László
  • HUF: 400.98
  • USD: 1.06
  • 22 °C
  • 35 °C

Hirdetés (X)

Vélemény

Jó tanár, rossz tanár?

Megkezdődött a tanév, és sok szülőben felmerül a kérdés esetleg kétség, hogy vajon jó tanári kézbe került-e iskolakezdő, iskolaváltó vagy felsőbb osztályba lépő gyermeke, illetve a megfelelő osztályfőnök gondoskodó szárnyai alá került-e a kis nebuló?! Nem olyan egyszerű dolog ezt megállapítani rögtön a tanév elején, viszont néhány dologra érdemes odafigyelni a tanév folyamán még akkor is, ha kisiskoláinkban, ahol évfolyamonként sok esetben csak egy osztály van, nincs sok remény a tanárváltásra.

 

Viszont figyelmeztető, jobbító szándékú szülői jelzéseket lehet küldeni az iskola vezetősége és a  kollégák irányába is! A felvidéki magyar tannyelvű oktatási intézményekben a csökkenő diáklétszám miatt létkérdéssé vált, hogy az iskolában jó, a gyerekekről gondoskodó és közkedvelt pedagógusok tanítsanak, mert ez egzisztenciát jelent minden ott tanító pedagógusnak. Ha csak egy tanár is kilóg a sorból, hitelét veszti az intézmény. Az iskola oktatási színvonala és felszereltsége, a tanárok szakmai tudása mellett, a pedagógus személyisége is nagyban befolyásolja a szülők bizalmát, a magyar iskolába íratott gyerekek számát.

 

Közelítsük meg a kérdést most ellenkező irányból: tehát ne a jó és gondoskodó tanári ismérvek alapján, hanem gyűjtsük össze – akár vitaindítónak szánva – a kevésbé optimális jellemzőjegyeket a teljesség igénye nélkül:

 

Menekül a gyerektársaságtól!

 

Nem szívesen van velük az iskolai rendezvényeken, iskolai szünetekben, osztálykirándulásokon stb., inkább lóg a kollégákkal, esetleg szülőkkel, a gyereket nem tekinti vele egyenrangú partnernek. Nem képes a gyerekekkel közös programokat kitalálni, közösen tevékenykedni a foglalkozásokon, nyűgnek érzi ezeket a tanórákon kívüli tevékenységeket, ezért a gyerekek magukra hagyatkozva sokszor unatkoznak vagy rosszalkodnak a szabad idei foglalkozások alatt.

 

Csak a nyugodt gyerekeket szereti!

 

Gyanús, ha a pedagógus a szülői értekezleteken állandóan arról panaszkodik, hogy a gyerekek fegyelmezetlenek, nem lehet velük bírni stb. Egyrészt azért, mert nem képes lekötni őket a tanítási órákon, nem tudja érdekesen, izgalmasan közel hozni hozzájuk a tananyagot, másrészt nem tudatosítja, nincs rá felkészülve, hogy az egészséges gyerekek alaptermészete a kíváncsiság, a mozgásigény, ami néha valóban kicsit idegesítőnek tűnik.

 

Nem szeret kommunikálni a szülőkkel!

 

Kötelező, idegesítő nyűgnek érzi a szülői értekezleteket, igyekszik őket gyorsan letudni, a kérdésekre nem szívesen válaszol, inkább beszámolót tart. Kényelmetlenek a szülőkkel való találkozások, és csak akkor fordulnak elő, ha már gond van a gyerekkel. Hiányoznak mind a preventív jellegű, mind a dicsérő jellegű beszélgetések, és kényszerűségből csak a problémakezelésre korlátozódnak a találkozások. Úgy érzi, a szülő diktálni akar neki, ellenségességet sejt a látogatása mögött. A szülő így nem érzi magáénak az iskolát, szinte semmit se tud az iskola életéről, a gyerekéről is csak a problémát érzékeli, nem működik a tanár-szülő kapcsolat.

 

Csak a mintaórákon teljesít jól!

 

Kifejezetten rossz vért szül, amennyiben kiderül, hogy a bemutató órákon, az igazgató vagy a szakos kollégák óralátogatásain nyújt kimagasló tanári teljesítményt, máskor kevésbé, de ilyenkor behozza a tanterembe az iskolában fellelhető összes órán használható segédeszközt, a legmodernebb tanítási módszereket alkalmazza, interaktivitásával meglepi a tanulókat. Más alkalommal csak a noteszével és az osztálykönyvvel a kezében jelenik meg az órán. Ilyenkor megvan a tanuló véleménye: nem értünk, hanem magáért tanít!

 

iskolamuzeum
Illusztrációs felvétel. Forrás: tbmuzeum.hu

 

Csak a szorgalmas, szófogadó gyerekekkel szeret foglalkozni!

 

Kivételez! Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy jobb jegyeket ad egyeseknek, hanem abban is, hogy a többiek rovására „futtatja” szerepelteti, kiemeli a kedvenc tanulóit, a strébereket, a többiek pedig ezért esélyteleneknek, elhanyagoltaknak érzik magukat. Olyan is előfordulhat, hogy a tanár még hónapok elteltével sem képes megjegyezni a számára közömbös diák nevét, illetve keveri a „szürkébb” tanulók neveit. Nem méri fel, hogy minden kis emberkének fontosak az elismerő szavak, az odafigyelés és ráfigyelés!

 

Csak a tanórákon hajlandó foglalkozni a gyerekekkel!

 

Nem kimondottan feladata a pedagógusnak, nincs érte külön fizetve, hogy a tanórán kívül is törődjön a gyerekkel, netalántán hétvégén is csináljon velük közös programot, vagy szervezzen akár a szünidőben is tábort számukra. Pedig ilyen alkalmak során lehet jobban megismerni a gyerekeket, ilyenkor nyitottabbak, fel lehet fedezni bennük a rejtett tehetséget, érdeklődési területet. A rengeteg tananyag mellett a tanítási órák 45 perce alatt minden nem derülhet ki róluk. Ha hiányoznak az ilyen programok, nem lesz valódi a tanár-diák viszony sem, és nem kovácsolódik össze a tanulói közösség sem.

 

Nehezen kezeli a konfliktusokat!

 

Intő jel lehet az is, amikor túl sok konfliktus szabadul el az osztályban, és ezt a pedagógus nem tudja kezelni. Amennyiben a konfliktuskezelés vége rendre az, hogy valamelyik fél – tanár vagy gyerek – sírva fakad, ott biztosan valami nincs rendjén. Ugyanez érvényes a fegyelmezésre is. A tanítási órákon ezerszer elhangzó „Csönd legyen!” továbbgyűrűző fegyelmezetlenséget eredményezhet, és újra csak inkább az unalmas óra lehet a ludas a gyerek helyett!

 

Szakbarbár tanár!

 

Saját tantárgya felsőbbrendűségében hisz, a többire lenézően tekint. Hiába vagy jó történész vagy sportoló, hiába nyersz töri vetélkedőket vagy sportversenyeket, azokkal semmire se mész az életben, csak a matek! Ellentmondást nem tűrően hangoztatja, meg van róla győződve, hogy csak az ő tantárgyával érhet el valamit a jövőben. Nála már csak a tiszta egyeses követelményszint kizárólagosságát hirdető lehet rosszabb, aki úgy gondolja, hogy a tanuló minden tantárgyban legyen tökéletes.

 

A tanár legyen példakép!

 

Régen sokan ezt tartották a legfőbb kritériumnak egy pedagógusnál. A mai rohanó, mindenhonnan érkező jobbnál jobb vagy rosszabbnál rosszabb példaképek világában nem kell mindenáron példaképnek lennie a tanárnak, és ez nem baj. Viszont ne ott lássa őt a diákja, ahol nem kellene, de lássa őt a minden olyan, a település életét meghatározó közösségi rendezvényen, ahol felkapja a srác a fejét, megráncigálja a mamája szoknyáját, és felcsillanó szemmel mondja, nézd mama, a tanító bácsi is itt van!

 

Persze, nem könnyű mindez (ennyi pénzért), de megéri, mert a tanári pálya egy hivatás, és nagy-nagy gyerekszeretetet igényel!

 

Száraz Dénes

Nyitókép: tbmuzeum.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket