Világi átlépte a vonalat, ami Simicskának is a fejébe került

Nyitókép: Facebook, Peter Pandy

Miért rossz az, ha egy oligarchának van pártja (platformja), nem pedig egy pártnak oligarchája?

A politika és a gazdasági élet amióta világ a világ, összefonódik. A politikai és a gazdasági hatalom általában kiegészíti egymást. Nagyon nem mindegy azonban, hogy ki kit irányít. Azaz, a politika irányítja-e a gazdasági, üzleti szférát, avagy a gazdasági, üzleti szféra adott képviselője, oligarchája formál magának jogot arra, hogy a politikát is irányítsa.

Simicska anno vesztett

   

Ez utóbbira tett kísérletet évekkel ezelőtt Simicska Lajos Magyarországon, ami az emlékezetes O1G-botrányban csúcsosodott ki, majd Simicska státuszának ledöntéséhez vezetett. Vesztett. Simicska úgy gondolta, hogy majd ő megmondja az ország politikai vezetőjének, Orbán Viktornak is, hogy mit és hogyan kell csinálni. Csakhogy Magyarország ebből nem kért. Az ország miniszterelnöke ugyanis parlamenti választáson szerzett legitimitást, jogot és egyúttal felelősséget is arra, hogy az országot vezesse. Simicska pedig nem. Ő csak a gazdasági hasznot igyekezett lefölözni. De megbukott. 

A felvidéki magyarság e tekintetben egészen más helyzetben van. Itt ugyanis csupán egy koncentrált pénzügyi holding van, és csak nem sértődik meg a holdudvar, ha az örökzölddel foglaljuk össze: Világi Oszkár a leggazdagabb felvidéki magyar. (Ha bárki gazdagabbnak érezné magát, csak szóljon, Istenemre, feltüntetem Őt is.) Látszatra bármit megtehet. Talán, mert ehhez szokott, ehhez szoktatták. És amint eldönti a kedves Olvasó, hogy a közösségnek van-e nagyobb haszna belőle vagy a neki a közösségből, mi is megírjuk, hogy ki parazitál, élősködik a másikon. 

Addig mi meg elmélkedjünk: Gondoljanak bele, milyen az a helyzet, amikor legitimitás nélkül irányít valaki pártokat, platformokat! Tehát anélkül, hogy erre egy választás kapcsán bárki felhatalmazta volna. Hol ebben a felelősség? És kinek az érdekét képviseli? Az, hogy szorul-e ebbe közösségi érdek, az csakis emberi jellem kérdése, hogy a közösséget, avagy a hasznot tudja-e valaki választani. 

Politikai lovak, szolgák, kitartottak

Amikor egy oligarchának van pártja, vagy politikai lova, akkor az pártelnököket, minisztereket, feltörekvő, hiteltelen politikus-jelölteket hoz helyzetbe, hogy aztán benyújthassa a számlát. Nem ritka, ha több lóra tesz az ilyen üzletember, és akár politikai riválisokat választ a portfólióba, ezzel is letizedelve a rizikót, a veszteséget. Pontosan úgy, ahogy egy befektetés védelmében egy üzletember portfólióba nagy hasznot hozó rizikós és biztos, de kevésbé megtérülő befektetést is beválogat. 

Ha ezen a politikai ellenfelek megsértődnek, az csak annak a naivitásnak köszönhető, miszerint kiváltságosnak érezték magukat. Nem kiváltságosak, nem helyettesíthetetlenek, de legalább lecserélhetőek, ha elhasználódtak. Tudják, mikor nem lennének azok? Ha a politikust a hitvallása, az elkötelezettsége, az elvei, és eszméi határoznák meg, majd ezek miatt tömeg kerekedne körüle, és a néptől szerzett hatalmánál (megválaszthatóságánál) fogva válna megkerülhetetlenné.  

Biztosan emlékeznek a „majd az Oszi elintézi” jelmondatra, amely Világi Oszkár portréjának címadója volt. Hízelgő, hiszen semmi rosszat nem sejtet. A jótündér-keresztapákról viszont nem hallottunk sem a politikában, sem a gazdasági életben. Mert egyszerűen kivitelezhetetlen, hogy a közösségi valós kívánságát ültetné át egy döntéssel, ráhatással a jótündér-keresztapa.

 Magyarország nemet mondott arra, hogy oligarcha irányítsa a politikát anélkül, hogy választáson erre bármilyen legitimitást szerzett volna. Amivel tehát Magyarországon Simicska próbálkozott, megbukott. Azt nem igazán lehetne meghatározni, hogy Felvidéken Világi mivel próbálkozik, de annyi biztos, hogy azt háborítatlanul megteszi. Sok-sok problémát okozva ezzel közösségünknek.

Hogy miért?

Mert nagyon nem mindegy, hogy az adott döntés meghozatalát, egy-egy álláspontot, elképzelést, nézetet milyen érdek határoz meg. Az oligarcha érdekei ugyanis általában öncélúak. A vagyon, az anyagi helyzet, a hatalom, a befolyás növelése, saját érintetlenségének fenntartása irányítja. Nem pedig a közösségi érdekek. 

A probléma a Bugár Béla vezette MKP idejében vált tarthatatlanná. Csáky Pál miniszterelnök-helyettesként akkoriban fogalmazta meg, hogy az MKP-t gazdasági lobbi tartja a markában, melytől meg kell szabadulni. Hiszen, mint mondtuk, nem mindegy, hogy egy gazdasági holdudvarnak van-e pártja, vagy fordítva. Ez a konfliktus okozta végül Bugár vesztét is. 

Csáky anno azzal váltotta le Bugárt az elnöki székben, hogy a küldöttek, a pártelnök választói többségben a gazdasági lobbira mondtak nemet. Amivel Világi, Czucz, Hideghéty, Simon, Gyurovszky, Podstránsky, Zászlós és társaik pedig egy időre háttérbe szorultak. Többségük azóta megtalálta számításait más alakulatoknál, de azóta sem tudják az egész pártot irányítani, mint tehették Csáky szerint Bugár idején.

„majd az Oszi elintézi”

Világi azonban látszólag sohasem tehetett le arról, hogy visszaszerezze korábbi pozícióját. Hogy meggyőződésből vagy hobbiból? Aki a Gorilla-aktákat elolvasta, maga is láthatta, micsoda mesés lehetőségekkel kecsegtet egy ilyen időszak. Ha egyelőre nem is bizonyítékként vonult be a történelembe, tekintsük itt szépirodalmi korrajznak.

És itt jutottunk el napjainkig. A Szövetség-Aliancia korszakához, amikor nagy-nagy kompromisszumok árán létrejött valami, és igyekszik bejutni a parlamentbe. Világi a háttérben fel felsejlik. Vagy a Villa Rosa éttermében értekezik Orosz Örssel és Mózes Szabolccsal, vagy Orosz Örs, Bauer Ildikó, Mózes Szabolccsal együtt szurkol a MOL Aréna VIP szektorában. 

Ha belefutunk egy választásba – mondjuk egy önkormányzatiba – kreatívan magyarázzák aztán a jelöltek, hogy miért is nem Világi emberei. Pedig van, aki az ő cégei valamelyikében dolgozik, s mindezt olyan szerencsétlenül, hogy még vagyonbevallásában is kénytelen feltüntetni. Szorgosan magyarázzák, hogy Világi miért nem az Összefogás platform keresztapja. Aztán a választók majd döntenek, arról is, hogy ezt elhiszik-e. Komáromban, mondjuk, a 10% hitte el. Kicsi a rokonság.

Csakhogy Világi hibát követett el. Olyan hibát, ami anno Simicskának a fejét jelentette. A csallóközi oligarcha ugyanis a bugári éra után ismét jogot formált magának arra, hogy megmondja, mi legyen a politikai dörgés. Mindenféle legitimitás, választói felhatalmazás nélkül. Pusztán hatalomból, amihez Mi, Te, Önök, kedves olvasók segítettük hozzá az elmúlt 35 évben. Miért? Mert hagyjuk!

Világi nekiment Forrónak, Gyimesinek, a Szövetségnek

Történt, hogy szerda este Világi Oszkár meghívást kapott a politikusként eleve összeférhetetlen helyzetben levő Mózes Szabolcstól egy előadásra, aki a Szövetség-Aliancia alelnökeként a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumot is vezeti.

Világi ott a Penta kezében levő napilapnak keményen beleszállt a nemzeti, konzervatív, patrióta értékrendet képviselő felvidéki magyar politikusokba. Forró Krisztiánba, a Szövetségbe, Gyimesibe. Lényegében mindenkibe, Simonon, a Most-Hídon és az Összefogáson kívül. 

Azt mondta, hogy Forró Krisztián csak a véletlennek köszönhetően került vezető pozícióba, a Szövetség elnöksége nem hatékony döntéshozó szervezet, a platformokat (tehát pont a nem hatékony döntéshozatalt okozó platformokat) azonban meghagyná. És kijelentette azt is, hogy az MKP hibát követ el azzal, hogy Gyimesi miatt szétfeszíti a Szövetséget. Más szóval nem a Most-Híd a hibás, akik távozni akarnak, hanem Gyimesi és az MKP, akik igyekeznek növelni a parlamenti bejutás esélyét. 

Mondja mindezt az a Világi, aki csak a véletlen folytán került kiválasztottként anno a politikába, hogy ott megalapozza kapcsolatrendszerét, összeköttetéseit, majd a politikából élve gazdaggá lett. És ő az, aki nehezményezi Gyimesi érkezését, miközben védencei, az Összefogás tagjai váltak ki anno az MKP-ból, előtte pedig a Most-Híd vezetői, megosztva az egységes felvidéki magyar politikát.

Átlépte a vörös vonalat

Világi ha úgy tetszik magánvéleményt formált. Azzal a státusszal azonban, amit a „majd az Oszi elintézi” jelent méltán feltételezhetjük, hogy ezúttal túl sokat engedett meg magának. Úgy tűnik, átlépte azt a képzeletbeli vörös vonalat, amin Magyarországon Simicska Lajos elbukott. 

Állásfoglalásával és épített imázsával a felvidéki magyar nem bízhat abban, hogy a kettős mérce elkerülhető. Hiszen, ha egy eszmei tömörülést lehúz, megkérdőjelez, kétségbe von, akkor, ha Oszi majd elintézi, mi lesz a patrióta, nemzeti konzervatív választókkal?  A közösségünk egészére nézve ez igazságtalan. Legalább olyan igazságtalan, mint amikor kívülről, a legitim játékszabályokat sértve nyúlnak bele egy DAC-Slovan mérkőzésbe. És ezt még Ő is átérzi.

Király Zsolt