Miért beteg a Magyarország-ellenes kampány?

Nyitókép: fidesz-eu.hu

A jelenlegi Magyarország-ellenes, illetve magyarellenes európai támadásokról elsősorban a magyarságra indokolatlanul és alaptalanul ráakasztott „bűnös nemzet“, illetve a felvidéki magyarságot megbélyegző „kollektív bűnösség“ fogalmak jutnak eszembe. Hogy miért? Mindenekelőtt azért, mert az Európai Unióban, az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban az elmúlt időszakban divat lett Magyarország és a magyarság mocskolása. Igen, a mocskolódás lett a divat, mégpedig a pénzügyi háttérhatalom politikai megrendelésére.

A kritikát Magyarország és az Orbán-kormány szívesen fogadná – fogadta is hősiesen eddig is –, de ez az indokolatlan és alaptalan magyarellenes rágalomhadjárat és kampány már minden határon túlmegy. Ennek bizonyítéka volt például legutóbb a „Vészhelyzeti kormányzás Magyarországon és annak hatása a jogállamiságra és az alapvető jogokra” című „vitának” nevezett magyar kálvária az Európai Parlament plenáris ülésén. Hogy most mi volt az ürügy: a magyar koronavírus-törvény.

Nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal

   

A jelenlegi helyzetben, amikor világszerte emberek millió fertőződnek meg, polgárok százezrei halnak meg, milliók veszítik el munkájukat, kerül veszélybe egzisztenciájuk, akkor a pénzügyi háttérhatalom és az általuk fizetett politikusok Magyarországot ültetik a vádlottak padjára. A jobb kéz nem tudja, mit akar a bal kéz – ez jellemző jelenleg az európai nagypolitikára, hiszen az Európai Parlament annak ellenére marasztalja el Magyarországot, hogy már korábban az Európai Bizottság egyértelműen és nyilvánosan megállapította a magyar koronavírus-törvényről, hogy: „a jogszabály semmilyen módon nem sérti az uniós jogot és a járvány elleni védekezést szolgálja.”

Az Európai Parlament balliberális többsége megint úgy akart politikai ítéletet mondani Magyarország felett, hogy a tisztességes eljáráshoz fűződő legalapvetőbb elvet is porba tiporta (ez egyébként nem először fordult elő az EP-ben), hiszen egész egyszerűen nem engedte meg, hogy a magyar kormány kifejtse álláspontját a brüsszeli vitában. Ez két okból történt: egyrészt az Európai Unió a koronavírus terjedése elleni küzdelemben – minden vonatkozásban – megbukott, másrészt a balliberális politikusok mérhetetlen gyűlölete Magyarországgal és a magyarsággal szemben.

Pedig meggyőződésem, hogy nagyon veszélyes dolog a liberalizmust összekeverni a gyűlöletkeltéssel, a rombolással. Márpedig ezek az emberek összemossák. Mert miről is szól a magyarellenes kampány? Magyarország lejáratásáról. Elég lenne már az álproblémák felnagyításából és a szándékos hazugságokból, azok terjesztéséből! Elég lenne abból, hogy a szálkából gerendát kreálnak – hamis érvekkel! Előbb-utóbb maguk is rájönnek, hogy nem érdemes, hiszen az egészségesen gondolkodó magyaroknak elegük van a gyűlöletkeltőkből.

A gyűlölködés visszahat a gyűlölködőre

Nem beszélve arról, hogy a gyűlölködés – természeténél fogva – visszahat a gyűlölködőre …! S még egy jótanács: nem tőlünk, magyaroktól kell félni, mi nem bántunk senkit. Érdemes viszont megfontolni a János evangéliumából származó jeles mondatot:

„Tudnotok kell az igazságot, és az igazság felszabadít titeket.”

A rágalmazók rettegnek, mert újat látnak: olyat, amiről azt gondolták, hogy már végképp kiirtották a nemzetből. Ilyen a szeretet ereje, a nemzeti érzés, az összetartozás ereje, a keresztény hit. A mocskolódok megdöbbenve jöttek rá arra, hogy él még a magyarság, s van egy magyar kormány, amelyik a kárpát-medencei magyarság érdekeit helyezi mindenek fölé, s hogy magyarságpolitikája egyetemes, nem megalkuvó és sajátosan magyar próbál lenni.

Ezek az emberek rettegnek attól, hogy a magyar nemzet értékrendszerében, gondolkodásában visszajuthat ezerszáz éves történelmi folyamatosságának sodrába, s hogy stabil nemzet- és identitástudattal rendelkező társadalom megteremtése van kialakulóban. Félnek attól, hogy Magyarország ismét alkotó ország lesz, a szellemi és fizikai munka visszakapja becsületét, ismét lendületet kap a magyar tudományos élet és a hiteles magyar történelemoktatás

A Magyarország elleni külső és belső támadás nem új keletű. Pontosan emlékszünk még arra, hogy a magyar médiatörvény elleni kampány mennyire beteges volt, hiszen vagy azok bírálták az új jogszabályt, akiknek fogalmuk sem volt a törvény szövegéről, vagy azon országok politikusai, akiknél sokkal szigorúbb volt a médiatörvény. Ugyanez volt a helyzet az állampolgársági törvény módosításával is, hiszen éppen azok generálták az álkonfliktust ez ügyben, akik már évekkel, évtizedekkel ezelőtt megadták saját külföldön élő polgáraiknak az állampolgárságot. Nem beszélve a bankadó körüli hisztériáról: ingerülten bírálták a bankadót, holott az Európai Unió országainak csaknem egyharmadában már működött/működik, a többiek pedig intenzíven gondolkodnak bevezetéséről.

A kereszténység nemzetmegtartó ereje

Pontosan emlékszünk arra is, hogy 2011. április 18-án fogadta el a magyar Országgyűlés – kétharmados többséggel – az új magyar alaptörvényt (Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. április 25-én, húsvéthétfőn írta alá), s azonnal megjárta a maga nemzetközi kálváriáját. Konkrét érvek nélküli alaptalan támadások érték, mindenekelőtt a Nemzeti hitvallás című fejezetét. Elsősorban az bántotta a vádaskodók „érzékeny lelkületét“, hogy a magyar alaptörvény nemzeti imánk, a Himnusz első mondatával kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!“, illetve a következő mondat:

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.“

A folytatás is érzékeny húrokat pengetett meg: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.“ Annak az Európai Uniónak a szószólói kifogásolták mindezt, amelyik saját alkotmányába képtelen volt beleépíteni a keresztény hitet. Ennek az Európának a képviselői állították azt, hogy Magyarországon nincs lelkiismereti- és vallásszabadság, holott az új magyar egyházi törvény 32 egyházat ismert/ismer el (!). Persze azt sem könnyű megemészteni a kritizálóknak, hogy a magyar alaptörvény így fogalmaz:

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.“

A „vádirat“ elemzését folytathatnám, egyértelművé vált azonban, hogy politikai indíttatású támadássorozatról van szó. S hogy mi áll a támadások középpontjában? Mindenekelőtt a nemzeti érzés, az összetartozás ereje, a magyarságtudat, a munka becsülete, az adósságspirál visszaszorítása, a keresztény hit. A vádaskodók emellett megdöbbenve jöttek rá, hogy a magyar kormány nyilvánvalóan nemzetközi pénzügyi és egyéb érdekeket sért.

Hiányos balliberális ismeretek

Az elmúlt huszonöt év alatt több alkalommal jártam Nyugat-Európában, ahol nemcsak nemzeti érzelmű, nemzetpárti magyar barátaimmal találkoztam, hanem francia, angol és német ajkú balliberális politikusokkal, médiamágnásokkal is. Tapasztalatom az volt, hogy ez utóbbiaknak rendkívül felületes, felszínes, hiányos ismereteik vannak Magyarországról, a magyarságról, és egyáltalán a kelet-közép-európai országok helyzetéről. Nemcsak a politikai, jogi és társadalmi élet tekintetében, hanem földrajzi értelemben is.

Ezt bizonyították/bizonyítják az Európai Parlamentben – a Magyarországot negatív színben feltüntetni kívánó – felszólalók beszédei is. Jósé Manuel Barroso, Daniel Cohn-Bendit, Viviane Reding, David Baer, Christine Lagarde, Neelie Kroes és ezek fizetett bizalmasai osztották itt annak idején az észt tájékozatlanul, politikai és gazdasági érdekektől fűtve, összekeverve a liberalizmust a gyűlöletkeltéssel. Most az ő utódaik folytatják ezt az áldatlan tevékenységet. Figyelve felszólalásaikat, testbeszédüket, szánalmas kísérleteiket az Európai Parlamentben, egy régi-régi kommunista képsorozat elevenedik meg előttem: mintha Nicolae Ceaușescu-t hallanám és látnám deformált arccal, habzó szájjal üvöltözni a romániai falurombolási tervéről…

És felmerülnek a kérdések: Vajon miért bántotta a szemét bizonyos embereknek, hogy a magyar EU-elnökség tiszteletére Brüsszelben a történelmi Magyarországot ábrázoló szőnyeget állítottak fel? Miért bántotta bizonyos emberek lelkületét, hogy a féléves magyar EU-elnökség alkalmából 2011. január 3-án – egy napra – huszárruhát öltött Brüsszel egyik legnevezetesebb turistalátványossága, a Manneken Pis, s hogy ez a huszárruha a magyar elnökség alatt még egy alkalommal, június 7-én került rá a pisilő kisfiúra, „aki” március 7-én matyó öltözetben, május 2-án pedig alföldi subában várta a turistákat?

Lejárató kampány politikai megrendelésre

Egyértelmű tehát, hogy a Magyarország elleni lejárató kampány politikai megrendelésre történt és történik ma is. Ezért létfontosságú, hogy ebben a nehéz időszakban (is) a magyar értelmiség, a magyar kormány a valós és hiteles közvélemény formáló erejévé váljon. Olyan szavakat kell találnia, amelyek különböznek a mai prostituálódott, leigázott szavaktól, s ezeket tettek kell, hogy kövessék. Szabad, kritikus szellemiséget, derült, magabiztos magatartást kell felmutatnunk, mert csak ez szuggerálhatja igazságaink erejét. Ettől a céltól félnek a vádaskodók. No meg attól, hogy mindezek által javulhat a magyarság fizikai állapota, s így a Kárpát-medencében élő magyarságnak „jó közérzete” lehet.

Magyarország és a magyarság nem a bűnhődésre teremtődött, hanem az értékteremtésre. Gazdag történelme és szellemi értékei, teljesítményei arra jogosítanak fel bennünket, hogy erős magyarságot építsünk. Ezt nem bírják elviselni a rombolók, akik mindenféle ocsmány hazugságot és rágalmat írnak és nyilatkoznak a magyarságról, elvakult magyargyűlölő lelkülettel, sértődötten, betegesen, stílustalansággal, gyűlöletkeltéssel. Sok esetben teszik ezt „magyarként“.

S végül azt üzenném minden Magyarországot és a magyarságot alaptalanul mocskoló és eláruló újságírónak, írónak, civil és közéleti embernek, politikusnak, annak, akit a sértettség és megaláztatás érzése kerített hatalmába, s annak, kinek a siker és a dicsőség a fejébe szállt: az igazat írjátok és hirdessétek a sajtóban, könyveitekben, a közéletben, a politikai életben, s nem utolsó sorban az Európai Parlamentben.

Ne csináljatok olyat, amiben magatok sem hisztek

Csakis a tiszta forrásból táplálkozzatok! Ne szolgáljátok az igazságtalanságot, a butaságot, a tudatlanságot! Ne szolgáljatok ki semmilyen absztrakciót vagy ideológiát, semmilyen terminológiát, tőkés csoportot! Ne szolgáljátok ki a világban működő pénzügyi háttérhatalmat! Merjetek ellentmondani mindenféle zsarnokság incselkedéseinek! Ne csináljatok olyat, amiben magatok sem hisztek! Ha fizetnek érte, akkor sem…! A világ dolgairól személyes tapasztalati világnézettel rendelkeznetek értelmiségi kötelességetek. Ne konzerváljátok a hazugságot! Ne dolgozzatok besúgókkal, spiclikkel! Ne mocskoljátok Magyarországot és a magyarságot! Ellenben adjátok vissza végre az újságírói, írói és a politikusi hivatás becsületét! „Rontani könnyebb, mint építeni“ – vallja gróf Széchenyi István. Válasszátok hát a nehezebb utat, mert ez a igazi kihívás: építeni! Hogy miért? Mert ez a kutya kötelességetek!

Tarics Péter