A Most-Híd és az Összefogás intrikái brutális politikai vihart készítenek elő

Nyitókép forrása: Körkép.sk/KL

Nem egész két hónappal ezelőtt jeleztem előre, hogy a Most-Híd- és az Összefogás-platform országos vezetése látva a kormányválság újabb hullámát, megint megpróbálja szétzilálni az egyébként is elég hézagos Szövetség-Alianciát. Mivel Sulík két hónapot adott a kormány megbuktatására, az én jóslatom is nagyjából ennyit késett a megvalósulással, de azért csak megtörtént. Mit látunk most?

A régi receptet alkalmazzák Bugár Béla növendékei. Fogni a párt nemzeti-konzervatív részét, és a sajtó egy részére támaszkodva inkorrektnek, szélsőségesnek, kompromisszumra képtelennek, és főleg, a leendő szlovák pártok számára szalonképtelennek beállítani. Mindezt lehetőleg úgy, hogy legyen alternatív menekülési terv. Egy új párt, vagy már egy létező, ahova át lehet sorolni. Nagy, Brüsszelnek és Washingtonnak tetsző globalista jelszavakat puffogtatni, hogy Nyugaton tudják, kinek kell osztani majd a pénzt, kit vehetnek meg kilóra. Belföldön a szlovák mainstream sajtóval összefogva perifériára szorítani a magyar nemzeti, kisebbségi érdekeket képviselő politikusokat.

Ennek a tervnek az első lépése az volt, hogy a Szövetség-Aliancia békén hagyja Sulíkot, de támadja Matovičot és Gyimesit. Ehhez a rendre későn eszmélő MKP-platformot is bevonták a szlovák konzervatívok elleni médiahadjáratba. A második lépés az lett volna, hogy megakadályozzák Berényi jelölését Nagyszombat megyében. Ez eleve nem jöhetett volna össze, ugyanolyan lehetetlen feltétel volt a két kisebbik platform részéről, mint Sulík követelése Matovič távozására.

   

Ha az MKP-platform első emberét megfutamodásra kényszerítik, akkor az MKP-platform többi jelöltje helyben vagy megyei szinten eleve egy nagy kudarc árnyékában vágott volna neki a hivatalos kampányidőszaknak, amit kellőképp felnagyított volna a vegyespártiakkal rokon magyar nyelvű sajtó. Nem beszélve a platform pozíciójának gyengüléséről.

Ha Forró elfogadja a Most–Híd-platform ajánlatát, és Berényi helyett indult volna a posztért, akkor nemcsak sikerült volna megosztani az MKP platformot, de meg is törhették volna Forró pozícióját a párt élén. Ha Forró kevesebb szavazatot kapott volna, mint Berényi, ha fiatal kora és politikai tapasztalatlansága miatt a vártnál gyengébben szerepel, mostani most-hidas „támogatói” lettek volna az elsők, akik azt mondják, hogy ütősebb pártelnökre van szükség.

A mostani helyzet volt a harmadik út. Ezt viszont a Most-Híd arra használja, hogy igazolja Bugár Béla utóbbi időben minden fronton hangoztatott tézisét, miszerint az MKP-platform egyeduralomra tör a Szövetség-Aliancián belül, ami persze nem igaz.

Ami most történt, az a Szövetség-Aliancia létrehozásakor lefektetett szabályok (nem megnyitása, inkább) feltörése azzal a céllal, hogy azt átírják a liberális elemek javára. Nem véletlenül talált egymásra ismét Nagy József és Solymos László, vagy a korábbi „újszós” Mózes Szabolcs és Rigó Konrád – Mózes korábban például Ravasz Ábel véleményével is azonosulni tudott a népszámlálási adatok körüli hazugságok kapcsán.

Tehát az MKP-platformot választásra akarják kényszeríteni: vagy meghátrál, és feladja jelenlegi pozícióit a párton belüli liberálisok javára, vagy a liberálisok dobbantanak a pártból.

A kérdés az, hogy az MKP-platform mit hajlandó még lenyelni. A fentiekből egyenes adódik, hogy a vegyespártiak nem fognak megelégedni Berényi fejével. Az SaS-es és Bugár-féle recept szerint majd „generációváltást” követelnek az MKP-platformtól. Először azt, hogy Berényi helyett más kerüljön a platform élére, különben távoznak. És ha ezt elérik, már csak egy lépésre lesznek attól, hogy a pártelnök személyét is megkérdőjelezzék és így tovább a totális hatalomátvételig. A határ a csillagos ég.

Sajnálhatnánk is az MKP-platformot, csakhogy erre számítani lehetett. Láttuk ezt a német CDU sorsában, a magyar ellenzék esetében, sőt, a szlovák kormánykoalíció példáján is. Törvényszerű volt, hogy ezek az intrikák a felszínre kerülnek, mert eleve ott volt az indíték (nemzeti-konzervatív irány kiszorítása, a párt szlovák irányú szalonképesítése), a lehetőség (van elég baráti sajtó és potenciális politika szövetséges belföldön és külföldön egyaránt), és megvolt az elhatározás (ahány kormányválság kitört, mindig volt egy Szövetség-válság is). Csak a nagyon elvakultak hihették azt, hogy a Szövetség-Aliancia ebben a formában akár középtávon életképes lehet.

Ami viszont a felvidéki magyar választó számára a legfontosabb, az a Szövetség-Aliancia lelepleződése. Nyilvánvaló, hogy ez a párt képtelen érdemben képviselni a felvidéki magyar nemzeti érdekeket. Emlékszem még Berényi József szavaira, aki egyszer azzal érvelt a Most-Híddal szemben, hogy a vegyespárt sosem tudja megfelelően képviselni a magyar nemzeti közösséget, mert összetétele miatt eleve kompromisszummal mennek a szlovák pártokhoz, ahol aztán a kompromisszum kompromisszumára vannak kárhoztatva.

Ma ugyanez a helyzet, csak nem a párt nemzetiségi összetétele, hanem a ma már jóval fontosabb ideológiai „sokszínűsége” miatt. Az biztos, hogy a következő hetekben, hónapokban kiderül, mennyi élet van még az MKP-ban, hogy többre is képes-e a tehetetlen sodródásnál.

Komjáthy Lóránt