Kalita Gábor: Egymillió aláírásgyűjtés újratöltve

Nyitókép:Getty Images

Kezdjünk ismét aláírásgyűjtésbe, megkönnyebbül a lelkünk

Annak idején hatalmas érdeklődés, felbuzdulás követte a kisebbségi védelmi célok elérésére irányuló európai, de főleg Kárpát-medencei aláírásgyűjtési akciót, mely tulajdonképpen azt célozta meg, hogy az Európai Unió csúcsvezetése végre törvénybe foglalja annak az őshonos, „csekély” 68 milliós lélekszámot jegyző kisebbségének a jogait, melynek hiányával – mi felvidéki magyarok is számtalanszor szembesülhettünk a gazda nép törvényalkotó intézményeinek, szerveinek ellenünk elkövetett retorzi&oacute-i révén.

   

Például Mečiar és Slota pártjának hosszú évekig tartó, törvénysértő idétlenkedései, a Beneš-dekrétumok nem eltörlése, hanem megerősítése, az önrendelkezés negálása, az ország déli, határ menti országrészének gazdasági ellehetetlenítése, stb.,stb.,stb.

Hogy mi lett ennek a mindannyiunkat sikerélménnyel eltöltő aláírásgyűjtésnek a sorsa, a Juncker vezette Európai Bizottság  „fúvószenekara” mennyire is vette komolyan „kicsinységünk” hangját, ma már mindannyiunk számára világos.

Az EU bürokratáinak „várakozó listájára” került bejegyzésre az őshonos európai kisebbségek Minority Safe Pak-ja /kisebbségi biztonsági csomagja/, ennek is az ígérgetésekkel megspékelt, a „nesze semmi, fogd meg jól”  kategóriájába.

Vagyis eddig törvénybe való foglalására korántsem került sor. Tehát 68 millióan mi, európai őshonos kisebbségek még most sem lettünk elég „transzparensek.” Talán „láthatatlan” mivoltunkban – az EU csúcsvezetőinek szemében – még mindig a törpék közé tartozunk?

Aláírásgyűjtési javaslat – a hagyományos európai keresztény értékek EU-s jogrendbe való foglalásának érdekében

Baráti asztaltársaságom egyik összeülése folyamán bátorkodtam mondani egy nagyot: mi lenne, ha aláírásgyűjtésre tennénk javaslatot a hagyományos európai kulturális keresztény értékrend EU-s jogrendbe foglalásának érdekében?

Mit mondjak: nagy-nagy csodálatomra a füst sem „állt meg” műtermem „légterében,” a nem létező csillár sem zuhant a padlóra, s még csak határozott ellenvélemény sem hangzott el. Ám ehhez fűződő értelmes megjegyzésekből akadt bőven. Például:

– Érdekes. Eddig nem igen olvastam róla és TV-s híradásokban nem láttam, hogy valóban komoly kezdeményezés indult volna akár a civil szervezetek részéről, bevonva olyan EP-s képviselőket is, akik még nem lettek beolvasztva – anyagi kényeztetésük tudatában – az alkalmazkodó, besimuló képviselők népes táborába. Ha lett volna ilyenféle transzparens mozgás, akkor annak eredménye vagy negálása egészen biztosan tudomásunkra jutott volna …

– Valóban. Miért nem került ez a téma elsőként a terítékre? Ha így történt volna, lehet, hogy azóta már az őshonos kisebbségek jogai is törvényileg rendezve lettek volna, s nem kellett volna izgulnunk a Minority Safe Pak egymillió aláírásának begyűjtése kapcsán …

– Én azt hiszem, hogy ha nem a háttérhatalmak révén globalizációba fullasztott vezetése lett volna az elmúlt öt évben az Európai Uniónak, kontinensünk ilyen egzisztenciális, közbiztonsággal kapcsolatos alapkérdései réges-régen megoldásra kerültek volna Puskás-féle „bal-hátsóval …” Hiszen ti is tapasztalhattátok, hogy az EU-s alkotmány jogszabálya szerint nem a parlament ellenőrizte a Juncker vezette Európai Bizottságot, hanem önkéntes döntései révén az EB ellenőrizte öt éven keresztül a parlamentet./ Halk nevetés és grimaszok nélkül/.

– Azt mondanám, hogy az aláírásgyűjtést már most be kellene indítani, hiszen a májusi választások után új vezetése lesz az EU-nak, így az esély lehetősége adott. Ez a figyelemfelkeltő effektus minden esetben hasznára válna Európának. Az új vezetéstől sem számíthatunk első olvasatban „lódobogásra,” főleg akkor nem, ha ez is belezuhan majd a megszokott EU-s vezetési módszerek sztereotípiájának szakadékába.

Ne feledjétek, sok régi „név” /Timmermans, Weber, Verhofstadt stb./ áll majd ismét az EU pulpitusai mögött, s a háttérhatalom által mozgatott pénzvilág, fegyver-konszernek, mega-bankok lobbistáinak 18 ezres tábora is tovább „sátorozik” itt. Vagyis döntő pozíciókba kerülhetnek, akár már korábban is poszton lévő politikusokat befolyásolhatnak majd Strasbourgban és Brüsszelben, vagyis a muszlimok, tehát a Saría törvénykezés uralta no-go zóna közelében.

Notre-Dame és Srí Lanka után, EP-választások előtt

Kétség nem fér hozzá, hogy a Notre-Dame szívet facsaró kegyetlen tüze, a Srí Lanka-i őrült muszlimok által elkövetett véres gyilkolászás amolyan égből jött villámként érte volna azokat, akik eddig a neoliberalizmus fekáltartályából permetezték Európára és a világra a tisztának, korrektnek hazudott, hamis, genderelméletekkel fűszerezett ideológiájukat.

Vagyis azt, hogy a korukat, identitásukat elhazudó gazdasági bevándorlók érkezése hasznos Európának,  muszlim veszély nincs, a schengeni határ levédése szükségtelen, az NGO-k mentőhajóinak tevékenysége a legemberibb humanitárius cselekedet, a milliárdokat összeguberáló embercsempészek ténykedése pedig a mese kategóriába tartozik.

De az európai adófizetők zsebeiből illegálisan, elhallgatások, csalások által megtöltött bankkártyával megajándékozott terroristák sem léteznek, s ha ezek bűncselekményeket követnek el, ezer háttérhatalmak által mozgatott jogvédő siet a segítségükre. Ja, hogy ismét robbantgatnak, ölnek, erőszakoskodnak? Ezt rendszerint – szerintük – a jobboldali, a szélsőjobboldali médiák, vagyis a „populisták” fújják fel és terjesztik.

Kijelentéseik alapján hirtelen a „halott bogár” szerepében bújtak meg

Notre-Dame és Srí Lanka után a politikában korántsem a másodhegedűs, a mindig a kötelezőt szajkózó, alkalmazkodó politikusi-képviselői figurák, hanem Európa nagyágyúinak kijelentéseire érdemes odafigyelni. Nem véletlenül, hiszen messzemenő következtetéseket vonhatunk le ezekből.

Kezdhetjük a sort Jean-Claude Junckerrel, aki a napokban a következőt jelentette ki: Nem lesz Egyesült Európai Államok. Európa nemzetei, népei ezt nem kívánják…

Tulajdonképpen mi a legérdekesebb ebben a kijelentésben? Természetesen az, hogy Juncker ezt az EP választások előtti, legutolsó ülésén jelentette ki. Hogy ehhez kommentet fűzni nem szükséges, az borítékolható. Talán csak ennyit: merre járt Juncker az elmúlt öt év alatt? Talán az alkoholmámor tudatmódosító berkeiben?

Juncker számos utóbbi kijelentései közül hadd említsek még egyet, a „legfamózusabbat.”

A kereszténység legnagyobb ünnepén, húsvét alkalmával elkövetett Srí Lanka-i muszlim terrortámadási sorozat után,  „kedvenc” Junckerunk kijelentette: húsvét után visszalövünk …

De mivel, Juncker úr ? Gumipuskával és cseresznyemag „tölténnyel?” Hiszen az öt év alatt az általa vezetett EB arra sem volt képes, hogy levédje Schengen külső határait, s visszaküldje legalább az ezresével jegyzett, az EU tagországainak szociális hálóján élősködő, kontinensünkre szökött, többségükben  feltöltött bankkártyával megajándékozott terroristát.

De arra sem, hogy komoly anyagi támogatást nyújtson azoknak az országoknak – főleg Magyarországnak –, mely állam önerőből hatalmas összegeket fektetett abba, hogy nemcsak saját hazáját védte, de a környező és a nyugati országokat is.

Ennek ellenére égek a kíváncsiságtól, hogy ”vezérünk” bátor vezérlete mellett mikor is lövünk vissza. /Szintén lehet mosolyogni/.

S ide tartozik még egy palesztin imám napokban megejtett kijelentése is: „Célunk az, hogy hamarosan elfoglaljuk Rómát”. Ismét bebizonyosodott, hogy az iszlámmal kizárt a teológiai párbeszéd, s a legtöbb az, hogy egymás mellett békében éljünk. Ehhez persze tudni kell azt is, hogy az iszlamisták – kedves Juncker úr – bizony derékból lőnek, s ha kell, ha nem, nyakat vágnak, robbantanak. Emellett pedig az univerzalitás igényével lépnek fel mindenütt a nagyvilágban.

Timmermans sem maradhat ki a sorból

Frans Timmermans, az EP szocialistáinak csúcsjelöltje az utóbbi napokban annyi Európát leépítő badarságot hordott össze, hogy ezekből már tán idézni sem érdemes. Az EB alelnökének, vagyis Juncker jobbkezének – aki alelnök létére jogtalanul kampányolt az utóbbi időben – legutóbbi európai körútja sem volt mentes az olyan blőd kijelentésektől, melyektől még a legelkötelezettebb vörös elvtársai is elpirosodtak.

Egyedül  „Bősze,” vagyis Gyurcsány Ferenc ette nagykanállal a szocialisták vezérének szavait, persze feleségével, Apró Antal unokájával, Dobrev Klárával egyetemben. Ő szinte már egyedüliként kiáltja a nagyvilágba az Egyesült Európai Államok létjogosultságát, megcélozva az újraválasztandó EP  képviselői posztját. Lesz majd minek örülnünk.

De Angela Merkel német kancellár is remekelt a napokban, mégpedig két alkalommal is szóvivőjén keresztül üzent a két említett tragédia kapcsán, hogy nagyon sajnálja …

Szerintem Európa népét kellett volna korábban sajnálnia, s nem meghirdetnie a Wilcommenst, így a szelfizést is megspórolhatta volna a gazdasági bevándorlókkal, akik miatt már a gazdagon „csomózott” német szociális háló is elkezdett komolyan szakadozni, foszlani.

Az Európai Néppárt vezetője is csuda dolgokról nyilatkozott

De Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és az EP-választás csúcsjelöltje is mondott korábban is, a napokban is olyan cifraságokat, melyektől a korábban Helmuth Kohl alapította keresztény értékek képviseletével megbízott legnagyobb EU-s párt leghűbb hívei is megborzadtak.

Kezdődött azzal, hogy a csúcsjelölt teljes mellszélességgel kiállt az ENSZ globális migrációval kapcsolatos javaslatainak elfogadása mellett. De azt is megszavazta, hogy a hetedik cikkely alapján,  a Sargentini-jelentés alátámasztásával indítsanak eljárást Magyarország ellen. A saját néppártbeli csoportja ellen. Vagyis,a futball-labda helyett rúgjunk a sajátunkba …

Legutóbbi bonmotja is „különleges” volt. Folyamatos harcot kíván folytatni az európai szélsőségesek, illetve a szélsőséges pártok ellen. Vagyis ideje nagy részét ezzel tölti majd. Tehát nincs bevándorlási probléma, nincs muszlim extrémizmus, nincs keresztényüldözés, nincsenek gondjaik az őshonos kisebbségeknek, nem baj az sem, ha a z EU törvényhozása „kifelejtette” a hagyományos keresztény kulturális értékek gyakorlásának, védelmének törvénybe foglalását, de van Marine Le Pen, Salvini és Orbán probléma, s ennek„irtására” kötelezte el magát a csúcsjelölt.

Már csak abban bízhatunk, hogy Manfred Weber választások előtti megnyilatkozásoknak, úgymond kampányfogásoknak szánta az idézett blődségeket, s az esetleges EB elnöki posztjára való megválasztása után azon lesz, hogy gyógyítsa Európánk utolsó öt évben elszenvedett sebeit, megoldja ügyes bajos dolgait.

Tehát a fentiekben leírtak alapján is láthatjuk, hogy gondból, bajból, kétes dimenziókban gondolkodó politikusokból is akad bőven, így éppen ezért kell nekünk is, határokon kívül rekedt nemzettársaknak nagy számban részt vennünk a májusi EP-választásokon. Aki ugyanis ezen nem vesz részt, az az Egyesült Európai Államok erőltetett létrehozásának, timmermansok, sargentinik, verhofstadtok megismételt, újfent kiskirálykodásainak javára adja le majd imagináris voksát.

Kalita Gábor