Nyitókép: SITA
A mindennapi életünkben- kapcsolatainkban eluralkodott a durva-trágár és alpári beszéd. A minap egyik nagy bevásárló központunkban – nem zavartatva magát a sok vásárló jelenlététől – egy gyengébb nemhez tartozó személy, két munkatársát simán, minden szégyenérzet nélkül – kicifrázva a „szülőtájékba” küldte. Manapság az ilyen „élmény” nem ritka, megéléséhez elég az utcára kimenni. Az obszcén szöveget sajnos kultúrintézményeinkben is gyakran -„modern” – „divatos”, sőt „menő” megnyilvánulásnak veszik.
Befészkelődött az iskolákba, családokba, mondhatom a médiák hathatós segítségével a közéletbe is. Így nem csodálkozhatunk, hogy lépten-nyomon tanúi vagyunk annak, hogy sértő és durva szavakkal illetik egymást az emberek munkatársi közegben és az iskolában egyaránt.
Sajnos a családokban is ez gyakori jelenség. Úgy néz ki, hogy menő-trendi fej az a fiatal, aki szinte nem képes úgy mondatot alkotni, hogy szókészlete ne legyen megspékelve egypár trágársággal. Szomorú jelenség, de nem egyszer a szülő még büszke is arra, hogy milyen gazdagon tud már az óvodáskorú gyermeke káromkodni!
Más megítélés alá tartozhat a humor és a vicc világa. Itt nem mindig kívánatos, ha a túlzott prüdéria korlátozza a társaság jó kedvét, kellemes társalgását és szórakozását. Azonban a humor sem jogosít fel arra, hogy másnak a lelkivilágába gázoljunk. Ezért az emberi nagyság mutatója az is lehet, ha jól megválasszuk a befogadó társaságot, így humorunknak valószínűbb lesz az elfogadása, különösen akkor, ha bátran merjük az önirónia eszközét is használni. Nagyobb a baj, ha az egymásközti kommunikáció konfliktusba torkoll, és felindulásból agresszióhoz, vagyis tettlegességhez vezet.
A durva szavak, kifejezések tudat alatt vagy tudatosan is komoly lelki sérülést okozhatnak.
Lehiggadva esetleg már rá is jöhettünk, hogy célt tévesztettünk, más szavakkal elkerülhettük volna a megbántást vagy embertársunk lelki sérülését, amit meggondolatlanságunkkal okoztunk!
Lényeges gyakori következménye azonban az, hogy a szóbeli durvaság számtalanszor agresszióhoz, sőt testi bántalmazáshoz vezet!
Történhet ez a családokban férj és feleség közt, azonban legtöbb esetben az elszenvedői a menekülést és jó megoldást nehezen találó bántalmazott feleség és gyermek. Rosszabb esetben a gyermek kényszerül állandó stressz nyomása alatt élni, szenvedni és elviselni mindkét szülő agresszív viselkedését, bántalmazását. Itt meg kell jegyezni, hogy a gyermekkor az, ahol a gyermek lemásolja a szülők, tanárok, barátok vagy ismerősök viselkedését, verbális kommunikációját. Sajnos ezt a terhet viszi magával, és befolyásolja további életét. Tehát nem csoda, hogy az agresszió – agressziót szül. Bizonyára ezzel összefügg, hogy már kisgyerekek között is előfordulnak ilyen vagy hasonló megnyilvánulások.
A verbális agressziót sajnos túl sokszor követi a fizikális bántalmazás.
A negatív példa tovább bonyolódhat úgy, hogy a gyermek először az óvodai, később az iskolatársaival szövetkezve vagy más gyengébb lánccal szemben követ el agressziót. Ez történhet testi-lelki terror, durvaság, megalázás, zsarolás, bántalmazás, zaklatás bármely eszköze által. Többnyire ezt másolják le a gyerekek elsősorban a családban, iskolában, sajnos nem ritka esetben a média által tolmácsolt hatás következtében is.
Hogyan tovább?
Úgy érzem, ez minden érintett szülő, pedagógus és felnőtt nemcsak lehetősége, de kötelessége és felelőssége is ezt feltárni, és ezen változtatni.
Gondoljunk ki egy új világot? Nem szükséges! Csak követni kell keresztény-keresztyén kultúránkat és hagyományainkat. Hiszen ezek még a történelmi közelmúlt Európáját jellemezték.
Társadalmainkban sokan vagyunk és mégis kevesen. Ezalatt azt a helyzetet értem, amikor a kisebbség rákényszerítheti akaratát, és gátlástalanul vérpadra küldi népét-nemzetét. Ezért történhet, hogy a szeretet ideológiáját, amelyre mindig alapozhatunk, felcseréli a gyűlölet, az agresszió, és mindig mögötte megtalálható az önös, többnyire anyagi érdek. Nem elég tudatosítani, hogy van jó és rossz, amely életünket befolyásolja.
Ne csak gondolatban, hanem tetteinkben, szavainkban is merjünk kiállni az igaz és a jó mellett! Erre szolgálnak először is a választások, ez a véleményezés az élet befolyásolhatóságának első lépcsője. Másodszor pedig azok a fórumok, ahol nyíltan kifejezhetjük szabad véleménynyilvánításunkat. Ehhez a kormányzatnak lényeges kérdésekben a nép véleményének kikérésére van szüksége, hogy a népakarat érvényesülhessen. Meghallgatása által nagymértékben felhatalmazással is bír majd. Így remélhetőleg a békességet kívánó igaz többség nem enged teret az agressziónak, vagyis védi a mindenkori életet békességben, betartva az élethez fűződő alapjogait.
Általában természetesnek vesszük azt, hogy mi emberek többnyire szeretjük saját magunkat. Ebből ered az a bölcs következtetés, hogy mással ne tégy olyat, amit te sem szeretnéd, hogy veled tegyenek. Segíthet az önkontroll is! Próbáljunk több odafigyeléssel, nevelő szándékkal a családban, az iskolában az ifjúság irányába aktívan fellépni. Az egymás közti kommunikációban a trágárság, a durva beszéd feleslegesen dominál. Állítom, hogy a verbális durvaság elhagyása magával hozza majd a csökkenő fizikális agressziót és a békésebb családi és társadalmi jövőképet is. Ezt nem lehet elérni másképp, minthogy hallgatunk a lelkiismeretünkre. Segíthet a következetes kontroll, fokozottan az önkontroll, amelyhez jó, ha következetesen kérjük és elfogadjuk a transzcendens segítséget. A bajt, ha csak egy lehetőség is van, meg kell előzni!
Nemek egyenjogúsága
Lehet, hogy többen nem értenek majd velem egyet a mai egyenjogúságra épülő liberális társadalomban, amikor hatványozottan kifogásolhatónak tartom azt, ha durvaságot tapasztalunk a ”gyengébb nem” képviselőinél.
Mindenkori nő, különösen egy édesanya vagy leendő édesanya egyenjogúság felfogása nem egyenlő azzal a mai trenddel, hogy a férfiasság durva medializált megnyilvánulásait másolja.
Az egyenjogúság szerintem nem egyenlő a mostani nemiség szabad megválasztásával, különösen nem a szabatossággal. Például hogy egy nő is versenybe szállhasson a „vagányság” ocsmány-trágár szókincs fitogtatásával, kíméletlen durvaságával, a mai idők macsó férfiak „menő képviselőit” utánozva.
Lásd például a ketrecharc abszolút kíméletlen véres csatáját. Közben itt az érem másik oldala: az üzletlánc karácsonykor élő halat nem árusíthat, mivel azt majd „megölik”, pedig csak a legősibb, egyik legegészségesebb táplálék eszköze az emberiségnek.
Nehezen elfogadható számomra (a rendesen törődő állattartókat megkövetem) ebben a kutyacentrikus világban, amikor egyesek az emberi értékek fölé helyezik az állattartást. A kutya legősibb emberközeli állat, ismert a hűsége, idomításának lehetősége. Azonban a kutyák nem adekvát ajnározása, sokszor az anyaságot pótló törődése meghökkentő, bevallom szomorú jelenség!
A gyermekét kutyapórázon sétáltató anyuka szerencsére ritka látvány. Vagy talán már a közeljövőben követi majd ezeket egy szájzártapasz, hogy a gyermek ne tudjon ellenkezni, visszaszólni, véleményét kifejteni apjának, anyjának?!
Minden nő mint potenciális édesanyajelölt, nemcsak a nőiesség vonzó mintaképe kell hogy legyen, hanem a gyengédség, különösen a szeretet, az emberi jóság alapköve, pozitív érzelmek: ének-, zene- és tánckultúra – a művészetek továbbadója, és a követendő mintáknak egyik megteremtője is leendő családjainkban. Szerintem így elérhető a gyengéd érzelmi intelligencia, az igazi szeretet továbbadásának lehetősége. Ez meghatározhatja nemcsak családjainkat, de társadalmunk békésebb jövőképét is, persze csak akkor, ha a mindennapjainkban ennek tevőleges, aktív formáját követjük. A gyermek majd akkor megérzi, hogy szüleinek, különösen az Édesanyjának fáj, ha rosszat tesz és gonosz dolgokat követ, és az sem baj, ha észreveszi, hogy érzelmileg szomorúságot okozott neki. Ez jobban fájhat, mint valamikor a testi fenyítés alkalmazása.
Nem szabad mellőzni a jogos dicséretet sem. Ezt helyén alkalmazva – a szeretettel együtt – lelki doppingként csodákat tehet, különösen a gyermeknevelésben.
Mivel gondolataim aktualitását remélhetőleg az olvasók közül is többen osszák, soraimmal szeretnék a leírt problémák megelőzéséhez is hozzájárulni.
Dr. Hollósy Tamás
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
