Észtország tájain 3. – Tallinn, a mesés város

Nyitókép: Körkép.sk

Tallinn: mintha hetedhét ország legszebb birodalmába tévednénk, olyan gyönyörű, égbetörő karcsú tornyaival, vaskos, tekintélyt parancsoló várfalával, amely egykoron a védelmére építtetett. Főkapuja előtt díszes hintó parádézik, előkelőségekre várva. A kapu két bástyája közül ha előre tekintünk, nyomban a városháza gótikus tornyát pillanthatjuk meg, mely jelzi, merrefelé haladjunk, ha intézni való dolgunk támad.
A fentiek az észt főváros óvárosi részét mutatják be, amely teljes egészében megőrizte középkori jellegét. A két kilométer hosszan körbefutó városfal ma is álló 26 bástyájával egykor Észak – Európa legjelentősebb erődítménye volt.

Tallinnt a dánok alapították, s már a 13. század második felében a Hanza-szövetség tagjává vált, ami folyamatos fejlődést biztosított számára. A HANZA, amely a középkorban kereskedővárosok szövetségét alkotta, Észak-Európában valamint a balti térségben működött, és nagyon sikeres tevékenységet folytatott a 13. századtól egészen a 17. századig. Ebből a korból származik a történelmi belváros csodálatos gazdagsága, mely mára teljes egészében az UNESCO Világörökség részét képezi.

   

Az óváros főbejárata, a Viru-kapu ikertornyai a 14. században épültek. Ezen áthaladva egy sétálóutcán folytathatjuk utunkat, és rövidesen a Városháza-térre jutunk, melyet évszázados, épületek fognak közre. Itt, a város szívében található a tallinni városháza is, mely 1404-ben épült, késő gótikus stílusban. A belvárosi tágas teret nyugágyszerű kényelmes fapadok teszik otthonossá, hogy az elfáradt ember jólesően elnyújtózhasson.

Amerre szertenézünk, karcsú, gótikus tornyok sokasága emelkedik az ég felé, próbálom összeszámolni, de szinte lehetetlen.

Az óváros keleti, kissé távolabbi pontjáról magasodik felénk a Szent Olaf templom, mely II. Olaf norvég királyról kapta a nevét, és az 1200-as években épült. Felhőket érő gótikus tornya a magasságával tűnik ki, melyet nagyon sokáig a világ legmagasabb építményének tartottak. Eredeti toronymagassága 153 méter volt, ám villámcsapás érte, így a felújítását követően 123 méterre csökkent. De gondoljunk csak bele, még így is jóval magasabb, mint a budapesti Mátyás templom 78 méteres tornya, vagy akár a prágai Szent Vitus székesegyház 96 méteres főtornya!

A belváros szívében emelkedik az ég felé a Szentlélek templom, amely szintén megőrizte 14. századi formáját. A templom külső tekintetében egyszerű, ám belseje gazdagon díszített.

Innét, ha a Szent Katalin kolostor irányába (a városfal felé) igyekszünk, egy csodálni való, nagyon szűk utcácskára lelünk, melyet Katalin átjárónak neveznek, s két forgalmasabb utcát köt össze. Tábla is jelöl, Katariina käik felirattal. A hangulatos köz teljes egészében az 1200-as évek elejéről maradt meg, eredeti formájában. Az ember szinte úgy érzi, nem is térben, de időben utazott, visszafelé haladva a korban, többszáz évet. Manapság földszinti helyiségeiben hangulatos, teraszos vendéglők invitálják a turistákat, hogy egy kellemes ital mellett gyönyörködhessenek a középkori utcarész csipkézett boltíveiben, melyek az elmúlt időt varázsolják vissza.

A város kiemelkedő pontja a Toompea-domb, itt található az észt parlament is, és templomok sora, a Szűz Mária nevét viselő Tallinni Dóm, aztán a Szent Miklós templom, mely jelenleg egyházművészeti múzeumként szolgál. A legelőkelőbb helyen az Alexandr Nyevszkij Székesegyház áll, mely kívül és belül is fenségesnek írható le. A gyönyörű hagymakupolás ortodox templom környékén leginkább orosz szót hallani, az észt lakók állítólag sokáig az orosz elnyomás szimbólumaként tekintettek rá.

(A történelem során az észt nép felett a svédek, oroszok, németek, majd megint az oroszok uralkodtak, míg végül 1991-ben elnyerte függetlenségét.)

Ugyancsak az orosz történetiséghez kapcsolódik a Kadriorg Palota, amely már a város egy távolabbi pontján helyezkedik el, és egészen a tengerpartig húzódik. A palotát Nagy Péter orosz cár építtette 1718-ban, felesége, Katalin számára, innen a palota, s környezetének elnevezése. A palota a barokk építészet kiemelkedő remekműve, s ugyanennyire pompázatos az épület mögött húzódó park is, mely a virágok káprázatos színeivel, a kertépítés szabályos geometriai formáival, szökőkútjaival ugyancsak egy mesebirodalomba varázsolja a látogatót.
Az elmondottak alapján azt hihetnénk, hogy Tallinnt csupán templomok, paloták alkotják, de nem. Rengeteg a turista, s ennek megfelelően rengeteg a vendéglátóhely is. Nagyon felkapott az óvárosi Old Hansa (Vén Hanza) vendégfogadó, ahol nagyon finom tipikus észt ételeket kínálnak. Igaz, eléggé borsosak az áraik, de ha beérjük egy adag sűrű, tejszínes erdei gombalevessel, amelyhez magvas fehér cipót adnak, akkor 9.- eurónál nem költünk többet.

A középkori városfalon kívül húzódik Tallinn modern része, mely szintén magával ragadó. Utcái rendezettek, tömegközlekedése kiváló (a helyi lakók számára teljesen ingyenes), sokemeletes épületei színesek, szépek, megtalálható az üzletei világ minden intézménye, és a kiváló, modern, minden kényelmet kielégítő hotelek sem hiányoznak.

Aki egyszer ellátogat Tallinn mesés városába, szinte biztos, hogy visszakívánkozik.

Buday Mária
A képek a szerző felvételei