Nyitókép forrása: peatix
Nehéz elképzelni, mi járhatott a Trónok harca forgatókönyvíróinak fejében a befejező évad kapcsán. Sokan elégedetlenek a korábbi évadokban hallott jóslatoktól és az első évadok pazarul felépített vonalvezetésétől való radikális szakítás miatt. Tény azonban, hogy aki kedvelte a sorozatot, az elégedetlensége ellenére sem tudja nem végigizgulni az utolsó részeket.
Leginkább azért, mert, bár közel sem olyan elegánsan, mint George R.R. Martin, a sorozat készítői is tartják magukat az eddig nagyon jó bevált kiszámíthatatlansághoz, vagyis egy filmbéli karakternek sincs garantálva a túlélése. És ezt az utolsó előtti részben a forgatókönyvírók rendesen kimaxolták a sztoriból. Sokan távoztak, mégsem ez volt a legdurvább változás.
Amit a 8. évad 5. részben láttunk, az globális pusztítás, ahol nem volt helye hősöknek, sem emberi nagyságnak, csak a vérszomjnak. Ráadásul, a Véreb-szál lezárásán kívül senkinek sem adatott meg a bosszú vagy az erkölcsi elégtétel katarzisa (talán csak Euronnak, a maga őrült módján). (Vigyázat, a folytatásban spoilerezünk).
Az utolsó előtti rész egyébként a maga nemében elképesztően jól megírt epizód. Úgy mutatja be Daenerys erkölcsi lecsúszását, hogy a potenciális királynő alig szerepel a vásznon. A városban végzett pusztulás és a hitében megrendült Daenerys lelkiismerete (épelméjűsége?) rommá dőlésének metaforája, naturalista ábrázolásmóddal megspékelve.
A gond az, hogy gyakorlatilag nem billent helyre az univerzum mérlege, Cersei sem karakterének gyűlöletességéhez mérten nyerte el büntetését (ha ugyan valóban az lett sorsa, mint azt a felvételeken sugallták), Arya sem tudta kitölteni bosszúját. Egyedül talán Véreb volt az, akinek megengedték az alkotók, hogy leszámoljon démonaival.
Ha következetes lesz a folytatás, a bántó katarzisnélküliség gyakorlatilag egy új negatív hős felemelkedésének ágyazott előre. A Missandei halála miatti bosszúvágy talán önmagában is elegendő lett volna, hogy a láncok leverőjét átcsábítsa a sötét oldalra, ám közben kiderült, összeesküvést szőttek ellene azért, mert Jon nem tudta tartani a száját, és kitálalt származásáról Sansának.
Az epizód egyik kulcsmondata le is rántja a leplet a kegyetlen valóságról: Westeros számára Jon elfogadhatóbb király lenne, mint Daenerys, aki ráadásul nem is igazán találja helyét a Hét Királyság ezen szegletében. Ha a trón megszerzése Daenerys célja, miért hagyja életben azokat, akik később nem őt szolgálnák majd feltétel nélkül? Hiszen valódi hívei, a dothrakik, a makulátlanok győztesen és megerősödve kerültek ki a csatából (ezt sugallja a befejező rész előzetese is). A trónok harcának tehát még nincs vége, az utolsó ellenség legyőzése kreált egy utolsó utáni negatív hőst.
Hogy hogyan fogják lezárni egyetlen részben a sorozatot a történet sokszoros megcsavarása után, vasárnapig kérdés marad. Az azonban biztos, az alkotóknak nagy szerencséjük van, hogy ez az utolsó évad. A forgatókönyvírók ugyanis elfelejtettek különbséget tenni a váratlan fordulat és aközött, hogy a néző nem azt kapja, amit vár. Korábban is történtek drasztikus fordulatok a sorozatban, de azt megfelelő drámai felhanggal játszották végig, a folytatásnak volt dinamikája, ígérete, hogy a korábbi karakterek hulláján új főhősök emelkednek fel.
Ennyire közel a végéhez átfordítani az egyik központi szereplőt az ellenkező pólusra, miközben nincs idő új szereplőket növeszteni, elég kockázatos húzás. Az évad erőssége ugyanaz, mint a gyengesége: a nagy erkölcsi-fizikai csaták, győzelmek és bukások jórészt katarzismentesek, nem hoznak megelégülést, még az Éjkirály feletti győzelmet sem éreztük elég jelentőségteljesnek, bár a csatajelent kárpótolt minket ezért.
Szóval kíváncsian várjuk a nagy finálét, ahol a be nem gyógyult sebek mellett most már újonnan szerzett artériás vérzéseket is be kell majd forrasztani. És csak remélni tudjuk, hogy a végén a kerek történet okozta elégedettséggel sikerül felállnunk a fotelből…
Komjáthy Lóránt
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
