A szarka az egyik szarkagyűlésen – a pulpitus mögött „szarkálkodva“ – előadásában erről számolt be szarka társainak:
Kedves társaim, szarka elvtársaim: azért röppentettelek ide Titeket, hogy egy fontos bejelentést tegyek szarka lényeteknek: ugyanis, nagyon gyorsan cselekednünk kell. Szarka röptünkben össze kell állítani erdőnk legjobbjainak százas listáját. Vagyis, listázni fogunk. Tehát, mi listázunk majd. Mert ha nem lépünk időben, akkor a „koronás“ hollók listáznak majd helyettünk.
S, ha a hollók listáznak helyettünk, akkor minket kilistáznak. Vagyis, nem választanak be az örök értékű, a rangos, a mindenek és mindenki felett álló – eggyel sem több, de eggyel sem kevesebb – százas listába. Vagyis, mindannyian senkik leszünk. Aki nincs bent a százas listában, az természetesen a bóvli kategóriába lesz sorolva.
Ugye, nem akartok a bóvli kategóriába tartozni? Ugyanis Ti szarkák vagytok, vagyis felsőbbrendűek. Ami fénylik, ami érték, ami arany, az csakis, de csakis Titeket illet. A többinek meg csak annyi szem, annyi madáreledel jár, hogy képesek legyenek Titeket szolgálni.
Aztán felröppen az egyik ágra egy kíváncsiskodó szarka, s megkérdezi a pulpitusra dölyfösen a szárnyával támaszkodó szarka elvtársát.
– De mondja, szarka elvtárs, miért éppen száz?
Szarka elvtárs kihúzta magát a pulpitus mögött, amolyan fontoskodó gesztust lejtett szarka szárnyával, majd büszkén, a kiválasztottak lenéző tekintetével magyarázatát megkezdte:
– Azért, mert ide Mi, mindannyian beférünk. Vagyis, a legjobbjaink beférnek majd. Vagyis a Mi baráti körünk. Vagyis azok, akik közösségünk számára mindig is össze tudták lopni – bocsánat az elszólásért – be tudták gyűjteni azokat a fénylő kincseket, amelyek erőnket évszázadok óta meghatározták.
Uzsorakamatos szarkáink a becsület díszei, hiszen minél nagyobb a kincsesláda, annál nagyobb a becsület, jobban mondva az Óperenciás tengereket is átívelő, szarkanyelven mondva szarka hatalom.
S, hogy miért éppen száz? Azért, mert mi örök köztársaságpárti, örök demokrata szarkák mindig is az igazság oldalán álltunk. Vagyis demokrata-, liberális-, köztársaságpárti énünk-, a nagy kombinált szívünk emelt azokba a magasságokba, ahol már csak magunkat látjuk, magunk közé „érkezünk,“ az erdő többi lakóját már nem is látjuk. Ugyanis – emberi nyelven szólva – mi már a páholyok magasságáig értünk, ide már – lentről – senki nem lát fel. Vagyis, nem is láthat fel.
Tehát a kiválasztottak kiválasztottainak mindenható szféráiba érkeztünk. Ez a mi „szarka-köztársaságpárti“, demokrata, igaz liberális, a szarka kódexben megfogalmazott meggyőződésünk.
Aztán egy másik szarka is felröppent a kérdéseket feltevő szarkák faágára, majd megkérdezte a beképzeltségtől már alig látó, a pulpitus mögött gőgösködő szarka elvtársától:
– Az a kérdésem, főlistázó szarka eminenciám, hogy csak szarka kerülhet fel a kiváltságosok listájára?
Az eminens Szarka eminencia emígyen válaszolt:
– Kedves szarka társam. Miért ez az ajvék? Természetesen nemcsak szarkák kerülnek fel a listára. Azért, mert mi egyenlőség pártiak vagyunk, demokraták, a tolerancia bajnokai. De, hogy konkrétan a kérdésre válaszoljak. Egy-két nem szarka is felkerül a listára. Ugyanis Mi a lehető legszélesebb körű felmérés alapján az erdő összes lakójának a véleményét is meghallgatjuk, kikérjük. Ezt hirdetjük majd a lista-füzetünkben is, amit majd az erdő minden lakója megvesz a Szarka kiadótól. Azért, mert ez a hatalmas „agymű“ a bestsellerek kategóriájában foglalja majd el eminens helyét. Mert oda való. Mert kimondtuk. Mert Mi mondtuk ki. Mert a Mi utunk az egyenes. Tehát ismét megtelik fényes tallérokkal a szarka-kamara – bocsánat – a „szarka-kamra.“
Aztán ismét egy kérdező szarka szállt a kérdéseket feltevő szarkák faágára. Ő emígyen fogalmazta meg szarka kérdését:
– Nagyságos szarka elvtárs, a hollók is – akiknek a királyi korona a védjegyük – megtiszteltek minket amolyan királyi koronás kitüntetésekkel. Olyanokat is közülünk, akiknek vörös volt a homloka, meg korábban súgott is – ha kellett, ha nem. Ha ilyen szarkák is benne lesznek a szarka-lexikonban, nem kellene több hollót is belistázni „szarka listánkba?“
A magasröptű, vagyis „szarkaröptű“ válasz ezennel sem maradt el:
– Kedves kérdező. Igen, a Mi sorainkból is sokan kaptak a hollóktól királyi koronával fémjelzett kitüntetéseket, akiknek – amint ezt a tisztelt válasz feltevő is megemlítette – vörös volt a homlokuk, s titkolt életrajzukból nem hiányzott a rövidítés, „stb.“ De mondom én: ha már egy volt sugi-bugi szarka megkapta a királyi koronás kitüntetést, akkor sorba a többinek is meg kellett kapnia. Hiszen egymás szemét koppintották volna ki, meg „karakter-gyilkolászásba“ kezdtek volna, ha az A fedőnevű vörös szarka megkapta a jószívű, de néha-néha naiv hollóktól a rangos kitüntetést, a B fedőnevű vörös-szarka viszont nem.
Ez „szarka-polgárháborút“ eredményezett volna. És máskülönben is, a Mi szarkáinknak ez is jár. Mint minden. El is fogadják. Vagyis jobban mondva, mivel a megtévesztést magasröptükben magas szinten megtanulták, így ezt éles szarkacsőrükkel meg is kaparintják. Mert hát muszáj, mert ez a kitüntetés is fényes és aranyszínű. S, ezt a színt mi nagyon, de nagyon szeretjük.
Szarkaszónok még sokáig szarkaszónokolt, olyan sokáig, hogy már sok száz szarka is jobbnak látta, ha odébb röppen, s nem terheli szarka-agyát ennyi „szar-kasággal.“
A szarkaértekezlet melletti oldalsó fákon ülő hollók pedig jókat nevetve mesélték egymás között, hogy nemcsak a kapzsi, ravasz, sokszor bűnbe eső emberek, de az ő hollótollaiktól eltérő, vagyis más színű tollakat viselőkön taposó, dicsőséget, fényes tallérokat gyűjtögető szarkák is képesek az önhittségüktől, a beképzeltségüktől, az önjelölt döntőbírói érinthetetleségüktől, s persze kiválasztottságuk tévhitétől simán „begolyózni…“
Kalita Gábor
Nyitókép: magpieaholic.com
További ajánlott írások:
Megosztás:
Címkék: értekezlet Főoldal holló Kalita Gábor szarka szónok
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
