Miért olyan sürgős megnyitni az üzleteket? Íme három lehetséges válasz

A 39 milliárd eurós közfinanszírozási keretből csaknem hétmilliárd eurót az áfabevételek biztosítanak. A fogyasztással közvetlenül összefüggő adóbevételek nagysága csaknem 10 milliárd euró. Az áfarész felét pedig a kiskereskedelem és nagykereskedelem adja (az ipar csak 14 százalékot). A vendéglátás ebből csak 2 százalékot vesz ki, de egy gazdaságban minden mindennel összefügg.

Ha nincsenek nyitva az éttermek, szórakoztató helyiségek, fodrászatok, az ember nem költ annyit. Önmagában már a bevásárlóközpontok bezárása is csökkenti a vásárlási kedvet.

Vegyünk egy egyszerű példát: nem kötjük össze a fodrász meglátogatását a ruhavásárlással, kevesebb pénzt költünk (ezért növekedett meg az elmúlt hetekben a lakosság megtakarítása), mert kevesebb a lehetőségünk, kevesebb inger ér bennünket, nem töltünk órákat a vásárlással, mert nincs hova beülni enni, kávézni.

Márpedig ha nincs fogyasztás, akkor csökken az áfabevétel. Ha nem utazunk el a legközelebbi városba nagybevásárlást végezni, nem fogy annyi benzin, és akkor visszaesnek a jövedéki adóból származó bevételek is.

Ez a képlet egyszerű paraszti ésszel is könnyen felismerhető, ez tehát az egyik központi oka a Sulík-félék sürgölődésének.

Lépjünk egyet a pénzpiacok szintjére. Az állam költségeinek nagy részét államkötvények kibocsátásával fedezi. Kvázi pénzt kölcsönöz a piacról, ezt a hitelfelvételt testesítik meg a kötvények. Az állam 45 milliárdos adósságának 80 százaléka kötvényekben van, és egyébként legutóbb április 7-én bocsátott ki egy 1,5 milliárd  eurós, 10,5 éves lejáratú kötvénycsomagot.

A kötvényeknél általában hozamról beszélnek, nyilván az állam szempontjából ez kamatot, tehát költséget jelent, amit az adófizetőknek kell kifizetnie. Márpedig a koronavírus márciusi megjelenése óta a szlovák állam tíz éves lejáratú kötvényeinek hozama nulla közeléből 5 százalékra nőtt, az elmúlt évek egyik legmeredekebb emelkedését produkálva.

A kötvények hozamait elsősorban az ország gazdasági helyzete alapján ítélik meg. És bár Szlovákia hitelminősítése továbbra is “A stabil”, a jelenlegi rendkívüli körülmények között ez nem sokat nyom a latban.

Ugyanis most mindenki aszerint számol, hogy milyen lesz a gazdaság és az államháztartás állapota a vírus után – és ennek a képnek a megalkotásában megint azoknak az adóbevételeknek van hatalmas szerepe, amelyekről fentebb beszéltünk. Ha nincs adóbevétel, akkor az állam fizetésképtelenné válhat, vagy átütemezést kér, késik a törlesztőkkel, mint egy hétköznapi adós.

Ez a második fő oka annak, hogy sürgetik a telephelyek minél hamarabbi kinyitását.

A harmadik okot nyugodtan nevezhetjük placebo hatásnak. Ez az, amit Sulík “egyértelmű, világnak küldött jelzésként” határozott meg. Ennek lényege pedig az, hogy már most megkezdődött a verseny a befektetőkért, akiknek pénzével (és a következő generációk eladósítása árán) az államok megpróbálnak kilábalni a válságból.

Ha a többi országhoz képest túl későn lazítjuk a hazai intézkedéseket, akkor lemaradunk a befektetőkért folytatott versenyben . Vagy drágábban tudjuk eladni a kötvényeinket (a befektetők nagyobb hozamot akarnak mert nagyobbnak ítélik a kockázatot), vagy mire felzárkózunk, túl kevés lesz a felvehető hitel, ami szintén magas kamatokat eredményez.

De, ha “küldünk egy jelzést a világnak”, és megnyitjuk az üzleteket, az embereket engedjük dolgozni, akkor azt sugalljuk ,hogy az államnak lesznek adóbevételei, amiből a kötvények hozamait kifizethetik.

Fontos megérteni azonban a helyzet súlyosságát és azt a kutyaszorítót, amelyben pénzpiaci szempontból a döntéshozók kerülhetnek. Ha megnyitják az üzleteket, és elterjed a járvány, a halálesetek számával egyenes arányban nőnek majd a korlátozó intézkedések is, amelyek visszavetik az ország pénzpiaci megítélését.

Ráadásul, minél több lesz a haláleset, annál bizonytalanabbnak ítélik majd a befektetők a kormányzat helyzetét is, ami megint csak drágábbá teszi majd a kötvényeket (létezik olyan is, hogy kockázati felár).

És ha ez nem lenne elég, bizonytalanná válik a járvány lefolyásának időtartama, ami szintén negatív irányba taszítja a gazdasági kilátásokat.

Akárhogy döntenek is a politikusok, az biztos, hogy rendkívül kockázatos dolog a döntést meghozni. Jelenleg a kormány megfontoltabb része (OĽANO, Sme rodina) három tényezőtől teszi függővé a gazdasági lazítások bevezetését: a járvány alakulásától az idősotthonokban, a romatelepeken és az ingázók körében. Érdemes lesz figyelni, hogy Nyugat-Európa milyen ütemben lazít a korlátozásokon, mert valószínűleg Szlovákia őket követi majd – annak ellenére, hogy egészségügyi kapacitás terén messze le van maradva a nyugatiak mögött. De a gazdaság talpra állításához szükséges pénzekért folytatott versenyben ez senkit sem érdekel.

Komjáthy Lóránt