Micskó András: A NATO vilniusi csúcstalálkozója szolgált meglepetésekkel, de korántsem azokkal, amiket talán sokan vártak

Nyitókép: SITA

Az első az volt, hogy már kedden kiadták a közleményt, ami a felek későbbi megbeszéléseit 90 (!) pontban rögzíti.  a NATO számára fontos momentumok két csoportra oszthatók. Az egyikben azok az ügyek vannak, melyek a NATO érdekszférájába tartoznak, vagyis az egész világ, beleértve a tengereket, óceánokat és a világűrt is. A másodikban meg minden, ami fenyegetést jelent a NATO-ra nézve. Ezek: minden kívülálló, aki a fentiekre szintén igény formál, de különösen Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea. A közlemény emelkedett nyelvezetét jellemezze az első pont:

Üdvözöljük Zelenszkij elnök urat a NATO-Ukrajna Tanács alakuló ülésén. Várjuk az értékes eszmecseréket Ausztrália, Japán, Új-Zéland és a Koreai Köztársaság állam- és kormányfőivel, valamint az Európai Tanács elnökével és az Európai Bizottság elnökével ezen a csúcson. Üdvözöljük a Grúzia és a Moldovai Köztársaság külügyminiszterével, valamint Bosznia-Hercegovina külügyminiszter-helyettesével való együttműködést is, mivel továbbra is szorosan egyeztetünk a NATO személyre [országra] szabott támogatási intézkedéseinek végrehajtásáról.

 

A többi 89 pont tartalma a következő: Finnország – Nyitott ajtók – Oroszok – Konfliktus – Afrika – Közel-Kelet – Kína – Oroszok – Oroszok – Zelensky – Oroszok – Ukrajna – Ukrajna – Ukrajna – Ukrajna – Ukrajna – Oroszok – Oroszok – Oroszok – Oroszok – Oroszok – ISIS – terroristák – Kína – Kína – Kína –. Oroszok – Védelmi ipar – Űr – Északi-sarkvidék – Energiaválság – Éghajlatváltozás – Nők – Nők – Nők – Európai Unió – Nyugat-Balkán Bosznia – Szerbia – KFOR – Fekete-tenger – Ukrajna – Oroszország – Grúzia – Abházia – Dél-Oszétia – Moldovai Köztársaság – Közel-Kelet és Afrika – Irán – Irak – Jordánia – Mauritánia – Tunézia – Indo-Csendes-óceán – Koreai NDK – Ausztrália – Japán – Új-Zéland – Koreai Köztársaság. Kiber-, űr-, hibrid- és más aszimmetrikus fenyegetések; Virtuális Kiberincidens Támogatási Képesség; Észak-Atlanti Védelmi Innovációs Gyorsító; rejtett és zavaró technológiák.

   

A szövegben 137 biztonság, 92 szövetséges, 84 képesség, 43 fenyegetés, 32 elrettentés, 30 kihívás, 25 technológia, 21 konfliktus, 19 válság, 12 terror szerepel. Ezzel 33 béke, 22 védelem, 3 megoldás, 1 megbékélés, 0 nyugalom, 0 enyhülés, 0 barátság, 0 barát áll szemben.

A fenti ismertető kicsit furcsa lehet, de higgyék el, mindent megtudtak, ami a közleményből megtudható. Ugyanakkor, ami fontos, arról egyetlen szó sem esett. Azt látjuk, hogy az amerikaiaknak kellett valami eredmény, mert az ukrajnai döntés ugye nem az, és meg is született a svéd NATO-tagság! Két nap alatt! Lavrovnak alig volt ideje elmondani, hogy a törökököknek jaj, miután Erdogan pénteken, Zelenszkivel találkozva azt találta mondani, hogy ő támogatja az ukránokat, és rögvest haza is engedett öt jólfeljett azovnácit, És már robbant is a következő – Oroszország számára szintén nem túl baráti lépés – Ankara beleegyezett a Svéd tagságba. Mint mondták, Erdogan és Ulf Kristersson megállapodtak, hogy most már a törökök is támogatják a svéd felvételi kérelmet.

De nem. Nem ez történt. Hisz az újraválasztott török elnök még tegnapelőtt is azt mondta, hogy a svédek nem teljesítették feltételeit. Ha majd’ egy év nem volt elég, most pont két nap alatt teljesítették volna? Nos egyáltalán semmit nem tettek az eddigiekhez. Valójában az amerikaiak teljesítettek.

Mindenekelőtt teljesítettek 40 darab vadonatúj F-16-ost a törököknek, és nyolcvan ráncfelvarrást a meglévő 80 gép elektronikus arcvonásain. Ez ugyan nem semmiség, de senki ne higgye, hogy Erdoganék ajándékba kapták volna őket! Fizetnek érte, mint a katonatiszt. Érdekes, hogy a török elnök a lépésre nem a választás előtt határozta el magát: azt még az eredeti „egyensúlyi”, pártatlanságot és a török nemzeti érdek szem előtt tartását hangoztató retorikával nyerte meg. Mint köztudott, a demokráciák nem arról híresek, hogy csak úgy megosztanák gondolataikat választóikkal. Hogy a törökökkel akkor mi van? Róluk meg ugyanezt írják a demokratikus országok hangadói!

Hogy mi történhetett, azt tehát majd csak később fogjuk megtudni, ha egyáltalán. Az is lehet, hogy Erdogannak elege volt a török gazdaság kellemetlenül alacsony repülési magasságából, és a jövő hónaptól mindenki örömére meglepő gyorsasággal fognak magukhoz térni a török gazdasági mutatók. De az is lehet, hogy Szíriában fognak majd úgy alakulni a dolgok, hogy a kurdok múlt év végén megszellőztetett amerikai támogatása apad el, talán az amerikai jelenléttel együtt.

És persze az sem zárható ki, hogy az oroszok is odavertek Erdogannak, és amit most látunk, az csak a „fogadjisten”! A történtek mindenesetre amerikai győzelmet érnek, még akkor is, ha az EU semmit nem változtat a 30 éves török húzd meg – ereszd megen. Talán a vízumkönnyítésből lehet valami, de az EU-tagság teljesülését még maga Erdogan se gondolta komolyan, csak, ha már belekezdett, még a végén is mondott egy kövéret.

Sajnos a többi „meglepetés” sem igazán szívderítő. Tovább folytatódik a kelet-európai országok fegyverekkel és idegen csapatokkal történő elárasztása: „a NATO keleti szárnyán további, robusztus, helyben harcképes erőket állítunk fel” – fokozva ezzel a régió kitettségét – tesszük hozzá mi. Anélkül, hogy ez a kitettség Nyugat-Európában, vagy az USÁ-ban párhuzamosan, vagy akárcsak hasonlóan is nőne. De nem nő, csak nálunk. – Rosszul emlékszem? Vagy állomásoztak már egyszer területeinket atomfegyverek? – Igen! Ó, de azok sokkal veszélyesebbek voltak ám! Mert a demokratikus atomfegyverek csak az autokratákat ölik, amazok meg mindenkit. Amit arra már korábban rámutattunk, harminc év elteltével ismét folyik hát Kelet-Európa ütközőzónává alakítása – sajnos a mi legnagyobb egyetértésünkkel.

Szegény Macron, megint nevetségessé tette magát tavaszi nyilatkozatával, amikor azt mondta, nem szerencsés, ha atomhatalmak határaikon kívül telepítenek atomfegyvereket. Akkoriban ő a belorusz-ügyre gondolt, és hogy ez a Putyin-szörnyeteg megint mit művel ott, de már úgy tűnik, mégiscsak jó ötlet volt, a kazettás bombákkal és a urán-lövedékekkel együtt.

Miközben legújabban mi, szövetségesek is félünk már (megint) egymástól. Vagy nem épp Litvániában, a NATO-csúcs helyszínén döntöttek úgy a minap, hogy négy, sőt, hatezer német katonát kérnek területükön állomásoztatni? És nem pont Lengyelország Litvánia szomszédja? És talán nem Lengyelország Ukrajna leghangosabb és legáldozatkészebb támogatója? És akkor Lengyelország talán nem segített volna néhány ezer katonával a megszeppent litvánoknak? Hogyhogy nem őket kérték fel?

Ugye, Lengyelország akasztott (és akaszt folyamatosan) tengelyt a németekkel, kárpótlási, fegyverszállítási, támogatási, igazságügyi, uniós és főképp dominancia-kérdésben? De akkor a jó szomszédok hogyhogy a pont németeket, szomszédjuk ellenfeleit kérték meg? – Csak nem tartanak a lengyel jelenléttől? Olyasmik juthattak eszükbe, hogy talán könnyebb egy csapat gyáva németet hazaküldeni, mint ugyanannyi elszánt lengyelt?

És a lassan két éve érezhető „európai enyhülés” mellett íme, megkezdtük a távolinak hitt Csendes-óceán integrációját az észak-atlanti térségbe! Mindez a folyamatos Kínai provokációk mellett, a Japánban nyíló NATO-irodával, az újraindított japán fegyverkezéssel, az évszázados japán-koreai gyanakvás újraélesztésével – mint a közlemény hangsúlyozza – csökkenti a ránk leselkedő veszélyt és biztonságosabbá teszi világunkat. Mint a kommüniké – és mi magunk! – nem győzzük eleget hangsúlyozni, mindeközben szigorúan ügyelünk a szabályokon alapuló nemzetközi rend fenntartására.

Elkötelezettségünk megingathatatlan, így nemcsak felesleges, de méltatlan is volna arról elmélkedni, kinek az érdekében, és ki alkotta meg ezeket a szabályokat. Sajnos arról sem esett szó, hogy valójában kit is szolgálnak.

Micskó Adrás