Érdekes összefüggések a szundikálás és a kreativitás között

Nyitókép: ng.hu

Megoldásra váró problémánk van? Érdemes aludni rá egyet – de csak egy egészen rövid szundira lesz szükség a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) és a Harvard Orvosi Egyetem kutatóinak új tanulmánya szerint. 49 egészséges felnőtt esetében vizsgálták meg, hogy a délutáni szundi mennyiben befolyásolja kreativitásukat. A Scientific Reports folyóiratban mutatták be eredményeiket, írja a National Geographic.

Kiderült, hogy abban a rövid, kezdeti szakaszban, amikor az ébrenlétből átsodródunk az alvásba, az elménk kreatív része igencsak termékeny, s ha ilyenkor irányított álom felé (ez az úgynevezett álominkubáció módszere) terelik az embert, később az álom témájához kapcsolt feladatban sokkal kreatívabbak. Ezek az alanyok kreatívabb történetekkel rukkoltak elő, mint azok, akik csak szundikáltak, álominkubáció nélkül, vagy, akik egyáltalában nem is szundítottak.

   

Az álominkubáció egy olyan módszer, amellyel valamiféle meghatározott témára koncentrálunk elalváskor, ehhez érdemes felhasználni olyan tárgyat, ami a megoldandó problémára, kívánt témára emlékeztet. Az efféle álmok gyakran válnak segítségére művészeknek, kutatóknak, feltalálóknak (Dalí és Edison esetében ez elég ismert), amint arról Deirdre Barrett, a Harvard pszichológusa, alvás- és álomkutatója könyvében is beszámolt.

A kutatás során arra jutottak, hogy ebben a kezdeti alvásfázisban az álom során az agyunk sokkal szélesebb körben épít ki kapcsolatokat a különféle fogalmak közt, ez pedig serkenti a kreativitást. Edisonról ismert, hogy amikor problémája akadt, rövid szunyókálásba kezdve egy fémgolyót tartott a kezében, ami az elalvása pillanatában (amikor az izmok elernyedtek), kipottyant a kezéből és felébresztette. Az ébredést követően gyakran meg is lelte a probléma megoldását. A kutatásban most egy olyan eszközt használtak, ami ehhez hasonló módon felébreszti az épp elaludt alanyt – a kesztyűként viselhető eszközbe épített szenzorok érzékelik, mikor alszik el az ember, s ekkor rögtön fel is ébreszti az alanyt, mielőtt az mélyálom fázisába zuhanna.

A vizsgálatokban az eszközzel felszerelt alanyoknak rövid szundi során egy fáról kellett álmodniuk, majd elmondani az álmukat. Az alanyok egy másik szundikáló csoportja nem kapott fáról szóló utasítást, csak annyit, hogy összpontosítsanak a gondolataikra. A harmadik és a negyedik csoport nem szundikált, hanem ébren kellett fára vagy a gondolataikra koncentrálniuk. 45 perc elteltével az alanyok feladatul kapták, hogy írjanak egy történetet, amiben szerepel az a szó, hogy fa. A történeteket később külső személyek kiértékelték (nem ismerve azt, melyik csoportba tartozott az írója), és ebből kiderült, hogy a legkreatívabb sztorikat a fáról szóló inkubált álmot követők írták, őket azok követték, akik a fa elképzelése nélkül szundítottak, míg a nem alvók voltak a legkevésbé kreatívak. A fával álmodók más kognitív, asszociációs teszteken is kiemelkedően a legjobbak voltak a négy csoport közt.

A kutatók készítettek egy online segédprogramot azoknak, akik szeretnék magukat kipróbálni az inkubált alvás témájában. Azon is dolgoznak a szakemberek, hogy ezt a módszert miként lehet például a rémálmok okozta problémák megszüntetésében, illetve más alvási fázisokban is felhasználni.

National Geographic