Szlovákia húsz év alatt teljesen lemaradt a bérnövekedésben

Nyitókép forrása: pixabay.com

Szlovákia az elmúlt húsz évben jócskán lemaradt bérnövekedés szempontjából. Egyrészt, a többi országnál jóval lassabban emelkedtek a bérek, így az eltelt két évtized alatt minden környékbeli ország behozta vagy le is előzte Szlovákiást, másrészt az átlagos nominális bér sem ér annyit, mint a környező országokban, ha átszámoljuk vásárlóerőre. A tanulmányt a Közpolitikai Intézet készítette, és a konzervatív Postoj szlovák lap közölte terjedelmes cikkben.

Illúzióromboló alaphelyzet

A dolog érdekessége abban áll, hogy Szlovákia a 2000-es években bezzegországnak számított Közép-Európában. A sajtó itthon és külföldön is úgy beszélt a szlovák gazdaságról, mint ami vonzza a befektetéseket, és dinamikus bérnövekedést mutat. Csakhogy ez nem teljesen volt igaz. A bérek a 2000-es évektől kezdődően sokkal lassabban emelkedtek, mint a környező országokban, és ez a lassulás az euró bevezetésével még szembetűnőbb lett.

A 2010-es években már a befektetések is elpártoltak az országtól. Új nagyberuházó csak egyszer jött a tíz év alatt, 2015-ben, a választások előtt Nyitra mellett hozott létre a Jaguar Land Rover autógyárat vérlázítóan nagy állami dotációkért cserébe. Ezen kívül nagy befektetés az országba nem érkezett. Az egy főre eső GDP tekintetében Szlovákia megállt a felzárkózásban az uniós átlag 73-74 százalékánál. Az évtized végére pedig az autóiparnak túlságosan kiszolgáltatott gazdaság valamint a populista-szocdem gazdaságpolitika leépítette a versenyképességet.

   

Így vált a túlságosan gyorsan emelkedő járulék- és adóterhek miatt a dinamikus bérnövekedés szitokszóvá, és történhetett meg, hogy egyszerre van 5-8 százalékos (attól függ, milyen módszerrel számoljuk) munkanélküliség és munkaerőhiány az országban. Mindeközben a családtámogatási rendszer szűkkeblűsége miatt már 2019-ben elkezdődött a külföldi (szerb, ukrán, vietnami) alkalmazottak importálása, és a gazdasági minisztérium könnyítéseket helyezett kilátásba a munkaerőimport bürokratikus akadályainak lebontására. Közben a versenyképesség visszaesett, és számos autóipari beszállító vagy közepes méretű munkáltató elhagyta az országot. Ezeket a dilemmákat a koronavírusjárvány csak elfedte, de nem szüntette meg.

Alacsony bérek, azok is lassan nőnek

A 2000-es évek elején Szlovákia Közép-Kelet-Európában bérek szempontjából nagyon jól állt. Legalábbis az európai statisztikák szerint. A nominális átlagbér csak Szlovéniában volt magasabb, Csehországgal pedig egy szinten voltunk (nyilván lehetett eltérés abba, hogy a széles néprétegek ebből a bérszínvonalból mit éreztek a gyakorlatban is). Ám elég megmutatkozott, hogy Szlovákiában lassabban emelkednek a bérek, mint a tágabb térségben, húsz é után pedig el is vesztette előkelő helyét.

Egy kétgyermekes család esetén, ahol az egyik szülő az átlagbért, a másik az átlagbér kétharmadát keresi, 20 évvel ezelőtt 600 eurónak megfelelő szlovák korona volt a havi nettó bevétel. Ma nagyjából 1500 euró, ami viszont elmarad a többi ország színvonalától. Szlovákiát azóta leelőzte Csehország, Észtország, később Magyarország, Litvánia, Lettország és Lengyelország is.

A Közpolitikai Intézet felhívta a figyelmet, hogy az euró bevezetése előtt nem megfelelően számolhatták át a béreket koronáról euróra, ám ez a trenden alig változtat valamit. A lemaradás a 2010-es években tovább nőtt.

Gyenge családtámogatási rendszer

A családoknak biztosított állami hozzájárulások nagysága Szlovákiában a legalacsonyabb a környező országokkal összehasonlítva. Az elmált két évtizedben a családtámgoatási rendszer fejlesztésére nem áldozott, inkább beletörődött a lakosság elöregedésének megállíthatatlannak tűnő trendjébe és az agyelszívás következményeibe is. Mi ehhez a megállapításhoz hozzáfűzzük azt is, hogy a liberális agytrösztök egyre többet emlegetik, hogy Szlovákiának évi 10 ezer migránsra lenne szüksége ahhoz, hogy a gazdasága működjön.

Tény, hogy idén Szlovákiában az egy gyermekre járó havi állami transzfer nagysága 25,5 euró, két gyermek esetén nagyjából ötven. Uganakkor más országokban a fizetés nagyságához rögzítették a családtámogatási kifizetéseket például a családi pótlék Litvániában a szegényebb háztartások esetében 234 euró gyermekenként, a tehetősebb családoknál 140 euró.

Ugyanazért a bérért kevesebbet vásárolhatunk

A Közpolitikai Intézet kitért arra az egyébként nagyon ritkán hangoztatott körülményre is, hogy a szlovák bérszínvonal vásárlóereje szemlátomást gyengébb lett kelet-közép-európai társai képest. Vásárlóerőparitáson a szlovák átlagbér az egyik leggyengébb az EU-ban, sőt, bizonyos statisztikák szerint egyenesen sereghajtó. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért a nominális bérért a szlovákiai alkalmazott nem tud annyi árut és szolgáltatást vásárolni, mint egy magyarországi vagy egy lengyel munkavállaló.

Ezt alátámasztja a Szociálgazdasági Elemzők Szövetségének nemrégiben megjelent elemzése is, amely szerint egy átlagkeresetű szlovákiai állampolgár kevesebb, mint egy harmadnyi árut és szolgáltatást vehet ugyanazért a bérért, mint egy német. Sőt, még a régióban is nagyon gyenge a szlovák reálbér vásárlóereje, a szlovénokhoz, magyarokhoz, lengyelekhez, csehekhez, románokhoz képest is harmadával kevesebbet költhetünk.

Nem túl vigasztaló körülmény, hogy csak a román és a bolgár munkavállalókkal állunk jobban ezen a téren.

Körkép.sk