Nyitókép forrása: SITA/Ukrainian Presidential Press Office via AP, SITA/AP Photo/Emilio Morenatti

 

Szíriában épület- és vastörmelék közül emeltek ki egy újszülöttet a mentőegységek. Hét órával családja házának összeomlása után, nulla fok körüli időben. Minden családtagja meghalt, egyedül ő élte túl. Édesanyja másodpercekkel a szülés után halt meg. Csoda? Tragédia? Szörnyűség? Isteni kegyelem? Nem tudom eldönteni. Az otthon biztonságából nézve azokat a felvételeket, amelyektől a legtöbb ember elfordítaná a fejét, arra gondolok, hogy van még remény. A földrengés sújtotta területeken az emberek mindent félretéve egymásért küzdenek. Ásnak. Fagyban, hóban, esőben, kimerülésig. Amíg még van remény.

 

A mai világban, ha még a görögök is segítséget küldenek török ősellenségeiknek, az jelent valamit.

 

Mi eközben Európában azon gondolkodunk, milyen eszközökkel segítsük azt a háborút, ami ugyanilyen következményekkel jár. Családok halnak meg, hullanak szét. És közben világháború felé sodródunk. De ez nem isteni csapás, ez a mi döntésünk, és ilyen könnyedén dobjuk el magunktól az emberségünket.

 

 hirdetes_810x300  

Az átlag nyugat-európai könnyes szemmel gondol az ukránok hősiességére. Elhiszi a romantikus maszlagot arról, hogy miért küzdenek. Az átlag ukrán katona is elhiszi, hogy megkérdőjelezhetetlen hősiességének jutalma lesz. A haza. A jövő. De a valóság akkor sem változik: bombák hullanak, golyók és repeszek szaggatják a húst. Mi pedig Európában azt mondjuk: folytassátok csak, meglesz a jutalmatok.

 

Mi itt Európában nem ásunk, mi temetünk. Ráállunk a romokra, és ahelyett, hogy kihúznánk alóla az embereket, nagyokat ugrálunk a liberális morális felsőbbrendűségben tobzódva, azt állítva, hogy a nyugati álomért érdemes meghalni. Családostul, nemzetestül.

 

Nem tudom, hogy a földrengés isteni beavatkozás volt-e, vagy csak a Teremtés sajátos felépítésének szabályszerű következménye. De azt tudom, hogy a háború a mi termékünk, logóval (szivárvány), ideológiával (nyugati civilizációs értékek), értékesítők egész hadával (Ursula von der Leyen, Joe Biden, Vlagyimir Putyin, Volodimir Zelenszkij, Jaroslav Naď, stb.) és iszonyatosan nagy haszonnal.

 

És míg az egyik az emberségünket mutatja meg és csodatételre motivál, a másik a legrosszabb énünket hozza elő.

 

De akkor is azt mondom, van még remény. Ha egy újszülött túlélte egy négyemeletes ház súlyát, mi miért ne tudnánk felülemelkedni néhány haszonleső szélhámos háborúján? Életben kell tartani a békevágyat, beszélni kell róla, ki kell jelenteni, le kell ásni érte a törmelék mélyére, és akkor is hangoztatni kell, ha lassan büntetés és lincselés jár érte. Vagy különben minket temet maga alá az a roskatag ház, amit nyugati civilizációnak és amerikai álomnak neveznek.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 14 olvasónak tetszik ez a cikk.