MKP: Kongresszus előtt

A Körképen már foglalkozott írás az MKP jövőjével, pl. Száraz Dénesé, de az írásból kimaradt egy fontos szempont, véleményem szerint a legfontosabb: Bármilyen párton belüli változást, változtatást, személycserét, strukturális változtatást alá kell rendelni annak, pontosabban abból a szempontból kell megtervezni, vizsgálni, hogy milyen feladatok várnak a pártra a jövőben az asszimiláció megállítása, tehát a felvidéki magyarság fennmaradása szempontjából. Ne feledjük, ebben az asszimilációs tempóban, ami tízévente 50 ezres fogyást jelent, száz év múlva csak mutatóba leszünk.

Nem a parlament a legfontosabb kérdés

Tehát nem a parlamentbe való bejutás a legfontosabb kérdés, mert az csupán formai dolog. A legfontosabb az, hogy programalkotás tekintetében hová jutottunk, s ennek a programnak a megvalósításához mi szükséges?! S egyáltalán nem biztos, hogy amikor a program megvalósításának érdeke szembekerül a parlamenti bejutás logikájával, akkor ez utóbbinak kell a legfontosabbnak lennie.

   

Sőt! Példát mutatok: ha az MKP rálépne arra az útra, mint a Most-Híd, akkor lehet, hogy több szavazatot szerezne, viszont elvesztené, vagy hiteltelenné tenné távlati céljai közül a megmaradást megcélzó programelemét, ami nem más, mint a területi autonómia. Nem ismerünk ugyanis semmilyen más instrumentumot, ami ezt be tudja biztosítani. Minden külföldi példa ezt bizonyítja, elsősorban a sikeres nyugat-európai kisebbségek jó példái, kezdve Dél-Tiroltól, Katalónián és Baszkföldön át az Aland-szigetekig. Minden döntés meghozatalakor ezt kell szem előtt tartani. A két háború közti magyar politikai erők már foglalkoztak a kérdéssel, de a visszacsatolás megakasztotta a folyamatot.

Az autonómia-program

A komáromi nagygyűlés óta eltelt 22 év alatt ezen a területen semmilyen előrelépés nem történt,  egészen 2014 őszéig, amikor is a párt autonómiatanácsában zajló gondolkodás elért arra a szintre, hogy megszületett a párt autonómia-programja. Színvonalas program, szakmai szinten védhető, s a felvidéki magyarság valós helyzetéből fakadóan lett elkészítve. A területi autonómia kérdése ugyan tabutémának számít Szlovákiában, de az feltűnő volt, hogy semmilyen különösebb hisztériát nem váltott ki a tervezet.

Szlovákia a tetejében a magyar-szlovák alapszerződésben vállalást tett ennek bevezetésére, a következőképpen

 

„Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek.”

 

Ez az idézet a magyar–szlovák alapszerződésbe foglalt 1201-es európai tanácsi ajánlás 11. cikkelye.

Népszerűsíteni a lakosság körében

Az ajánlás a szerződésbe kötelező érvénnyel került be, nem véletlenül tartott jó egy évig a szlovák parlamentnek, míg Mečiar minden tekintélyét latba vetve annak ratifikálását átültette. Most már van tehát egy párt, amely ezt program-formába öntötte, s ebből feladatok és kötelességek származnak rá nézvést. Például az autonómiaprogram népszerűsítése a lakosság körében. Ez másfél éve elkezdődött, csak a választások közeledtével lett felfüggesztve. Ezt a munkát csak olyan hiteles emberek tudják elvégezni, akik tudatosítják ennek fontosságát, a lelkük mélyén nem mondtak le ennek megvalósíthatóságáról.

A választások megmutatták, hogy félelmeinkkel ellentétben a szavazók nem fordultak el a párttól az autonómia-program miatt. De még ha lett is volna ilyen hatása, akkor is tudatosítani kell, hogy ezt nem a mai, hanem a jövő generációk magyarnak való megmaradása miatt tesszük. De ilyen tendencia nem volt tapasztalható, s bátran felvállalhatjuk magát az autonómia-kifejezést is, hisz az alapszerződésben is így szerepel.

Az MKP-n kívül is szövetségeseket találni

Eredményt tehát csak a magyar állam, s az itteni magyar erő együttes fellépése hozhat. A komáromi nagygyűlés óta eltelt idő alatt a téma az emberek tudatából kikopott, ezért ennek jelentőségét újra be kell vinni a köztudatba. Az MKP-n kívül is szövetségeseket kell találni erre a feladatra azon civil szervezetek közt, melyeknek céljai azonosak az MKP-éval, afféle autonómia-koalíció összehozása mindenképpen szükséges.

A párt élére, választott szerveibe olyan emberek kellenek, akik ennek jelentőségét felfogják, megértik, s személyükben is hitelesen tudják az ügyet képviselni. Ez mindennél fontosabb, mert az MKP visszacsúszhat egy olyan szintre, hogy a Most-Hídtól csak az fogja megkülönböztetni, hogy nincsenek benne szlovákok. Aki ilyenben spekulál, az jobban teszi, ha átigazol a Most-Hídba…

Az RMDSZ-é válás veszélye

A másik veszély, amit el kell kerülnünk, az a párt RMDSZ-szerűvé válása, amely már rég autonomista programszinten, de az állandó kompromisszumkeresés közben, a valóságban, csak formálisan.

A pártstruktúrában egy radikális újítást mindenképpen javaslok: ez pedig a társelnöki rendszer bevezetése. Több indok szól emellett: A pártszakadás óta azt láttuk, hogy legyen bárki is a pártelnök, a konkurens párt sajtója lejáratókampányt folytatott ellen, s ilyenre indokot mindig találtak. Ez így nehezebb lesz, s két személy jobban meg tudja jeleníteni az idősebb és a fiatalabb generációt is. Ez utóbbi megszólítása így konkrét személyhez köthető lenne, s a személyt azon fiatalok közt keresném, akik a legtöbb karikát szerezték a mostani választásokon.

Ahogy hallom, az alapszabály-változtatás csak a kongresszus után felálló országos tanács feladata lenne, de ebben az egy pontban ezt a kongresszus is megteheti.

Könözsi László

Nyitókép: felvidek.ma