„Az Amazonastól a Dunáig” – interjú Juhász Tibor képzőművésszel 6. kiállítása kapcsán

Háromféle ember létezik. Az egyik tele van ötletekkel, de nincs tehetsége. A másik tehetséges, ám hiányoznak belőle az ötletek. A harmadiknak az ötletekből és a tehetségből is bőségesen jutott. Ők a művészek, és ilyen Juhász Tibor somorjai képzőművész is.

Juhász Tibor egy évtizede tért vissza a dél-amerikai kultúrák bűvköréből hozzánk, somorjaiakhoz. A tíz éves itt-tartózkodása alatt immáron hatodik alkalommal nyílt meg kiállítása a somorjai Városi Művelődési Központ Tallós Prohászka István kiállítótermében. A teltházas megnyitóra a somorjai lakosok apraja-nagyja kíváncsi volt, így megadatott nekik az a szerencse, hogy bepillantást nyerhettek a művész úr színvonalas és színes kiállításába.

A vernisszázst a kínai vendégszereplést is megjárt somorjai Nomaad zenekar nyitotta meg Méry Rebeka, Varsányi György és Turtev Erik közreműködésével, a kiállítást pedig Somorja város polgármestere, Bárdos Gábor méltatta a megszokottól kicsit eltérő, fesztelen, családias hangulatban. A polgármester úr nagyvonalakban bemutatta Juhász Tibor festményeinek tematikáit, melyek a latin-amerikai kultúrákon átívelve eljutnak egészen Somorjáig, illetve környékéig, azaz az Amazonastól egészen a Dunáig.

   

Juhász Tibor  képei számomra minden alkalommal újabb és újabb élményt nyújtanak. Festészetét talán úgy tudnám értelmezni, amely színvilágában, ecsetvonásaiban, kifejező erejében olyan érzéseket és érzeteket képes közvetíteni a néző felé, amelyet szavakkal nem tudunk elmondani, kifejezni.

A szemet gyönyörködtetni, s a szemet elvarázsolni napjainkban már nehéz feladatnak bizonyul, hiszen sok inger éri a hétköznapokban is, ellenben Juhász Tibor művészete egy olyan világot tár elénk, amely  megmagyarázhatatlanul leköti a néző figyelmét, sőt gyakorta kihívás elé állítja az embert annak érdekében, hogy megfejtse mit is rejtenek az egyes kifürkészhetetlen és titokzatos ecsetvonások.

November 10-én nyílt meg a hatodik kiállítása a somorjai Városi Művelődési Központ Kiállítótermében. Ha arra kérném, hogy nagyvonalakban vázolja fel mivel találkozhat a látogató, ha most megtekinti a kiállítását, miképpen válaszolna?

Úgy gondolom, hogy mind a tematika, mind a stílus és a technika terén egy nagyon változatos képanyag fog az érdeklődő szeme elé tárulni. Olyan, mintha a látogató egy csoportos kiállítást tekintene meg, de közben egyetlen ember munkája az egész.

Mennyi ideje és milyen munkamódszerrel dolgozott a kiállítás anyagán?

Nagyjából két éve készülök erre a kiállításra, de kiegészítettem néhány régebbi darabbal is.

Valamilyen koncepció mentén válogatta ki a tárlat anyagát?

A tárlatnak nincs címe, még csak központi témája sem, sőt egységesnek sem mondható, de megpróbáltam bizonyos egyensúlyt teremteni a latin-amerikai emlékeim és a somorjai jelenem között.

Az idei, hatodik kiállítása rendkívül családias hangulatban zajlott köszönhetően egyrészt a Nomaad zenekarnak, másrészt Bárdos Gábor polgármester úr közvetlen nyitóbeszédének. Mit gondol erről?

Nagy megtiszteltetés volt számomra a somorjai Nomaad együttes fellépése a megnyitón. Méry Rebeka csodálatos hangját Turtev Erik és Varsányi Gyuri kísérték. Fantasztikus a zenéjük, de emberi oldalukat is szeretném kiemelni. Mint utólag megtudtam Rebeka kizárólag a megnyitó miatt jött haza Budapestről, ahol a tanulmányait végzi, és aznap este már utazott is vissza. Erik pedig betegen is vállalta a fellépést. Le a kalappal.

Köszönet Bárdos Gábor polgármester úrnak is, aki a szokásos közvetlen stílusában mondta el a megnyitó beszédet, megalapozva ezzel a rendezvény családias hangulatát.

Az Ön műve rendkívül gazdag és változatos. A grafikák és a karikatúrák mellett gyakoriak a szülővárosához és környékéhez kapcsolódó festmények. Emellett viszont a Latin-Amerikában eltöltött évek is nyomot hagynak festményei színvilágában és motívumaiban egyaránt. Ez valamiféle tudatos kötődés vagy inkább tudatalatti késztetésnek, vonzalomnak nevezhetnénk?

Úgy fogalmaznék, hogy a tudatalatti vonzalom idővel tudatos kötődéssé válik.

Mit gondol, az Ön által megfestett témák miképp válnak érdekessé mások számára?

Ha elmesélem egy-egy alkotás megszületésének a történetét, utána biztos, hogy az emberek egészen másképp látják a képeket. Egyébként homlokegyenest ellenkező véleményekkel találkozom nap mint nap. Az egyik látogató őszintén elmondja, hogy „Tibi ne haragudj, de ez a kép gyengécske, ellenben az a másik…” A következő pedig pont fordítva látja. Magamban jól mulatok ezen.

Mi motiválja, amikor alkot? Van kedvenc témája? 

Nem is motivációnak nevezném, inkább egy belső késztetésnek, ami teljesen kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan. Vannak napok amikor képtelen vagyok egy épkézláb vonalat húzni, ilyenkor jobb félretenni mindent és kimenni, mondjuk gereblyézni. Máskor meg festek látástól vakulásig, mint egy megszállott.

Nincs kedvenc témám, szinte bármi megragadja a figyelmemet. Leginkább azonban a múltat szeretem festeni, a jelent kevésbé, a jövőt pedig egyáltalán nem.

Mi jelent impulzust egy festőművész számára?

Természetesen a pozitív visszajelzések, de jelenthet impulzust a dac is egy-egy durvább kritikai megnyilvánulás után.

Van-e olyan mű a kiállított darabok között, amely kifejezetten közel áll a szívéhez. Amennyiben igen, miért?

A kiállításon ott van például egy gyerekkori krétarajzom. 1976-ban készült, 11 éves voltam akkor. Merem állítani, hogy most, egy grafikusi diplomával a fiókomban és jó néhány kiállítással a hátam mögött sem tudnám jobban kifejezni a síugró mozdulatát ahogy elrugaszkodik a sáncról. Egyszerűen ki kellett állítanom, és a Kezdetek címet adtam neki. A nagynéném évtizedeken keresztül hűségesen őrizgette a rajzaimat, azokat nézegettem a napokban, ott bukkantam rá.

Meg lehet határozni azt, hogy egy kép mikor készül el teljes valójában? Amikor végigtekint a kiállított festményein, nem érzi úgy, hogy valamelyik műalkotását még néhány ecsetvonással korrigálná?

Egy tanárom szokta mondogatni, hogy a képet egy pillanattal az előtt kell befejezni, hogy késznek látnánk. De nem egyszer megtörtént már, hogy a szerintem túlságosan kidolgozott képet utólag tettem elmosódottabbá vagy kevésbé egyértelművé.

Nehéz elengedni egy Ön által kedvelt képet más valakinek a tuladjonába?

Nem nehéz elengedni a képeimet. Nem egyet el is ajándékoztam, de szeretem ha jó kezekbe, barátokhoz, ismerősőkhöz kerülnek. Később jó őket viszontlátni.

Mi fontosabb az Ön számára: önmaga kifejezése vagy egy üzenet közvetítése a közönségnek?

Szerintem a kettő együtt jár és egyformán fontos. Reklám-illusztrátorként kezdtem Venezuelában, elméletileg akkor az üzenet volt a fontosabb, de például egy-egy természetvédelmi plakát elkészítésekor is a saját nézetemet közvetítettem a közönségnek. Más kérdés, hogy utána valami közismerten nagy disznóságokat elkövető kőolaj-vállalat vagy cementgyár logója került rá. Ettől aztán hamar meg is csömörlöttem. Nem nagyon tudtak rávenni, hogy valami olyat készítsek amivel nem értettem egyet.

A kiállítás mellett vannak egyéb tervei a közeljövőre vonatkozólag?

Persze. Felásni a kertet és tűzifát hasogatni télre.

A kiállítás miatt eléggé elhanyagoltam minden mást, lesz mit bepótolnom.

Akik nem ismerik az alkotásait, nekik mit mondana, miért érdemes megtekinteni a kiállítását?

Hát, hogy megismerjék…

A képzőművészet szerintem meglehetősen eltávolodott a nagyközönségtől, a munkámmal emberközelibbé, érthetőbbé szeretném tenni.

De túl a saját kiállításomon, amióta Kovács Koppány meghívott, hogy részt vegyek a somorjai kulturális bizottság munkájában, talán még jobban tudom értékelni kis városunk úgy minőségben, mint mennyiségben csodálatosan gazdag kulturális életét. Elképesztő, hogy mennyi tehetséges ember él, alkot Somorján és viszi szerte a világba városunk jó hírét. Például a már említett Nomaad együttes nemrég tért vissza egy sikeres kínai vendégszereplésről. Ami a közönséget illeti, manapság nehéz kimozdítani az embereket a tévé és a számítógép elől, ennek ellenére Somorján nem panaszkodhatunk, az itt lakók szép számban látogatják a különféle rendezvényeket és biztos vagyok benne, hogy ezáltal sok remek élménnyel lesznek gazdagabbak.

Aki az interjúkban hallottak után kedvet kapott, vagy éppenséggel egyéb teendői miatt eddig még nem tudta megtekinteni a kiállítást, az még november 27-ig megteheti munkanapokon 9.00 órától – 20.00 óráig, vasárnap pedig 15.00 órától – 18.00 óráig.

Juhász Tiborral Takács Henrietta beszélgetett.

Az interjút autorizáltuk.

Fotók a kiállítás megnyitójáról: Tóth Ilonka (somorja.sk)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!