Van hová fejlődnünk!

Május 24-e Nagyszeben, román kupadöntő: OSK Sepsi – U. Kolozsvár. Egy kis szervezkedés, és már a kocsiban is találtuk magunkat. Irány Nagyszeben, segíteni székely testvérinknek a kupa döntőjében. Az YBS fanclub 6 tagja elindult, s eléggé kiszomjazva, kiéhezve érkezett a helyszínre, mert a gyulafehérvári elágazástól kezdődően a kolozsváriak ellepték az út menti benzinkutakat.

Sőt, a szálláshelyünket és stornózni kellett, mert mint kiderült a kolozsváriak találkája a kiszemelt hotelt előtt volt. Egy kupadöntőhöz a „pofon is hozzá tartozik “, de azért nem kell keresni, ha nem muszály. A kolozsvári csapatról csak annyit, nem arról híresek, hogy szívügyük a magyarság, s az egyen pólónk sem nyerte volna el a tetszésüket.

A Sepsi különvonat a magyar szurkolókkal befutott a pályaudvarra, sorakozás a peronon, átmenet a stadionba a városon keresztül, amit a 9 ezer kolozsvári már déltől elfoglalt. Összesen 22 rendőr biztosította az átmenetet a városon, s láss csodát, simán átmentünk (ha a DAC-cal vonulunk negyedennyien, a vonulást 400-500 kommandós biztosítja).

   

Ami viszont figyelmet érdemel, hogy a 900 fős tömeg után egyetlen eldobott sörösüveg, szemét, sőt, még cigarettacsikk sem maradt. Tudtuk, full-house a stadionban, 9 ezer kolozsvári, 4 ezer székely, plusz a semlegesek. Székely testvéreink biztosították a helyünket a tribünön, ahová az utolsó pillanatokra érkeztünk, mert ugye a DAC lobogó picit „magasnak“ tűnt a helyi rend őreinek. Szerencsére, barátaink elmagyarázták nekik, hogy Dunaszerdahely az egy város neve és a DAC „három betű“ nem az ős dák birodalomra utal.

A stadionban mar óriási volt a hangzavar mire beértünk a helyünkre. Amikor megjelent a 6 fehér pólós a piros és feketébe öltözött székelyek között, pár másodpercnyi néma csend. Majd miután kifeszítettük lobogónkat, akkor 4000 torokból szólalt meg a „hely, a hely a Dunaszerdahely. A másik oldalnak pár percig tartott, amíg beazonosították a sepsi szektorban megjelent „idegen elemeket“, természetesen fogadtak is rendesen…

A meccs elemzését a szakmára hagyom, de a lelátón történteket muszály kommentálni. 120 percnyi tömény, non-stop szurkolás úgy, hogy mindkét oldal pozitívan, egy emberként szurkolt. S ez kijelenthető a kolozsváriakra is, sőt, a hosszú oldalon ülök előtt emelem kalapomat. Amit szurkolásban az asztalra tettek, olyat még nem tapasztaltam, pedig voltam már pár helyen. Összehasonlítva a szerdahelyi C tribünnel (ezt pozitívan gondolom) – teljesen más kávéház, sőt, bátran kijelentem (most lesz „visítás“ ), simán leszurkolnák a mi B-közepünket is.

A kolozsvári B-közép pyro showja pedig mindent „überel“. A sepsiek szerényen, tiszta szívvvel, de maximum hangerővel, s ami a legfontosabb – egy emberként leszurkolták a 120 percet. Ebben az őrületes hangulatban, inkább extázisnak nevezném, igazi happy end lett a végén.

A román srácnak a 11-es párbajban Ninczuly Roli fogja lövését, s ami ezután következett: Zéró másodperc alatt az egész csapat (tulajdonosukkal az élen) a szurkolók előtt vigyázban állva (nem a cipőjüket nézik, nem a sérójukat igazgatják, nem az izzadságot törölgetik), hanem egy emberként éneklik (jó, mondjuk inkább üvöltik) a Székely Himnuszt…Ez már nekünk is sok, mindannyiunknál „vizesek“ a szemek…

A kupa átadása után a klub tulajdonosa és a csapatkapitány Usain Boltot meghazudtolva sprintelnek a szurkolókhoz. S jön a csoda – a klub tulajdonosa elkéri lobogónkat, s ezzel ünnepli a kupagyőzelmet. A feladatot Palo Šafranko és B. Ninaj (a mérkőzés kimagaslóan legjobbja, Ninczuly mellett) is teljesíti. Huh, a „Nélküledet“ itt igaz nem éneklik, itt csinálják és eszerint élnek! Sőt, bátran kijelentem, a székelyek maguknak akarnak megfelelni, s nem másoknak, ami példaértékű!

Még egyszer, köszönjünk mindenkinek, hogy egy napra közöttetek lehettünk, sosem felejtjük el ezt a napot. Ismét megbizonyosodtunk róla, hogy a focit nem a csicsás koreó, meg a körülötte lévő marketing csinálja, hanem a „szakmaiság, a becsületes hozzáállás, a hit és a nemzet“.

Varga Dániel, YBS fanclub