Körkép.sk hírlevél: Čaputová-Korčok rosáda készül. Lesz-e az államfőből NATO-főtitkár? Ukrán érdekeltségű pártok a kampányban

Nyitókép: kollázs/Körkép.sk/SITA

Mai hírlevelünkben a következő témákat vesszük górcső alá:

1. Čaputová valószínűleg nem indul az elnökválasztásokon. Mit jelent ez ránk nézve?

2. Čaputová-Korčok rosáda készül, de van-e esélye az államfőnek a NATO-főtitkári posztra?

3. A vegyespárt nincs többé, már csak egy ukrán érdekeltségű romhalmaz 

   

A híreket válogatta és magyarázatukat megírta: Komjáthy Lóránt.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

1. Čaputová valószínűleg nem indul az elnökválasztásokon. Mit jelent ez ránk nézve?

A szlovák sajtóban már arról cikkeznek, hogy Zuzana Čaputová államfő nem indul a következő elnökválasztáson. Ez sokakat elégedettséggel tölthet el, ám azon kívül, hogy még nem borítékolható a döntés, más probléma is van. Ha dühítő volt a számonkérhetőség nélkül tevékenykedő ügyvivő kormányok viselkedése, akkor mire számítsunk egy esélytelenek nyugalmával ténykedő államfő esetében?

Végleges bejelentés hétfőn várható Čaputovától, feltéve, hogy nem jön közbe valami, ami miatt esetleg meggondolja magát. Bár lehet, hogy végül nem dobja be a törülközőt, a körülmények mégis arra utalnak, hogy ez lehet a végjáték.

Pénteken közvetve és rendkívül burkoltak azért célzott rá, hogy ez lehet utolsó hivatalban töltött éve. Pontosan azt mondta ugyanis, hogy „utolsó hivatalban töltött évét” közszolgálattal és nem megosztó politikával akarja tölteni. Egy politikus ennyire közel a következő megmérettetéshez rendszerint kerülni igyekszik az olyan szókapcsolatokat, ami jövőjét illetően végletesek, zárosak vagy negatívak. Az „utolsó hivatali év” márpedig ilyen. Érdemes azon is elgondolkodni, milyen jövőt szánhat magának Čaputová (nem kizárt, hogy NATO-főtitkár lesz), de számba kell venni a lehetséges indokokat is.

1. Čaputová szakértői kormánya nem kapott bizalmat a parlamenttől. Ez azt jelenti, hogy az Ódor-kabinet szigorúan ügyvivő hatáskörökkel bír csak, így minden döntés, amit meghoz, közvetlenül Čaputová felelőssége lesz. Az ő kormánya, az ő hatásköre. Ha népszerűtlen döntésekre kerül sor (márpedig biztosak lehetünk benne, hogy lesznek ilyenek), az csökkenti Čaputová esélyeit a választásokon.

Ráadásul az előrehozott választások utáni kormányalakítás eredményét nagy pontossággal megbecsülni nem tudjuk. Könnyen lehet, hogy a nagy balliberális álom helyett a rémálom-forgatókönyv valósul meg (pl. egy Smer-Hlas-Sme rodina-Republika) koalíció. Ezért teljesen logikus lenne a balliberálisoktól, hogy már most gondolnak azokra a csatákra, amelyeket ezt követően meg kell nyerniük. Ha a parlamenti választásokon nem is érvényesül a progresszív dominancia, biztosítani kell a győzelmet az EP és az elnökválasztásokon. Ez egy hitelét vesztett és folyamatosan gyengülő preferenciákkal rendelkező államfővel kivitelezhetetlen.

Joggal aggódunk amiatt, hogy egy jövőjén különösebben nem rágódó elnök milyen messzire lesz hajlandó elmenni saját ideológiai társainak hatalomra segítéséért. Arra már most számítani lehet, hogy az Ódor-kormány költségvetési javaslatának nem a konszolidáció lesz az egyetlen célja, hanem olyan zsarolóponciál létrehozása a finanszírozáson keresztül, amivel a pártok rávehetők a progresszívok forgatókönyvére (HLAS-PS-SaS-KDH). És ha ez nem valósulna meg, akkor az alkotmányosság határát átlépve patthelyzetet eszközölnek ki, amely biztosítja Ódor Lajos (értsd: Zuzana Čaputová) kormányzását még hónapokig.

Ennek eredménye az lesz, hogy a lakosság úgy fogja érezni – és teljes joggal -, hogy kijátszották. Kijátszották először azzal, ahogy a Čaputová-Sulík tandem megbuktatta a kormányt, majd elodázták az előrehozott választásokat. Kijátszották azzal, hogy már csak akkor váltották le a teljesen alklamatlan és bukott Heger-kormányt, amikor már esélytelen volt korábbra tenni az előrehozott választásokat. A Heger-kormány megbuktatása után teljesen nyilvánvaló volt, hogy az államfő osztja alapokat. Ma pedig már hivatalosan is övé a felelősség. Így túl sok belpolitikai babér számára már nem teremhet. Ezért logikus lenne, ha még most bejelentené, nem indul a következő választásokon.

Ezzel részben kifogná a Smer vitorlájából szelet, amely Čaputovát akarja megtenni a fő ideológiai ellenfelévé, és Michal Šimečka a PS elnöke is ki tudna lépni az államfő árnyékából. Elvileg, mert a kampány gyakorlati kivitelezése eddig nem volt a progresszívok erőssége.

2. Számos olyan döntés kerül meghozatalra Európában a következő hónapokban, ami tovább gyengítheti Čaputová pozícióját. Július 11-12-én jön a vilniusi NATO-csúcs, ahol Ukrajna NATO-tagsága lesz a téma. Az ott hozott döntés igen nagy valószínűséggel a szlovákiai választók akaratával nem fog egyezni. Ukrajna további fegyvereket kaphat Szlovákiától, a progresszívok pedig ellenálhatatlan késztetést éreznek, hogy fenntartások nélkül teljesítsék az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank elvárásait mind fiskális, mind ideológiai, mind külpolitikai kérdésekben. Mi lesz a migránskvótákkal, a vétójoggal, Ukrajna felfegyverzésével, a békefenntartók esetleges küldésének dilemmájával? Ezek mind olyan témák, ahol Čaputová és kormánya nem fog ellenkezni, de belföldön elégedetlenséget szülnek.

És van itt másik aspektus. A választások után az olyan háborús héják, mint Jaroslav Naď, Eduard Heger el fognak tűnni a parlamentből (a felmérések jelen állása szerint). Rastislav Káčer már visszavonult, egyedül Čaputová maradt Ukrajna legfeltétlenebb támogatói közül. Már most arról beszélnek, hogy az ukrán ellentámadás eredményétől függetlenül ősszel fegyverszünet jöhet, ami alatt a konfliktus befagyasztását és békefenntartók küldését kell majd érteni. Ha így lesz, azokról a politikusokról (Heger, Naď, Káčer, Čaputová és a többiek), akik folyamatosan azt sulykolták a nyilvánosságnak, hogy Ukrajna győzhet, ezért támogatni kell, bebizonyosodik, hogy csak felültek az amerikai háborús narratívára. Az eredmény ugyanis az, hogy Ukrajna rosszabb helyzetben lesz, mint volt a háború első heteiben volt (mikor még lehetett volna tárgyalásos rendezés). Ezt nem lehet eladni itthon: mi értelme volt az egésznek? Megérte a megélhetési és energiaválság?

Mind a belpolitika, mind a külpolitikai indoklás lényege ugyanaz. Ha Čaputová nem indul az elnökválasztásért, az azért lesz, mert olyan lépésekre készül, amelyek leépítik az esélyeit a győzelemre, ezért egy biztonsági lépésben már azokra a csatákra készülnek a progresszívok, amelyeknél még lehetnek esélyeik. Ha Čaputovának közben megígérik a NATO-főtitkári posztot, akkor a fenti előrejelzés még biztosabb lesz…

(…)

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Komjáthy Lóránt