Nyitókép: Körkép.sk/KL

 

Amatőrizmus, hihetetlen arrogancia és kicsinyesség, amit az MKP művelt a memorandummal. Igaz, hogy nem kell meghunyászkodnia a felvidéki magyarságnak a szlovák kormány előtt, hiszen van mit helyrehozni bőven a két nemzet viszonyában, de amit a felvidéki politikai elit kedden bemutatott, az méltatlan volt Trianon emlékéhez és a magyar választókhoz, akiknek egy jelentős része éppen az MKP-ra, egy másik jelentős része pedig az OĽANO-ra adta le a voksát februárban.

 

Első hiba a képletben, hogy a baráti, nem hivatalos meghívásra egy eleve kudarcra ítélt memorandummal beállító MKP-nak nincs valódi legitimitással rendelkező vezetése. De egyúttal ez az egy pozitívum is a történtekben: a pártstruktúrák levonhatják a következtetéseket, és ennek ismeretében dönthetnek majd a tisztújító közgyűlésen.

 

Melyik kapura játszunk?

 

 hirdetes_300x300  

A második probléma a memorandummal, hogy adja magát a kérdés: az MKP átmeneti (!) vezetősége vajon ennyire korlátolt, vagy saját ügyének elárulója? Ha ugyanis azt hitte, hogy miután a memorandumról szóló hírt leközölte a hozzájuk közel álló „médium”, a szlovák sajtó majd nem kapja fel rá a fejét és használja Matovič kormányfő lejáratására, akkor politikailag alkalmatlan (Vagy épp erre játszott rá.)

 

És nem arról van szó, hogy kedveljük-e az OĽANO-t, Matovičot vagy sem. Aki olvas politikai híreket, az tudja, hogy a szlovák sajtó zöme már most egy baloldali dominanciájú következő kormánynak igyekszik megágyazni, és ugye tudjuk, mi mindent „köszönhetünk” a baloldaliaknak mi magyarok is.

 

Más szavakkal: az MKP nem csak elherdált egy nem hivatalos, baráti találkozót, amire később – némi leleményességgel és munkával – építhetett volna, hanem Szlovákia jobboldali többségű kormányát segített gyengíteni. Netán balliberális fordulatra vágyik a Magyar Közösség Pártja? Pellegrini nyilván fogékonyabb lenne a magyar ügyekre – ha jobban belegondolunk, a Smer tele van magyar kötődésekkel: Poór, Bödör…

 

Hol voltak ezek a követelések korábban?

 

Harmadszor: a memorandum elképesztően képmutató és meggondolatlan húzás volt. Nyilván a többség még emlékezik az MKP és a Most-Híd közt tavaly nyáron zajló tárgyalásokra, és azokra a feltételekre, amelyeket akkor az MKP megszabott.

 

Azok között az elvárások között sehol nem szerepelt, hogy a kormányon lévő Most-Híd vállalja fel a Beneš-dekrétumok ügyét, vagy a kettős állampolgárságot. Csak százalékokról meg posztokról ment a vita. Őry Péter akkor még azt is elnézte Ravasz Ábel most-hidas alelnöknek, hogy az élő adásban gyanúsítsa meg az MKP-t piszkos kampánypénzek használatával.

 

Arról már ne is beszéljünk, hogy azokban az időkben utasította el az MKP az OĽANO-val való együttműködést, hogy a saját és partnerei korrupciós ügyeitől kivérző Most-Hidat megmenthesse – és csak a tagságnak és a média nyomásának volt köszönhető, hogy Őryék terve nem valósult meg.

 

Simon és Sólymos

 

Nem jeleskedett ésszerűsségben Simon Zsolt (Magyar Fórum) és a frissen pártelnöknek választott Sólymos László (Most-Híd) sem. Ők Matovičot kritizálták, és a kettős állampolgárság lehetővé tételét, és a szlovák alkotmány preambulumának megváltoztatását követelték, szintén Matovič gesztusértékű találkozója után.

 

A vicc az egészben, hogy mindkét említett politikus egykor miniszter volt, és az idő alatt egy szóval sem ejtették ki a szájukon e két fontos magyar célkitűzést, de most az esélytelenek nyugalmával vetik oda követelődzően Matovičnak. Még nem volt elég rég a választási kampány, hogy ne emlékezzek, hogyan mentegetőzött Bastrnák Tibor vegyespárti frakcióvezető, hogy a kettős állampolgárságot Ficonak nem lehet felvetni, mert tabu. Akkor bezzeg megértők voltak…

 

Egyik végletből a másikba

 

A felvidéki magyarságnak követelnie kell a Beneš-dekrétumok rendezését, a kettős állampolgárságot, a preambulum megváltoztatását, a törvény és a költségvetés előtti egyenlőséget. Ez vitán felül áll.

 

Ez a memorandum ilyen formában és körülmények között „előkészítve és átadva” azonban csak öt perc hírnévre volt elegendő, hogy aztán egy egész választási ciklusra elszigetelje a magyar pártot a szlovák kormánytól. Az MKP ugyan elmondhatja, hogy volt egy memoranduma, de ennyi, nem több.

 

Mintha egyik végletből átestünk volna a másikba. Menyhárt József félt kiállni az elnökválasztási kampányban a kamerák elé, hogy előadja a felvidéki magyarok követeléseit, Őry Péter meg csak pofátlanul beletolta potenciális partnere képébe, majd szétkürtölte ország-világnak, hogy az illetőnek ne legyen más választása, mint elutasítani még a társalgás lehetőségét is. Nagyon elmés…

 

És mindezt úgy, hogy az MKP húzása rányomta bélyegét a szlovák-magyar nemzetközi kapcsolatokra, utólagosan is beárnyékolja Szijjártó Péter magyar és Ivan Korčok szlovák külügyminiszter keddi találkozóját. A magyar kormány képes volt értékelni a szlovák kormányfő gesztusát, mert tudták, hogy az mit jelent és minek az alapja lehet.

 

Mit ér az alamizsna, ha a másik kegyétől függ?

 

Hallom, olvasom, egyesek azt nehezményezik, hogy az a bizonyos „kinyújtott baráti jobb” üres volt. Hogy az MKP csak meg akarta nyitni ezeket a témákat, de elutasításra találtak. Mert ezek a témák nekünk (magyaroknak) stratégiai fontosságúak.

 

Egyet lehet érteni azokkal, akik szerint a kislépések megalkuvó politikája nem vezet eredményre. De ahogy a kettős állampolgárságról szóló írásomnál jeleztem: a megszerzett jogok semmit sem érnek, ha nem tudjuk őket megtartani, megvédeni egy kormányváltás esetén. Ahhoz viszont ütőképes politikai képviselet kell.

 

Vitázhatunk arról is, hogy mennyire racionális dolog kulcsfontosságú követelésekkel előállni akkor, amikor tényleg csak a másik fél kegyétől függ a siker. Lehet azzal is érvelni, hogy Matovič kiállhatott volna a magyarok mellett a szlovák sajtó előtt. Csakhogy a kormányfő nem tudott a memorandumról, ami nem előzetes egyeztetések eredménye volt, hanem a másik fél magánakciója, amit ráadásul saját köreiben meg is szellőztetett.

 

Nem az MKP alkalmatlan politikusainak kellett volna reflektorfénybe kerülniük, hanem a magyar stratégiai kérdéseknek kiszabadulniuk a tabu kategóriájából.

 

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 37 olvasónak tetszik ez a cikk.