Körkép.sk hírlevél: A választási mezőny három nagy blokkja. A brüsszeliták a vesztüket érzik. Távolodva a békétől

Nyitókép: kollázs/Körkép.sk/Szövetség facebook-oldala/SITA

Mai hírlevelünkben a következő témákat vesszük górcső alá:

1. Kihirdették a választásokat. A mezőny: a bukott progresszívok, a bukott baloldal, és az új esélyben hívő konzervatívok

2. A brüsszeliták már a vesztüket érzik, még most keresztülerőltetnék a migránskvótákat

3. Ukrán ellentámadás: három fő irány, két kemény célpont, egy tartalékterv a sajtónak

   

A híreket válogatta és magyarázatukat megírta: Komjáthy Lóránt.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

1. Kihirdették a választásokat. Három nagy politikai blokk csap össze a választók kegyeiért

Ma Boris Kollár házelnök kihirdette az előrehozott választásokat, ezzel pedig hivatalosan is kezdetét vette a kampány. Nem túlzás azt mondani, hogy valójában három blokk, három fő irány versenyez a választók kegyeiért.

Az első a progresszív-atlantista erőtér, amelynek legnagyobb képviselője a Progresívne Slovensko. Ez a blokk alapvetően azt kínálja, hogy folytatják a Heger-kormány Brüsszelt és Washington kiszolgáló külpolitikáját, Ukrajna felfegyverzését, a progresszív mainstream szivárványos ideológiájának gyakorlatba való átültetését – függetlenül attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy az ország érdeke mit kíván meg.

Mivel Szlovákia lakossága többnyire konzervatív beállítottságú, ezért a progresszívok minden eszközt megragadnak ahhoz, hogy legalább a jelenlegi erőviszonyokat fenntartsák. A politikai temetőből ástak elő régi, lejárt szavatossági idejű csontvázakat, például Dzurindát vagy Bugár Bélát.

Ennek az erőtérnek nem az a közvetlen célja, hogy megnyerje a választásokat, hanem hogy olyan legyen a parlamenti összetétel, hogy csak progresszív-atlantista pártokkal lehessen kormányt alakítani.

Ebbe a blokkba sorolhatjuk a Simon Zsolt-féle Magyar Fórumot, és a Most-Híd 2023-at. Ez utóbbi kétségbeesetten próbálja bizonygatni, hogy ő az eredeti és hamisítatlan Most-Híd, a vegyespárt. Ennek érdekében még Bugár Bélát is visszahívták a nyugdíjas létből. És bár Bugár állítja, hogy a céljuk az 5 százalék elérése, valójában az egyetlen céljuk, hogy a Szövetséget kívül tartsák a parlamentből. Egy konzervatív párt ugyanis felboríthatja a progresszív blokk fent említett stratégiáját a kormányalakítás kapcsán.

Bugár visszahívása több okból is kényszerű volt. Az egyik ok, hogy a Most-Híd megszűnt létezni, ami utána maradt, az a Szövetségben van – jogilag mindenképp. Az egyetlen ember, aki pár emberrel még képes lehet elhitetni, hogy ez az a Most-Híd, amely anno 8 százalékot kapott a választásokon, az Bugár Béla.

A második ok, hogy egyedül Bugár Béla rendelkezik olyan lódító képességekkel, amellyel a kamerák előtt, élő adásban állva képes azt állítani, hogy a demokráciáért szállnak síkra – miközben ők segítették hatalomba Robert Fico harmadik kormányát.

A harmadik ok pedig az, hogy Sólymos László, Rigó Konrád és Agócs Attila láthatóan képtelenek azt a teljesítményt nyújtani, ami a mostani választásokhoz akárcsak elégséges lehet. Így a Most-Híd nem más, mint bukott politikusok utolsó nagy haknija, sok-sok illúzióval, de erős sajtóhátszéllel.

Ami a progresszív-atlantista erőtér renoméját illeti, az nagyon hasonló a Most-Hídéhoz. A PS 2020-ban csúnyán elbukta a választásokat, pedig a liberális sajtó minden támogatását élvezte – még akkor is, mikor szélsőbalos csőcselék módjára kampányoltak. Ott benne a Demokrati Eduard Hegerrel és Jaroslav Naďgyal, akik közvetlenül felelősek az elmúlt évek válságkormányzásáért, nem beszélve az elmúlt hónapok politikai válságairól, és a választók kijátszásáról. Simon Zsolt oldalán a NATO-tábornok Pavel Mackoval már sokadik formációjában próbál az erősebbnek vélt oldal hátán sikert elérni. Az SaS gyakorlatilag padlóra küldte saját magát azzal, hogy harmadszor is kormány buktatott. Így áll össze a bukott progresszívok klubja.

A második blokk a bukott baloldalé. Ide tartozik a Smer, amely anno megannyi magyarellenes bűn elkövetése után még az igazságszolgáltatást is privatizálta és monumentális kleptokráciát alakított ki. Ide tartozik a HLAS, amely a Smerből vált ki, és egyelőre csak az óvja meg a liberális sajtó támadásaitól, hogy ő lehet az a gazdatest, amely kormányba repítheti a liberálisokat. A HLAS egyébként kivédhetetlen csapdába manőverezte magát: ha a progresszívokkal alakít kormány, úgy fogják leszalámizni, mint az OĽANO-t, ha a Smerrel tart, saját egzisztánciáját kérdőjelezi meg – hiszen akkor miért vált ki a pártból? Ide sorolhatjuk a Republikát is, amelyet bár szélsőjobbos pártnak titulálnak, valójában a Smer egy keményebb hangvételű verziója. Ők még nem tudják, de a Smernek esze ágában sincs kormányt alakítani velük – valójában az a terve, hogy mumusként tartsa őket a parlamentben az esetleges koalíciós partnerek elé: ha veletek nem megy, majd kormányzunk a Republikával.

A harmadik csoport az új esélyben hívő konzervatívoké. Ide tartozik a KDH, amely két választást bukott eddig el, és amely most igyekszik egyszerre progresszív ideológiát elutasító kereszténydemokratának és progresszív-atlantistákkal kormányozni képes álkonzervatívnak látszani.

Némiképp tisztább a kép a KÚ-nál, amely jóval következetesebb politikát hirdet. Elutasítja a progresszívokat és a Smert is, és ezzel a választások legnagyobb dilemmáját vállalta fel egyelőre egyedüliként: egy keresztény-konzervatív párt kivel kormányozzon?

Egyre kevésbé konzervatív, de azért még ide sorolhatjuk az OĽANO-t is, amely, ha akarna, se tudna kormányozni sem a baloldallal, sem a progresszívokkal. De, egy három éven át tartó liberális médiahadjáratot élt túl, megtépázódva, de egyelőre még 5 százalék feletti támogatottsággal.

És ide kell sorolnunk a Szövetséget is. A sokadik esély megragadásában és értékesítésében érdekelt. Az elmúlt időszakban jelentős megtisztulási folyamaton ment keresztül. Keresztény, konzervatív irányba mozdult el, liberális béklyóit levetette.

Ugyanakkor, bár még csak most kezdődik el igazán a kampány, hamarosan neki is színt kell vallania, hogy lehet-e, és ha igen, hajlandó-e kormányozni a bukott progresszívokkal vagy a bukott baloldallal. Ezt a választ minél hamarabb meg kell válaszolnia, mert Bugár Béla arra fogja építeni a kampányát, hogy a Szövetséggel szemben a Most-Híd 2023-nak van esélye a kormányban lenni – ami önmagában is erősen irreálisba hajló elképzelés. A Szövetség dilemmája viszont az ország dilemmája: ahogy az atlantista-szivárványos válságkormányzás, úgy a korrumpált baloldali szélkakas kormányzás sem lehet érdeke az országnak…

(…)

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Komjáthy Lóránt