esetben is megváltozna Hollande Szíria-politikája. Franciaország egyike azon országoknak, amelyek a leginkább meg akarják buktatni Bassár el-Aszad szekuláris vezetését Szíriában, a nyugati országok közül – az Egyesült Államok után – a legtöbb pénzzel és fegyverrel támogatták a különböző szíriai fegyveres csoportokat.
Továbbá Franciaország lett a legnagyobb „terrorista-kibocsátó” nyugat-európai állam: legalább 1500 francia állampolgárságú militáns harcolt/harcol Líbiában, Szíriában, Irakban vagy Maliban. A hatóságok,titkosszolgálatok és a média is már 2013 óta figyelmeztetett, hogy nem szabad hagyni a francia állampolgárok kiutazását vagy visszatérését. Ezenfelül a nyugati országok közül pont a Franciaországból érkezők a legfanatikusabb, legerőszakosabbak és leginkább aktív fegyveresek az ISIS-ben.
A padlófogás után
A párizsi merényletek után egy dolog biztosan állítható: többé már semmi sem lesz ugyanaz. Az ISIS most egy olyan – korántsem váratlan – ütést vitt be, amitől Franciaország, és tágabb kontextusban a Nyugat, padlót fogott. Ám most az a fontos, hogy ezután képes legyen felállni és újult erővel visszavágni. Lehet nem lesz túl szép reakció, ami akár az európai értékekkel is szembemehet, de még mindig jobb, mintha utólag kiderülne, hogy az ISIS most valójában egy KO-val kiütötte egész Európát.
Krajcsír Lukács
A forrásokat megtalálod a cikkben
Előzmények:
Bajtársak jóban-rosszban: Növekvő orosz jelenlét Szíriában
Egy éves a “kalifátus”: Nem ígérhetünk mást, csak vért, verítéket és könnyeket!
A gall kakas ismét kukorékol: Újabb francia beavatkozás Afrikában
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
