Új migrációs csomag – kérdőjelekkel. Avagy „csöbörből vödörbe?”

Nyitókép: 2015. augusztus 31., Röszke (Körkép.sk)

Tudvalevő, hogy az Európai Bizottság közzétette új migrációs javaslatcsomagját, melynek meghatározó része a menedékkérelemre jogosulatlanok visszatoloncolása, illetve öt év után végre nagyobb hangsúlyt helyez a külső határok védelmére, valamint a származási és tranzitországokkal való együttműködésre. A menekültügyi politika reformjára azért van szükség, mert az eddigi rendszer lényegében működésképtelen volt.

Ezzel a megállapítással – nevezetesen: az eddigi menekültügyi politika működésképtelen volt – az Európai Bizottság megint elkésett, hiszen a Visegrádi Négyek tagországai – élükön Magyarországgal és Orbán Viktor kormányfővel – évek óta határozottan azt az álláspontot képviselik, hogy egészen más menekültügyi politikát kell folytatnia az Európai Uniónak a végső és helyes megoldás érdekében.

A kötelező kvótarendszer csődje

   

A menekültek kötelező szétosztását tartalmazó kvótarendszer kikerült ugyan az Európai Bizottság tervezetéből, de minden tagállamnak szolidaritást kell vállalnia. Hivatalosan megszűnik a kötelező befogadás intézménye, és a tagállamok dönthetnek, hogy válsághelyzet esetén a bajba jutott tagállamtól befogadnak-e menekülteket vagy vállalják, hogy az ott tartózkodó illegális migránsokat visszaküldik a származási országukba.

Ha belegondolunk, ez megint olyan általános megfogalmazás, aminek semmi értelme sincs. Miért is? Elsősorban azért, mert az adott helyzetben ki fogja megmondani, megítélni, hogy mi is az a „válsághelyzet”…? Mély emberi meggyőződésem, hogy már 2015 óta válsághelyzet van Európában, amióta a migránsok feltétel nélküli beengedésével nagyságrendekkel nőtt a bűnözés Európában, a terrorcselekmények száma elszaporodott, a biztonságpolitika – különösen Nyugat-Európában – megbukott, a titkosszolgálatok e tekintetben szintén tehetetlenek.

Nyitott kérdések

Mindemellett nem tudjuk értelmezni a „szolidaritás” szó tartalmát, de főleg mértékét, határait. Mikor és milyen szintű „szolidaritást” kell vállalniuk a tagállamoknak „válsághelyzet” idején? Amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk egyértelmű és konkrét válaszokat, a csomag nem sokat ér. Kötelező szétosztás tehát nincs, kötelező felelősségvállalás viszont van! De vajon milyen mértékben? Milyen szinteken? Hogyan? Miként? Érdekes jelenség, hogy az Európai Unió – most már évtizedek óta – javaslatcsomagjaiban, ajánlásaiban a konkrét és egyértelmű megfogalmazások és félreérthetetlen jogszabályok helyett többféleképpen magyarázható és értelmezhető dokumentumokat hoz nyilvánosságra. Ez pedig csak fokozza a nemzetközi szintű problémákat, így a migráció kérdését is.

Nem beszélve arról, hogy az Európai Bizottság mostani javaslata sok buktatót tartalmaz, hiszen olyan helyzet is kialakulhat – az értelmezhetőség hiánya miatt (is) –, hogy amennyiben nem sikerül adott időn belül visszaküldeni a kiutasítandó migránsokat, akkor azoknak az országoknak, akik nemzeti, ideológiai és társadalompolitikai megfontolásaikra tekintettel egyáltalán nem kívánnak migránsokat befogadni, bizonyos esetekben olyan személyeket kellene átvenniük, akik nem jogosultak az Európai Unió területén tartózkodni.

Itt megint megjelenik a fogyatékkal élő nemzetközi jog, amit egy korábbi írásomban már kifejtettem. Az Európai Bizottság tehát ismét a szétosztás logikáját helyezi előtérbe a schengeni térség működőképessége és az uniós polgárok szabadságának biztosítása helyett.

Kinek van szüksége a migrációra?

A javaslatcsomagot tekintve tehát nincs áttörés az európai politikában – ez a közös véleménye a Visegrádi Négyeknek is. Bár az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen szándéka az, hogy új alapelveket teremtsen migrációs ügyben, ezért is hangsúlyozta, hogy a határvédelem kiemelt szerepet fog kapni, illetve a problémákat megpróbálják a kibocsátó országokban kezelni. Ennek ellenére a bizottság álláspontja a migráció kérdésében továbbra sem változott, hiszen a csomag bemutatásakor többször is elhangzott az a mondat: A migrációra szükség van.

Kérdezem én? Vajon kinek van szüksége a migrációra? Melyik országnak van szüksége rá? Világossá vált, hogy az Európai Bizottság elnökének az is a célja, hogy egyrészt a tagállamok 2015 óta egymás között megbomlott viszonya mihamarabb rendeződjön, másrészt az európai polgárok európai intézményekbe vetett bizalmát visszaállítása a tekintetben, hogy a migrációt kezelni képesek. Ez rendkívül nehéz feladat lesz, ugyani az Unió állampolgárai már annyira kiábrándultak az európai intézmények működő-képeségében és hatásában, hogy szinte lehetetlen feladat lesz ezt a bizalmat helyreállítani.

V4-ek: A kötelező kvótákat el kell utasítani

Örülnünk kellene annak, hogy az Európai Bizottság végül is elfogadta a Visegrádi Négyek javaslatát, nevezetesen: a kötelező kvótarendszert el kell utasítani. Nem örülhetünk azonban felhőtlenül, hiszen a jelenlegi bizottsági javaslat nem oldja meg a migráns-ügyet. A megoldást egyértelműen annak a magyar javaslatnak az elfogadása és gyakorlati megvalósítása jelentené, miszerint senki nem léphet be az Európai Unióba addig, amíg valamely tagállam a vonatkozó jogi eljárást lezárva be nem engedi az Unió területére.

Egész egyszerűen nem lehet bejönni az Európai Unióba engedély nélkül, és itt várakozni az eljárás befejezésére, mert láttuk, hallottuk, tapasztaltuk az elmúlt öt évben, hogy ennek milyen következményei és káros hatásai vannak az Unió egyszerű polgárai számára. A menedékkérelmek elbírásának tehát az Unió határain kívül kell megtörténnie.

Tarics Péter