Nyitókép forrása: SITA/Diana Černáková
Zuzana Čaputová kedden bejelentette, hogy nem indul a következő, 2024-es elnökválasztáson. A sajtó és a mainstream pártok pozitív belenyugvással fogadták a hírt, sőt, a liberális sajtó is úgy beszél eddigi teljesítményéről, mintha nem lenne még hátra egy év a hivatali idejéből. Pedig biztosak lehetünk benne, hogy Čaputová legemlékezetesebb döntéseit a következő egy évben fogja meghozni.
Már az elején érdemes leszögezni, hogy egyre több jele van annak, hogy Čaputová esélyes a NATO-főtitkári posztjára. Ugyanazon a napon, hogy a szlovák sajtó belengette terveit az elnökválasztások kapcsán, a Reuters arról cikkezett, hogy Jens Stoltenberg jelenlegi NATO-főtitkár plusz egy év rendkívüli hosszabbítást kaphat. Vagyis addig maradna hivatalban, míg Čaputová hivatali idejét ki nem tölti, és át nem veheti a Stoltenberg helyét.
Szintén a NATO-főtitkári forgatókönyv felé mutat az időzítés is. Čaputová megtehette volna, hogy csak a választások után tesz bejelentést, vagy csak karácsony után. Miért pont most? Azért, mert július 11-12-én Vilniusban tárgyalnak a NATO-országok csúcsvezetői, államfők és kormányfők, ahol nem hivatalos döntés születhet Stoltenberg utódjáról. Így Čaputovának most kellett lépnie, jelezve, hogy készen áll a feladatra. A NATO-tagállamok pedig azzal fogadják el jelölését (de egyelőre csak a jelölését), hogy megadják Stoltenbergnek a plusz egy év hosszabbítást.
Elvileg. A gyakorlatban teljesen más irányba is alakulhat a dolog a súlyos dilemmák miatt.
Például, hogy nézne az ki, hogy egy olyan ország adja a NATO-főtitkárt, amelyben a második legrosszabb az USA és a NATO megítélése az EU országai közül. Az sem mellékes, sőt, valószínűleg a legfontosabb tényező az lesz, hogy milyen kormány alakul a választások után. Ha ugyanis Čaputovának egy smeres kormányt kell kineveznie, amit a progresszívok már most oroszbérencnek állítanak be, az rányomja bélyegét későbbi a pozíciójára is. Az sem mellékes, hogy ha az amerikaiak keményebben akarnak az oroszokkal szemben fellépni, akkor inkább egy skandináv jelöltet választanak.
Tény, hogy egyre nő a valószínűsége, hogy Čaputová NATO-főtitkár legyen, ám egyelőre több szól ellene, mint mellette, és a végkimenetelt meghatározó események még csak ezután jönnek.
Čaputová bejelentését túlzott higgadtsággal, sőt, fásultsággal viselő liberális sajtó és politikum viselkedésre mindenesetre arra utal, hogy a döntésnek lesznek következményei a NATO-titkári poszton túl is. Vagyis a háttérben már van valamilyen elképzelés arról, hogyan tovább a belpolitikában.
Ivan Korčok esetleges elnökjelöltségének belengetése ilyen korai fázisban arra utal, hogy a legesélyesebb liberális (vagy azzal kompatibilis) pártok között született valamiféle alku: ha és amennyiben. Ráadásul, a NATO a Smer kifogásai miatt egyelőre nem indította el az atlanti plakátkampányt, de a választások után elkezdi – függetlenül attól, hogy a választások után kvázi már az elnökválasztási kampány kezdődik.
De sem zárható ki, hogy egy választások utáni (kieszközölt vagy eredményből fakadó) patthelyzet miatt újabb előrehozott választásokra kerül sor, ami a szlovák tragikomédia egy új felvonása lesz. És miközben Čaputová látszólag elviszi a balhét a belpolitikai eseményekért, felépítik látszólag vele szemben Korčokot, mint az új liberális megváltót.
Itt érdemes kiemelni, hogy Čaputová az előrehozott választások után az alkotmány szerint nem köteles a győztest megbízni a kormányalakítással, sőt, még csak nem is kell a pártok vezetői közül választania. Kormányfő bárki lehet, aki teljesíti a parlamenti képviselőként való indulás feltételeit. Ezért továbbra is fennáll a veszély, hogy a választói támogatástól már függőséget nem érző államfő hajlandó lesz a falig elmenni, hogy Szlovákia külpolitikai irányultságát az „elvárt” irányban tartsa…
Komjáthy Lóránt
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
