Micskó András: Érzi már a kést, Káčer miniszter úr?

Nyitókép: Rastislav Káčer Fb-oldala

Hogy is volt ez, Miniszter Úr? Jól értem, „30 éves diplomáciai tapasztalattal és háromszoros nagykövetként (meg külügyminiszterként!)” nehezményezi, hogy egyszerű emberek „meg merik szólítani, és nem csinálják össze magukat… és véleményük van”? Hát, mit mondjak – szánalmas.

Tudja, Miniszter Úr, önnek úgy 40 évvel korábban kellett volna születnie! Akkor is lett volna egy szerződés, ami eligazítja Önt, csak nem Brüsszelbe járt volna dolgozni, hanem Moszkvába. Akkor is lett volna kocsma, ahova bemehet, és az emberek meg sem merték volna szólítani, pont, ahogy Ön szeretné. Ezt sajnos lekéste, Miniszter Úr!

„Ezek a mi magyarjaink” – Káčer a magyar államfőt kritizálta. Szerinte az orosz nacionalizmus „indukálja a magyar ambíciókat”

   

De nem ez a baj, és ha nem mondana ilyeneket, el is néznénk az Ön komplexusait. Mert jóravaló miniszter Ön, Miniszter úr, híven szolgálja felettesei érdekeit, és bizonyára még jobb tisztviselő, gondos és szorgalmas – csak véleménye ne volna, mint valami sutyerák kocsmatölteléknek! Ha meg van, legalább hallgatná el! Mert nem biztos ám, hogy 30 éves diplomáciai tapasztalattal és háromszoros nagykövetként (meg külügyminiszterként) Ön csupa okosakat mond!

Gondolkodott már ezen, Miniszter Úr? Vagy azon, mint jelent a tisztségét jelölő szó? Nem? Megmondom: azt, hogy Ön szolgálja a választóit! Szolgálja! Érti, Miniszter Úr? Nem az a dolga, hogy a kocsmában megmondja a frankót, hanem hogy felfogja, mi a választói érdeke – akik között – mit ad Isten – van 400.000, vagy 500.000 magyar (mennyit is mondott a magyar miniszterelnök, Miniszter Úr?). És hab a tortán, hogy Önnek kötelessége az ő érdekeik szolgálata is! Erre próbáljon koncentrálni, Miniszter Úr!

Lám, Ön szerint az orosz-ukrán háborút életben tartó ukrán nacionalizmus nem jelent kockázatot, „mert az ukrán nacionalizmus nem proaktív, nem fenyeget senkit a környező országok közül”. Nos, ezzel Ön nem szolgálja, hanem félrevezeti mind az ötmillió honfitársát! Mert bizonyára hallotta már, hogy az ukránok „egy hét alatt elsöpörnék Magyarországot”. Azt is, hogy a nacionalizmus nemcsak környező országokat fenyegethet, hanem országon belüli polgárokat is! Ugye, Miniszter Úr?

Értem én, hogy az ukránok elszántsága egybeesik az Ön érdekeivel, mint azt is, hogy láthatóan működik! De tudja, ez épp az ellenkezőjéről tanúskodik, mint amit Ön állít. És van abban az ötmillióban nem egy, akinek a képességei megengedik ezt észrevenni! Lehet, nem a kocsmában ülnek, de higgye el, vannak! Ami pedig magát a nacionalizmust illeti, meg kellene állapodnunk abban, hogy pozitív, vagy negatív energiának gondoljuk-e, és nem hülyeségeket kitalálni arról, hogy van a proaktív, meg a postaktív. És akkor mindjárt arra is válaszolhatna, hogy az Önben tomboló proporcionális nacionalizmus mennyiben segíti a szlovák polgárok együttélését! – már ha akarna ilyet.

Mert ha bírna akár a legcsekélyebb képességgel, ami egy miniszternek dukál, ezt már felismerte volna! Nem azon agyalogna, hogy szerencsés-e a nemzetállam kifejezés, mert Ön tudna egy sokkal jobbat – mert ennek, normális országban, az ott élő állampolgárok számára, semmi jelentősége nincsen! Semmi! Mondom én ezt magyarként. Ha nemzeti érdek helyett nemzetiségi érdeket hall, akkor nem érezné azt a kést, Miniszter Úr? – Na látja?

És most elmondom, hogy ez mitől van! Mert az az ötszázezer magyar ott, nekünk, magyaroknak, mind a mi magyarunk. És ugyanaz az ötszázezer magyar, Önnek, és minden szlováknak mind az Önök magyarja! Azám! És mindkettő, Miniszter Úr, egyszerre igaz! Mint ahogy egy anya gyermeke, gyermeke az apának is, és nagy a baj, ha bármelyiknek rosszul esik ezt hallani a másiktól. És majd ha ezt Ön képes lesz fölfogni, no akkor, Miniszter Úr, majd embernek is jó lesz. Addig meg jó annak, aki ma is: egy szorgalmas proaktív nacionalista miniszternek.

Micskó András