A Szövetség programja nem rossz, a gond máshol van. Munka nélkül ebből nem lesz parlamenti bejutás

Nyitókép forrása: SITA/Diana Černak

Csütörtökön mutatta be a Szövetség programja első részét. Várhatóan a következő hetekben a többi terület is bemutatásra kerül. Kínos problémákból azonban több is van, és ha nem sikerül változtatni a jelenlegi hozzáálláson, ebből újabb bukás lesz.

Először talán kezdjük ott, hogy Mózes Szabolcs és Őry Péter kétszemélyes sajtótájékoztatója pontosan tükrözte a választási program egyik gyengeségét: nincsenek valódi, nagy figyelmet kiváltó zászlóshajók. A program nem rossz, de nincs körülbástyázva nyolcmásodperces üzenetekkel, amellyel el lehet adni, amelyek ott visszhangoznak az ember fülében, ha elébe került a Szövetség logója.

Megkockáztatom, valószínűleg Forró Krisztián pártelnök és a párt kommunikációjából is hiányzik valami, ami tömegek által is megfoghatóvá teszi a párt céljait.

   

Nagy különbség van aközött, hogy valaki kijelenti: én még mindig háborús bűnös vagyok a szlovák jog szerint és hogy kell egy kisebbségi törvény, vagy belemondja a kamerába, hogy véget kell vetni a kollektív bűnösség elvének, hogy egyszer s mindenkorra véget vetünk a földelkobzásoknak, és azt akarjuk, hogy ott lóghasson magyar zászló, ahol kedvünk tartja.

Nem láttunk olyan sajtótájékoztatót, ahol elítélték volna az atlantista külpolitika parttalan kiszolgálását az ország szuverenitásának és érdekeinek megsértésével. Nem hallottunk semmit a vétójog eltörlésének veszélyeiről. Azt sem hallottuk, hogy fel kell-e tartóztatni a család intézményét szándékosan gyengítő liberális törekvéseket, és hogy szabad-e az itteni embereknek fizetnie nyugati országok ostoba migrációs politikájáért.

Nyilván a határozott kijelentéseket számon lehet kérni, ráadásul komoly munka van vele, hiszen borítékolhatóan válaszreakciót vált ki a többi, főleg a szlovák pártokból. De kérem, erről szól a politikusok munkája.

Ami magát a programot illeti, vannak olyan részei, amelyeknél az ember szemöldöke felkúszik a feje búbjára. A program semmi olyat nem tartalmaz, ami akadályozná egy liberális kormányban való részvételt. Sőt, átfedések is vannak a progresszívokkal, olyan átfedések, amelyek vagy azért gyanúsak, mert nem tudjuk, hogy pontosan mit is takarnak, vagy azért, mert ellentmondanak a nemzet- és családpolitikának. Márpedig a választások után a szlogenek elhalnak, csak a program marad, amire hivatkozva aztán döntéseket hoznak a politikai együttműködésekről. Íme néhány példa:

A Szövetség állítólag több forrást akar az egészségügyre, oktatásra, de egyben kevesebb hitelt és kiegyensúlyozott költségvetés is akar, haderőfejlesztéssel együtt. De egyetlen szót nem ejtenek arról, hogy Ukrajna támogatását csak úgy szabadjon folytatni (ha szabad egyáltalán), hogy az ne terhelje tovább az adófizetők pénzét.

Mi több, a külpolitikai részbe bekerült egy olyan pont, ami a NATO-szerződésben vállalt kötelezettség teljesítését ígéri. Hogy pontosan mire gondolnak, nem világos, és ez valószínűleg szándékosan van így. Ez lehet a védelemre fordított NATO által elvárt összeg betartása, vagy más országok megvédése az ötös cikkely alapján, de lehet akár az is, hogy a NATO-ban passzátszelet fújó országok mögé sorakoznának be. Önmagában nincs jelentősége, azon kívül, hogy jelezte, a Szövetség számára fontos Szlovákia NATO-s szerepvállalása, ami a mai világban finom jelzés az atlantisták számára, hogy létezik hátsó ajtó a Szövetséghez.

A V4 hatékony működését ugyan megemlíti a program, de nem határozza meg, hogy annak elérése kinek a feladata, és hogy ez a hatékonyság vajon mit jelent. A szlovákok számára például az a hatékonyság, ha csak ott nem gáncsolják a V4-et, ahol nekik nem hasznos – egyre többször már ott is gáncsolják, ahol az ő érdekeiket is védi a csoport. A magyarok számára a V4 Brüsszel ámokfutásának fő védvonala. Nem derül ki, hogy a Szövetség melyik értelmezést választotta.

Az, hogy a hadsereg modernizálása belekerült a programba, szintén érdekes. Az elmúlt években ugyanis sorozatosan azt láttuk, hogy a védelmi kiadások több más kulcsterület kárára nőhettek. Csak Ukrajna támogatása több százmillió euróba került. Persze, meg lehet ezt fordítani. A programpont úgy is értelmezhető, hogy újra kell építeni a szlovák haderőt, miután a kormányok mindent átadtak Ukrajnának. De megint nem derül ki, hogy a Szövetség mit is akar…

Jó hír, hogy bekerült egy olyan tétel, amely azt célozza, hogy csak az uniós szabványoknak megfelelő termékek juthassanak be Európába. Ez az ukrán gabonadömpingnek szól. A probléma az, hogy nem konkretizálja, hogy ezt egy kormány, amelyben a Szövetség is tagja, akár egyoldalúan is hajlandó lenne-e meglépni Brüsszellel dacolva, vagy ahogy eddig, alázatosan meghajtja fejét Brüsszel akarata előtt. Márpedig az egész ügynek ez a dilemma az alapja.

Az ellentmondások sora itt nem ér véget. A pénzügyi rész első kiemelt pontja a felelősségteljes költségvetési politika és a kiadási plafon bevezetése. Oké. Viszont miközben folyamatosan minden területen forrásnövelésről beszél a program, nem említi meg, hogy miből. Persze, ez mégiscsak politikai ígéretekről szól, de az, hogy egy progresszívok számára kulcsfontosságú terület kerüljön az élre, miközben a legvitatottabb kiadások (Ukrajna, védelem, oligarchák megadóztatás) említésre sem kerülnek… hát…

A kommunikációs hibák egy újabb példája a mezőgazdasági részben olvasható. Nagyon helyesen a program tartalmazza a nagyfarmokon tartott állatok számának korlátozását. Nyilván itt a dán sertéstelepekre kell gondolni. A gond az, hogy eddig egyetlen szövetséges politikus sem mondta (vagy nem mondta elég hangosan), hogy megszorongatják végre a vidéket fojtogató sertéstelepeket.

Kifejezetten csalódást keltő a program azon része, amely arról így, hogy támogatják a bölcsődék számának növelését és az óvodai kapacitások bővítését, méghozzá a demográfiai előrejelzések függvényében. Az első a liberálisok egyik fő programja. Abból indulnak ki, hogy a szülő ne akarjon a gyerekével foglalkozni, takarodjon vissza dolgozni. És bár a Szövetség növelni akarja a családoknak szánt támogatást, a sorok között érezhető, hogy a szándék ugyanez. Mózes azon kijelentése, miszerint akkor lesz több gyerek, ha a szülő le tudja őket rakni valahova, nemcsak nevetséges, de mérhetetlenül tiszteletlen is. Akkor lesz több gyermek, ha a család intézménye megkapja az őt megillető védelmet és tiszteletet, és az anyák olyan anyagi és jogbiztonságot kapnak, hogy nyomás nélkül dönthetik el, hogy maradnának-e inkább kisgyermekük mellett, vagy visszavágynak a munkahelyükre.

Sajnos a Szövetség meg sem említi a család intézményének védelmét, ahogy egyébként nem beszél az agyelszívásról sem (ami a progresszívek egyik „szent tehene”), de hallgat a demográfiai kihívásokról is. Miért gond ez? Mert a valódi magyar nemzeti és közösségi politika egyik stratégiai célja a megmaradás, megmaradás pedig nincs gyermekek nélkül, a demográfiai mélyvölgy megfordítása nélkül. Ami a Szövetség programjában ezen a téren szerepel, az az aktuális helyzet elviselhetőbbé tételét szolgálja, de nem vállalja fel a negatív trend megfordítását.

Ez látszik abban a mondatban is, hogy az óvodai férőhelyeket a demográfiai előrejelzésekhez igazítanák. Ez már azért is ostobaság, mert az óvodarendszer és az iskolarendszer egy bonyolult infrastruktúra. Ha egyszer egy faluban úgy döntenek, hogy bezár az óvoda, mert nincs elég gyerek, azt újranyitni már nagyon nehéz lesz. A szülők máshova viszik a gyermekeket, és ragaszkodni fognak a döntéshez, mi több, belekalkulálják az iskolaválasztás döntésébe is. A fiatal párok szintén az alapján fognak dönteni, hogy mi az aktuális helyzet az óvodával helyben. Magyarul: végzetes a demográfiai előrejelzésekből kiindulni, ez ostobaság.

Rosszabb a helyzet, ha ez a programpont szándékosan a Pozsony környéki kihívásokra akar választ adni, ahol a fővárosból kiköltöző szlovák szülők be akarják tuszkolni a magyar települések nehezen fenntartott magyar óvodájába a gyermekeiket, amiből elkerülhetetlenül feszültség van: még egy ovit létrehozni luxus, a szlovák gyermekeket nem beengedni tisztességtelen, a magyar óvodát felhígítani tragédia. A kapacitásbővítés megoldás lehetne, ha korlátlan források állnának rendelkezésre. De mivel nem így van, a Szövetség programja gyakorlatilag félretette a nemzetpolitikát, nem mondja ki, hogy a magyar óvodának magyarnak kell maradnia.

Összefoglalva tehát, a Szövetség programjában vannak érdekes, értelmes dolgok, sőt, ezekből van több. Ugyanakkor nagyon sok az ellentmondásos, sőt, kifejezetten gyanús és problémás elem. Mindeközben nemcsak az egyértelmű, figyelemfelkeltő kommunikáció hiányzik, de sehol nem látni a magyar nemzetstratégiai gondolkodásnak még a jelét sem. Tüneti kezelés van, amit (Őry szavaival élve) „a lassú építkezés” szándékába csomagoltak bele, hogy elrejtsék, hogy még álmodni sem mertek nagyot. Miért?

Vagy azért, mert a programot direkt úgy írták meg, hogy bizonyos szinten minden szlovák párttal (a progresszívekkel is) kompatibilis legyen, vagy azért, hogy valódi tartalmat majd az ad hozzá, aki a Szövetségből bejut a parlamentbe. A gond ez utóbbival az, hogy csak és kizárólag a bejutókon múlik, hogy hogyan értelmezik a párt választási ígéreteit. Ez pedig helytelen, és joggal érez miatta bizalmatlanságot a választó.

Minden jel szerint a Szövetség identitása a választások után szilárdul csak meg, aszerint, hogy kiket karikáztak be a választók szeptember 30-án…

Komjáthy Lóránt