Nem olyan bonyolult: reménykedj a legjobbakban, de készülj a legrosszabbra

Nyitókép forrása: aktuality.sk

Még egy szerkesztőségen belül sem mindig egyeznek a vélemények arról, hogy mikor lenne itt az ideje a korlátozások felszámolásának, nemhogy a kormánykoalíción belül, ahol az egyes álláspontokhoz politikai és anyagi tőke is kötődik.

Így van ez Richard Sulík esetében is, aki szerdán talán karrierje legvakmerőbb lépésére szánta el magát: nyíltan kimondta, hogy a gazdasági károk enyhítése fontosabb, mint az emberek élete. Vérbeli gazdasági miniszter – mondhatnánk. Ám nem az érvelésével van a gond, hanem azzal, hogy milyen könnyen hoz meg olyan döntést, amely emberéleteket követelhet. Persze, azzal is pontosan tisztában van, hogy egyedül ilyen döntést nem hozhat, így a felelősség sem terhelheti érte.

Értem én, hogy nem az általa vezetett SaS kezében van az egészségügyi minisztérium, így az egészségügy összeomlásáért sem ő felel majd. Szerdai elszólása azonban őt is számonkérhetővé teszi.

   

Ha tényleg megnyitják az üzleteket jövő kedden, és ne adj’ Isten a járvány erőre kap további halálos áldozatokat követelve, Sulík biztosan azok között lesz, akit elővesznek majd a könnyelműségéért.

Merthogy Sulík nem tudhatja, hogy a járvány veszélyesebb-e az influenzánál, vagy hogy még meddig tarthat és milyen intenzitással. Csak azt tudja, hogy egy neoliberális világban az elkerült veszteséget is lehet haszonnak értelmezni. Vajon mennyi emberélet ér fel a nagyvállalatok év végi pozitív egyenlegével, vagy a menedzserek negyedéves bónuszával?

Vajon mit lát egy neoliberális politikus a halálozási statisztikák mögött? Nyugdíjjárulékot, amit az államnak így már nem kell kifizetnie? Biztosítási költséget, amit a hozzátartozók kapnak? Bér- és eszközkiadást, mert az egészségügy feleslegesen küzdött egy olyan ember életéért, aki vagy gazdaságilag aktív volt (és akkor fontos adó- és járulékbevételtől esett ez az állam, így mindenképp érdemes átszámolni a nettó kiadást), vagy nem (és akkor számszerűleg „1” a veszteség)? Számok, számok, és számok.

Csakhogy Richard Sulík lezsersége (felelőtlensége?) ugyanabból a téves illúzióból fakad, amit éppen Matovič kormányfőnek rótt fel nemrég a blackout kapcsán: történetesen hogy Szlovákiát zárt egészként kezeli. Csakhogy Szlovákia nem zárt egész, körülötte járvánnyal küzdő országok vannak, gazdasága a járványtól még jobban szenvedő országok gazdaságától függ.

Még egy neoliberális közgazdásznak is tisztában kellene lennie a nem elfogadható kockázat fogalmával. Egyáltalán nem garantált, hogy az enyhítések csökkentik a gazdasági károkat. Persze, viszonylag könnyű lazító politikai intézkedésekben gondolkodni most, amikor összesen két halálos áldozatról tudunk. De vajon hogyan változik meg az emberek gondolkodása és a politikusok megítélése, ha száz, ezer vagy több ezer ember küzd majd az életéért az intenzív osztályokon?

Amíg nem tudjuk magabiztosan előrejelezni a dolgok alakulását, nincs választásunk. Addig marad az egyetlen logikus stratégia, amit a válsághelyzetekben alkalmazhatunk: készülj a legrosszabbra és reménykedj a legjobbakban.

A felelősség terhe nélkül, más párt kárára nyilatkozni nyilvánosan persze a politika velejárója. Úgy tűnik azonban, hogy a brüsszeli technokraták közt eltöltött évek rányomták bélyegüket az SaS elnökének gondolkozására is. Amit ugyanis javasol, az lutri. Még a gazdaság számára is.

Komjáthy Lóránt