Körkép.sk hírlevél: Sikerült elkerülni az ukrajnai háború eszkalációjának veszélyét

Nyitókép: Körkép.sk, montázs

Mai hírlevelünkben a következő témákat vesszük górcső alá:

1. Szijjártó Péter: Győzött a felelősségtudat, sikerült elkerülni az ukrajnai háború eszkalációjának veszélyét.

2. Joe Biden csak Orbán Viktorral fogott kezet a NATO-csoportkép készítésekor (videóval).

3. Lavrov: A háború addig tart, amíg a Nyugat fel nem adja Oroszország legyőzésének gondolatát.

   

A híreket válogatta és azok magyarázatát megírta: Micskó András.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ingyen végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

1. Szijjártó Péter: Győzött a felelősségtudat, sikerült elkerülni az ukrajnai háború eszkalációjának veszélyét

Nem vagyok biztos abban, hogy Szijjártó fején találta a szöget. Nem biztos, hogy a felelősségtudat győzött. Az is lehet, hogy a józan ész. Persze értjük, hogy a miniszter nem mondhatta, hogy volt annyi eszük, hogy nem robbantották ki a világháborút, de valójában ez történt. Mert ha felvették volna Ukrajnát, a következő másodpercben Zelenszkij az 5. cikkelyre hivatkozva háborúba szólította volna a tagországokat. Ahhoz persze kétség sem fér, hogy a NATO könnyen végezhetne Oroszországgal – de épp ebben van a veszély, és az ukrán felvételi kérelem elutasításának oka. Mert a kérdés akkor az volna, hogy az élethalál harcra szoríott oroszok mit lépnének ebben a helyzetben.

Most már tudjuk a választ. Atommal villantottak volna. Hogy hol? Londonban és a keleti parton először, de csak egy negyedórával előbb, mint a nyugatin, és itt nálunk. Aztán akkor döngethettük volna a mellünket, hogy – mint azt a tegnapi hivatalos kommüniké kijelenti – sikerült „a szabályokon alapuló nemzetközi rend” érdekében megszüntetni a szabályokat, a nemzeteket és a rendet is. És mert a falon is átlátó hírszerzők ennek valószínűségét nagyobbnak ítélték, mint azt, hogy az oroszok leteszik a fegyvert, és bocsánatot kérnek még a Prigozsin-vonal előtt – elutasították az ukrán tagságot.

És bár a kiüresedett ígéretekkel nem fukarkodtak, mától a kérdés az, hogy mi lesz Zelenszkijjel. Ugyanis a háború nem látszik befejeződni, orosz győzelemmel sem, de ukránnal sem. Talán más lett volna a helyzet, ha az ukránok jelentős sikereket érnek el a fronton, de az április-májusra várt eredmények máig nem következtek be. Az ukránok hírek szerint a 12 dandár felét, talán kisebbik felét vezették harcba eddig – pedig minden szakértő arról beszél, hogy a sikerhez legalább háromszoros erő kell a támadó oldalon. Akkor miért? – a kockázat miatt. A vereség kockázata olyan nagy volt, hogy az ukránok nem mertek pőrére vetkőzni teljes harcrakész erejük bevetésével. Mert a be nem vetett 25-30 ezer támadó, akit tehát 10-15-000 orosz ellensúlyozott volna, védelemben 75-100 ezer támadóval ér fel. Enélkül a tartalék nélkül pedig azonnal összeomlana a front. Ilyesmik állhatnak az amerikai és ukrán jelentésekben, amikről nem készülnek szivárogtatások.

Mi lesz tehát Zelenszkijjel? Nehezen hihető, hogy egy – szentségtörés még kimondani is – fegyverszünet, netán békekötés esetén ő maradna az első ember. Az elmúlt 14 hónapban annyira ráégett az önmaga választotta szerep, hogy még egy jó színésznek is elképzelhetetlen most a mérsékelt békepártit is eljátszani – hát még neki!

Azért nem 17 hónapot mondtunk, mert ’22 áprilisig még nyitott volt a lehetőség egy békekötésre a hat állam által garantálta feltételek mellett. Mígnem a hatok egyike, a már seholnincs Johnson személyében át nem állította Zelenszkij fejét és Európa gazdaságát egy megnyerhetetlen háború elképzelhetetlen áldozataira. De ez a szép a demokráciában. Csak lemondasz, és már nem vagy felelős semmiért.

(…)

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ingyen végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Micskó András