Amerre a gondolataink vezetnek, arrafelé megyünk – avagy megválthatjuk-e a világot?

Nyitókép forrása: danubeinstitute.blog.hu

Akinek van jártassága a motorkerékpár vezetésben, az ismeri a vezetéstechnikai tréningek és a motorkerékpár vezetés legfőbb szabályát, mely szerint „ahova nézel, oda mész.” Itt tehát egy kissé másképp működnek a dolgok, mint az autóvezetésnél, mely közben sokan még a mobiltelefonon is képesek olvasni, írogatni.

Viszont a motorkerékpár vezetés eme fő szabálya általában érvényesül az élet legtöbb területén. Nem is csoda tehát, ha a kormányok, a pártpolitikusok és a hatalmat a háttérből gyakorló egyéb erők mind törekednek a legnagyobb sajtó és médiafelületek feletti uralomra. Olyan ez, mint egy igazi hipnózis.

Azonban a levitézlett politikusok és gazdáik dolga is egyre nehezebb. Mintha az emberek kezdenének már tanulni. Így aztán az „Oszd meg és uralkodj!” elvet egyre fokozottabban kénytelenek alkalmazni. Egyre nagyobb a megosztás, egyre több párt nő ki a felvidéki magyar földből, melyek választások előtt aztán összefognak, avagy nem.

   

Mindenki vár valamit, és ez itt a baj. Elfelejtjük azt, hogy a megváltó már lassan kétezer éve, hogy elköltözött ebből a világból. Ezért hát nem várnunk kellene, hanem cselekedni!

Sokan igyekszenek kitűnni

Láthatóan sok olyan ember akar igaznak tűnni, akiknek volt rá lehetőségük, hogy azok is legyenek. Ne feledjük azonban, hogy bár a szavaknak hatalmas erejük van – gondolatokat, forradalmakat indíthatnak el –, de igazán csak a tettek beszélnek! És, bár vannak önjelölt megváltóink, nem mindenki alkalmas arra, hogy a nemzet kovásza legyen. Sőt, olybá tűnik, hogy minderre egyre kevesebb ember alkalmas.

Sajnos elfelejtjük figyelembe venni annak lehetőségét, hogy saját magunk megváltói igazán csakis önmagunk lehetünk, mert a szabad akarat, a választás a mi kezünkben van. Hiszen Széchenyit idézve: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel!” De vajon sikerül-e megváltanunk magunkat?

Minden egyénnek és minden nemzetnek feladata van ebben a világban. És a sors senkire nem rak olyan terhet, amit nem lenne képes elviselni.

Önjelölt megváltóink, magukat magyar képviseletnek nevezve, beleesnek egy nagy hibába. Mégpedig abba, hogy igyekeznek az embereket lebutítani, sötétben tartani, majd ennek a lebutított népnek próbálnak megfelelni, ahelyett, hogy előbb szellemileg felemelnék őket.

Tanulni nem szégyen

Visszautalva egy gondolat erejéig: Őseink lovas nemzedékénél is az „ahova nézel, oda mész!” elvek érvényesültek. Őseink hitrendszere, szokásjoga, történeti alkotmánya, a Szent Korona alkotmánya évszázados, évezredes tapasztalatokon alapult. Ezért a szokásjogra a múltban hatalmas hangsúlyt fektettek. Úgy gondolták, hogy évszázados történelmi tapasztalatokat nem lehet és nem szabad egyetlen emberöltőnyi tapasztalattal, vagy inkább tapasztalatlansággal a szemétbe dobni.

Ne szégyelljünk, hát visszanyúlni a múltba, hiszen a történelem az élet tanítómestere! Így nem az a baj tehát, ha hátrafelé nyilazunk, hanem az, ha fordítva ülünk a lovon.

Nekünk saját magunknak kell megteremtenünk saját és utódaink jövőjét. Nem várnunk kell másokra, hanem tennünk a dolgunk! Oda állni, ahova kell, és akkor, amikor kell, mert nem sok embernek adatott meg, hogy a fotelben ülve tudja irányítani a világ sorsát!

Igen is, a társadalom nagyobbik részének, meg kell tanulnia, hogy kiálljon önmagáért, és a saját kezébe vegye a sorsát! Hiszen a jelenben elkövetett hibáinkért és mulasztásainkért utódaink fizetnek majd vaskövetkezetességgel, mint ahogy mi is nyögjük elődeink mulasztásait.

A világ apró alkotóelemekből épül fel

Nem fogjuk fel, hogy ezt a világot mi egyenként és együtt alkottuk olyannak amilyen. Alkotjuk azzal, ahogyan a társadalmi problémákhoz hozzáállunk, ahogyan gyermekeinket neveljük, amilyen identitást adunk nekik, ahogy környezetünkkel szemben viselkedünk, amilyen autóval járunk, ruhánkkal, hajviseletünkkel, hangnemünkkel, gesztikulációnkkal.

Nem fordítunk elég figyelmet a részletekre és annak felismerésére, hogy néha egyetlen szó, vagy egy mosoly meg tudja változtatni egy ember egész napját. Az életet sokkal tudatosabban kellene élni, hiszen az ördög a részletekben rejlik!

Ha változtatni akarunk környezetünkön, ahhoz előbb önmagunknak kell megváltoznunk! Változtasd meg magad, és megváltozik a világ!

Nemzetiségi és nemzetjogi kérdésekben sem azt kell tehát figyelembe vennünk, ami elválaszt, hanem ami összeköt! Meg kell keresnünk a közös pontokat! És ami még fontos, hogy mindez ne a pénz legyen! Mert az anyagi érdek vezérelte ember, előbb-utóbb önzővé válik.

Ameddig mind egyénileg nem fogunk változni, addig a társadalmi változás is lehetetlen. Ha tehát hiszünk valamiben, akkor fontos, hogy ne csak lelkileg és ne csak szavakkal, de fizikailag is támogassuk és erősítsünk mindazt! Mert a bólogatástól még soha nem változott meg semmi, csak a cselekvéstől. Nem helyeselni kell, hanem tenni!

Itt nem világmegváltásról van szó. Bár, akár arról is beszélhetnénk. Hiszen minden nagy terv egyetlen gondolattal kezdődött, és ahogyan a Biblia is mondja: „Kezdetben vala az ige.”

Talán lehetetlen minden egyes ember gondolkodását a helyesebb irányba terelni, de közvetlen környezetünkre igen is, hatással lehetünk és példát mutathatunk. És, ha nem is a mi életünkben, de talán majd egy következő generációban a mi munkánk is meghozza gyümölcsét, de addig is tenni kell a dolgunk a közösség, a nemzet és utódaink érdekében is!

„Ha megfeszülsz, akkor sem

válthatod meg az egész Földet.

De ahhoz, hogy jobb legyen,

adjon, ne elvegyen,

elég egy tett, egy jó ötlet,

amit mindenki követ.

Hát kezdjük el!”

                         Halász Ferenc (Depresszió zenekar)

Végh Tamás