Stadionhiszti

Nyitókép: origo.hu

Tavaly november 25-én adták át az újjáépített Puskás Arénát, amelyet egy Uruguay elleni meccsel nyitott meg a válogatott. A mérkőzés a Suarez csapat győzelmét hozta, ami ismerve az erőfölényeket nem okozott meglepetést. Nem a fociról magáról szeretnék elemzést írni. Az évtizedek óta tartó sikertelenségek okai nem csak a mában gyökereznek, a világ labdarúgása vagy három évtizede elrobogott mellettünk. Hiányos a szakmai képzés, az utánpótlás nevelés, nem mellesleg a fiatal tehetségek nem professzionális hozzáállása is.

A mára főleg kétpólusúvá vált anyaországnak e sporttörténelmi esemény kapcsán ismét voltak fanyalgói. A kimeríthetetlen panaszáradatok tárházából újra csőre töltötték a sivalkodás nehézágyúit. Az internet és a média főleg baloldali européer gondolkodás ászai ismét a lélegeztetőgépek fontosságára hívták fel a figyelmet.

Mivel szerintük ma Magyarországon ezekből óriási hiány van, és csak akkor épülhet valami, ha ezen felül még minden utcasarokról eltűnnek a mélyszegénységben élő éhező gyerekek tízezrei. Az érvrendszerük visszatérő lózungjai még a CT, mammográf és minden községbe egy szuperkórház. Az igazság valahol mindig a két tábor érvelése között van.

   

Tény, hogy a magyar egészségügy és szociális ellátórendszer további fejlesztéseket igényel. De senki sem gondolhatja, hogy ez valaha majd befejezett történet lesz és addig minden  más, ami egy ország javát szolgálja, a parlagon heverjen. A magyar kormány több ezermilliárd forintot fordított már az egészségügy modernizációjára.

Mivel ez egy olyan ágazat, ami hasznot nem termel az eredmények nem olyan látványosak, mint egy impozáns új épület. A másként gondolkodóknak azt kéne felfogniuk, hogy a sportra fordított milliók a jövőbe befektetett forintok. A modern létesítmények ösztönzőleg hatnak az ifjúságra, akiknek próbálják az egészséges és kiegyensúlyozott élethez a lehető legjobb feltételeket megteremteni. Nem mellesleg országimázs építésére is kiválóan alkalmasak. Egy sikeres nemzetközi sportesemény megrendezése hatással van a turizmusra, vagy akár egy kevésbé ismert régió is reflektorfénybe kerülhet így.

Legfőbb ellenérvként a stadionfejlesztésekkel kapcsolatban a jelenlegi magyar labdarúgás dicstelen mivoltát szokták felhozni. Azzal még egyet is lehet érteni, hogy ettől vannak eredményesebb sportok.Viszont nem elhanyagolható tény, hogy bár játékosaink nemzetközi szinten nem képviselnek komoly minőséget a foci még így is az egyik legnépszerűbb sportág.

Lám a megnyitóra is több mint 60 ezren váltottak jegyet. Egy jó szereplésnek van egy nem elhanyagolható hozadéka. Közösségépítés, identitástudat erősítése. A 2016-os franciaországi Európa-bajnokság még azokat is lázba hozta, akik a labdarúgással még köszönő viszonyba sincsenek.

Az anyaországban kávézók, terek, művelődési házak teltek meg emberek százaival. A lelkesedés futótűzként terjedt és nem állt meg a jelenlegi gúnyhatárokon. Felvidékiként jó volt látni, hogy szülőfalumban több házra is kikerült az eddig a fiókokban porosodó nemzeti lobogó.

Ipolyságon végre nem a szlovák jégkorong válogatott volt a téma, hanem a Csemadok épületében közös szurkolásra jöttek össze a helyi magyarok.

Kárpát-medence szerte zúgott a ria ria Hungária. A Puskás Aréna minden magyar nemzeti büszkesége kell, hogy legyen. Nem csak a 11 „falábúnak” épült az ellenzék adójából, ahogy szeretik azt hangoztatni. Hanem mindenkinek, akik magyar és mindenki pénzéből. Múzeumokra, operára, balettra, színházra, könyvtárra is jelentős pénzeket fordít a magyar állam. Vannak rétegek, akiknek nehéz megemészteni azt, ha egy ország sikeres. Ezért a legfőbb tevékenységük abban merül ki, ha szabotálhatnak valamit.

Egy évtizedes franciaországi kint tartózkodás után állíthatom. A várólisták ott is több hónaposak. Egy akut veseköves ismerősöm komoly görcsökkel kínlódva volt kénytelen egy egésznapot végigülni egy váróteremben mire végre szólították.

Magyarország abban a speciális helyzetben van, hogy van egy oldal, aki minden fórumot kihasználva próbálja az országot rossz színben feltüntetni, még akkor is ha a nemzeti érdek ezt felülírná. Régen ezért lámpavas járt. Ma már ők a „demokraták”. Mindaddig, amíg valaki nincs más véleményen.

Dian Csaba