Magyarok, lengyelek, kontra Európa sírásói

Nyitókép: MTI

Felvidéki magyarként már-már a kollektív bűnösség rettenetes vádja jut eszembe, amikor az Európai Unió vezetőinek nyilatkozatait hallgatom, törvényellenes paktumait olvasom, melyekben úgy marasztalják el Magyarországot és Lengyelországot – és ezzel együtt a magyarságot és a lengyelséget –, mintha kollektív bűnösök volnánk/volnának.

Az elmúlt időszak európai történései bebizonyítják, hogy ez a mocskolódás már régen nem a jogállamiságról szól, hanem arról, hogy bosszút álljanak Magyarországon és Lengyelországon, mégpedig úgy, hogy pénzeket vonjanak el a két országtól, csak azért, mert nem támogatják az illegális migrációt – és ezzel együtt nem engedik kialakulni a terrorizmust országaikban –, és nem akarnak teret engedni a balliberális agymosógépezetek elterjedésének.

Nemzetpusztító cinizmus

   

Az az Európai Bizottság akarja kioktatni Magyarországot és Lengyelországot jogállamiságból és a törvények betartásáról, amelyik rendszeresen megszegi az uniós törvényeket, és a háttérben, sunnyogva megkötött paktumokkal ássa alá Európa jövőjét és az Európai Unió hatékony működését. Ez már a burkolt és a nyílt diktatúra előszele. Hatalomhoz ragaszkodó önkénye, hegemónikus betegsége“, önérdekű basáskodása, nemzetpusztító cinizmusa azonban nem tart már sokáig, hiszen minden politikai és pénzügyi diktatúra egyszer megbukik…

Az európai vezetők – a pénzügyi háttérhatalom vezényletével – Magyarország és Lengyelország függetlenségét támadták és támadják meg a már évek óta és ma is zajló rágalomhadjárattal, hiszen olyan dolgokat akartak/akarnak rákényszeríteni a tagországokra – különösen Magyarországra és Lengyelországra –, melyek megvalósításával nemzeti tartásuk veszne el. Nyilvánvaló, hogy egyes európai vezetőknek ez a fő célja. Ezért (is) pénzelnek kormány-, nemzet- és keresztényellenes tüntetéseket, tömegmegmozdulásokat az „ellenálló“ országokban.

Ez történt november 11-én is Lengyelországban. Ez a nap a függetlenség napja az országban, azaz a szétszakított Lengyelország újraegysülésének napja. Ezen a napon Varsóban keresztényellemes provokációval, antifasiszta felvonulásokkal, illetve LMBTQ-párti demonstrációkkal zavarták meg az ünnepet. A lengyel balliberális tábor ugyanis azt híreszteli, hogy Lengyelországban nincs szétválasztva az állam és az egyház, ami persze nem igaz.

A lengyelek többsége keresztény

Aki ismeri a lengyel törvényi kereteket, pontosan tudja, hogy az állam és az egyház külön működik az országban, aki pedig nem ismeri a lengyel törvényeket, az a levegőbe beszél és mocskolja Lengyelországot. A lengyel társadalom tagjainak döntő többsége keresztény, katolikus hitű, ezért a lengyel baloldal mindent megtesz, hogy megalázza a lengyel keresztény embereket. Szerintük mindent tolerálni kell, kivéve a kereszténységet…

Magyarországon is hasonlóképpen viselkedik az ellenzék, a hazaárulást (is) képviselve próbálják megteremetni Magyarországon a maguk keresztény- és nemzetellenes világát, nem törődve az emberi és nemzeti életekkel, értékekkel.

Ismét azt kell kinyilatkoztatnom, hogy aki ismeri a 2011-ben elfogadott magyar Alaptörvényt és a magyar törvényeket, azok pontosan tudják, hogy Magyarországon kiválók a törvényi keretek, működik a jogállamiság, a sajtószabadság és minden, amit a fizetett álliberálisok kifogásolnak. Akik nem ismerik a magyar törvényeket, azok azzal leplezik törvényi ismerethiányukat, hogy – Orbán-fóbiájukból, vagy éppen Szijjártó-, illetve Varga Judit-fóbiákjukból kifolyólag (is) – mocskolják Magyarországot.

Meghasonlott, kiégett Nyugat-Európa vs. Magyarország

Egyértelmű, hogy Magyarországon az ország működéséhez megteremtett törvényi keretek nagyságrendekkel jobbak és működőképesebbek, mint a meghasonlott, kiégett és szellemi impotenciával sújtott Nyugat-Európában. És ennek a Nyugat-Európának a vezetői – akik jelenleg Európa sírásói – akarják kioktatni jogállamiságból meg mindenből a magyarokat és a lengyeleket.

A felmérések azt mutatják, hogy több európai ország is egyetért Magyarországgal és Lengyelországgal, illetve a magyar és lengyel kormányfővel a jogállamiság és az azzal összefüggő esetleges pénzelvonások kérdésében, de nincs bátorságuk konfrontálódni. A szomorú az, hogy Szlovákia is egyértelműen megtámadta Magyarországot ez ügyben, Csehország pedig nagyokat hallgat. Vajon mi lesz így a Visegrádi Négyek jövője, ha ilyen fontos és alapvető kérdésekben egymás ellen fordulunk? Ez már a politikusok felelőssége, mint ahogy a döntések döntő többsége az ő felelősségük.

Egyértelművé vált, hogy a hagyományos, keresztény Európát akarják atomokra bombázni, szétzizálni, s már az emberek magánéletébe is beavatkoznak. Ezt már tagállami szinten is működik néhol. Néhány nappal ezelőtt például Norvégiában vált büntethetővé a „transzfób“ és a „bifób“ szövegkörnyezetet.

A magyar családok védelme

Tehát: ha például azt állítom, hogy a család férfi, nő, gyerekek életközössége, akkor három évig terjedő szabadságvesztést kaphatok Norvégiában. Ezzel szemben a magyar kormány benyújtotta az Országgyűlésbe az Alaptörvény módosítására vonatkozó javaslatát, amely a magyar családok erősebb védelmét, a gyermekek biztonságát hivatott szolgálni. Emellett biztosítja minden gyermek számára a Magyarország keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelését, és garantálja a gyermek születési nemének megfelelő háborítatlan fejlődését.

A javaslat így hangzik:

„Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyerek viszony. Az anya nő, az apa férfi.“

Ez már egyértelmű fogalmazás, s csak az a tragikomédia a dologban, hogy teljesen természetes dolgokat, a természet és a normális gondolkodás rendjét Alkotmányba kell foglalni. Ám legyen! Ha ez kell, hogy gyermekeinket megvédjük minden káros külső hatástól és agymosástól, akkor ez az alkomtánymódodítás nemcsak szándék, hanem nemzeti kötelesség is.

Tarics Péter