Micskó András: Mit gyújthat fel Korán helyett egy PC európai? – Avagy ha nincs Korán, Orbán is jó

Nyitókép:

Civilizáció

Ezelőtt a háborúban

Nem követtek semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot

Értekezlet igazgatja:

S az erősebb ha mi csinyt tesz,

Összeűl és – helybehagyja.

Arany János

Ki gondolta volna, hogy ilyen nagy lesz a habverés – persze csak amint eltelt a hétvége! Mert hétfőig semmi nem történt. Senki egy szót sem szólt. Ugyan ki foglalkozna saját büszkeségével hétvégén, mikor azt még az Isten is pihenésre teremtette! De hétfőn! Alig kezdődött meg a munkaidő, Heger Edvárdtól Gröhling Branislávon és Danko Andráson keresztül M.Sc. Assoc. Prof. Koklesová Bogdána PhD-ig mindenki belecsapott a lecsóba, és elkezdődött az elszakítotthiszti.

Heger úr mindjárt leszögezte, hogy Szlovákia nem elszakított terület, hanem szabad ország. (Nem világos, miért zárja ki egyik a másikat?) Wlachovský Mirkó minisztériuma ilyeneket mondott (írt): „Csehszlovákia (és később Szlovákia) vagy Magyarország egyformán utódállamai Ausztria–Magyarországnak. A mai Magyarországtól ezért semmit nem szakíthattak el.”

Hadd kérdezzem meg: mi lett volna megfelelő kifejezés? Elcsatolt? Elvett? Netán átadott? Esetleg Csehországnak ajándékozott? – Azt gondolom, minden közép-európai politikusnak fel kellene fognia, hogy ebben a régióban alig van terület, ami az elmúlt ezer évben ne cserélt volna „gazdát”. 

Le kell szögeznünk azt a tényt is, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának sosem volt Szlovákia nevű része. Sem a Monarchia felbomlásakor (ez most PC volt?), sem előtte ilyen nevű állam nem létezett, így be sem tagolódhatott, tehát ki sem válhatott a Monarchiából. Ergo Szlovákia nem a Monarchia „utódállama”. Az Csehszlovákia, ami Csehországból, Morvaországból, Szilézia egy részéből, valamint az 1022 évig Magyarországhoz tartozó, általában Felvidéknek nevezett területből állt össze. Ez utóbbi kísértetiesen hasonlít a mai Szlovákiához, így, ha mégis ragaszkodnánk az „utódállam” kifejezéshez, akkor bizony Szlovákia éppenhogy Magyarország utódállama – és nem Ausztria–Magyarországé. Mindez azonban mit sem von le Szovákia lakóinak képességeiből, tehetségéből és szorgalmából, ahogy identitásából sem!

Ha bárki a megszólalók közül, akik mind tisztában vannak ezekkel a tényekkel, venné a fáradságot, és beleképzelné magát egy korántsem irredenta, pusztán csak a tényekkel tisztában lévő magyar helyébe, nem foglalkozna azzal, hogy minek nevezi a miniszterelnök a trianoni döntést (jó volt, Wlachovský úr? Így PC a megfogalmazás?). Értem, hogy ez ad némi teret a fenti uraknak és hölgyeknek, azonban késztetésük okára nekik maguknak kell ráébrednie, ha ez még nem történt volna meg (de higgyék el, ez sem nem a határon túli, sem nem a határon inneni magyarok miatt van). Ezek után hadd kérdezzem meg: mi ennek a jelentősége? Miért akkora, hogy ilyeneket kelljen nyilatkozni? Nem mindegy? Ausztria-Magyarország utódállamának lenni frankó, Magyarországénak nem frankó? 2023-ban? Nevetséges.

Lakosság

Nem tudom, és nem is célom kideríteni, hogy a pozsonyi csatában hány szlovák vett részt és melyik oldalon. Az sem, hogy már akkor is jobbnak látták volna-e, ha a német, s nem magyar oldalon harcolnak. Azt sem, hogy amikor a tatárok lefelezték a Kárpát-medence lakosságát, kik és hányan maradtak meg a Felvidéken… pardon, Szlovákiában. Az angol Wikipédia (en.wikipedia.org/) szerint nem sokan… („1241-42-ben, a mongolok Európába való betörése után a terület nagy része elpusztult. [Újbóli] felépülése nagyrészt IV. Bélának köszönhető, aki németeket is telepített be, akik a térség fontos etnikai csoportjává váltak”). 

Az se célom, hogy arról elmélkedjek, hogy a második, muszlim „lefelezés” kiket vitt el, de az kétségtelen, hogy ezek és a többi külső incidens (kunok, németek, husziták stb.) óriási szerepet játszott a Kárpát-medence mai etnikai összetételének kialakulásában. Sokkal nagyobbat, mint amit mi, egymásnak valaha is okoztunk vagy elszenvedünk! És ezt igen fontos ténynek gondolnám, ha célom a két nép kölcsönös tiszteletének kialakítása volna. Persze ha az uszítás, akkor nem (csendben jegyzem meg, hogy a szláv, tót, morva, szlovák népesség az alatt az 1022 esztendő alatt növekedett – és 102,2 év alatt a magyar?).

A szlovákiai helyzet pontosan megfelel az általános történelmi mintázatnak: a népszaporulat hosszú távon meghatározza, hogy egy területet kik laknak, kik irányítanak – és hogy neveznek! Ha tehát bárki is amiatt érezné rosszul magát a mai Szlovákiában, hogy a terület „elajándékozásakor” annak kisebb, de jelentős részén magyar többség volt tapasztalható, ne emiatt aggódjon, ez e helyzet már nem áll fenn. Amiatt kellene aggódnia, hogy a szlovákok fogyása, és képmutató politikusaik mellébeszélése közben az ország elnéptelenedik. És ezt ők éppoly tisztán látják, mint én, ahogy azt is, hogy az üres helyekre nem magyarok fognak beköltözni!

A művésznő

Annak is örülök, hogy egy olyan gazdag ország, mint Szlovákia, azon aggódik, hogy mire költik pénzüket a szegény magyar rokonok. De csendben jegyezzük meg: évszázados emlékeket pusztulni hagyni, csak mert – mint egykor a tátralomnici pincér édesapámnak mondta – „ezeket még a maguk urai építették”, szlovák részről elég ostoba hozzáállás! Történetük, identitásuk és nemzetértelmezésük szempontjából egyaránt.

Sajnálatos, hogy ehelyett František II. Rákoci degradásának szentelik energiájukat, mint Koklesová Bogdána teszi a DenníkN-en. Ez a „František II. Rákoci” igen újszerű, bár a művésznő (Bohunka Koklesová) javára kell írnom, hogy zárójelben megkísérli leírni Rákóczi nevét magyarul is – sikertelenül. Mint írásából megtudjuk, „Rákoci” nem járt sikerrel a [függetlenségi] harcban, nem tudta érvényesíteni Budapest függetlenségét Bécstől… „A felkelők harcai elsősorban Szlovákia területén zajlottak, amelyet megtizedeltek, pusztítottak, a lakosság jelentősen elszegényedett, a feudális rendszer pedig még jobban megszilárdult.” – hát igen… 

A rektorasszony arra nem tér ki, hogy kétszáz évvel korábban, az ugyanegy korona alá tartozó déli- és középső országrészek micsoda pusztulásnak voltak kitéve, ahogy korábbi mongol példánkra sem – miközben épp a Felvidék gyarapodhatott, hála Istennek! Aztán így folytatja: „Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy milyen jelentősége volt és milyen örökséget hagyott ránk a magyar nemesség, ami miatt Rákoci annyira fontos Szlovákia számára, hogy a Borsi-kastélyban egy teljes kiállítást kell szentelni neki.” Ilyen ez a popszakma, Kedves Rektorasszony! 

Itt, Közép-Európában sajnos igen kevés idilli sziget található, amit Galadriel tündéi képesek lettek volna megvédeni az orkoktól – mint ahogy Lothlórient sem tudták! Sajnos, Szlovákia sem kerülhette el a történelem pörölycsapásait, ám annál örvendetesebb, hogy Ön ennyire magáénak érzi ezt az országot, és a gyönyörű fotográfiák mellett történelmére is igyekszik figyelmet fordítani. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a beállítás, hogy ez a František (akit helyesebb volna akkor már lengyelül, Franciszek-nek írni, s aki összes fellelhető aláírásában cz-vel írja vezetéknevét), szóval hogy a beállítás, hogy ez a Rákóczi minden erejével Szlovákiát igyekezett volna elnépteleníteni, nem pusztán történelmietlen, de gonoszságában még ostoba is. Hogy emiatt ne lehetne Borsiban kiállítása, egyszerűen értelmezhetetlen. Tetszik tudni, Bohunka, ő ott született! Tetszik tudni, 1918 óta igen sok olyan, a magyar történelemben kikerülhetetlenül fontos szerepet játszó személy (emlékezete) létezik, akik nem a mai Magyarország területén születtek! Mit gondol, tehetnek ők erről? Ez, Hölgyem, a Magyar Királyság megfékezhetetlen terület-elajándékozási vágyának sajnálatos következménye!

Az bizony igaz, hogy a nagyúr nem a szlovák, hanem a magyar szabadságért küzdött. Tetszik tudni, miért? Ugye igen. Tudja. 1701-ben nem létezett sem a szlovák nemzet (másik sem igen), sem Szlovákia. Ez ennyire egyszerű, Rektorasszony! És igen szomorú fényt vet arra a művészeti intézményre, annak tudományos és közéleti rangjára is az, hogy Ön ilyen pusztító hangnemben ír Rákócziról!

Mi – ugye – értjük, hogy ez nem vezet sehova? Azaz csakis egy felé: a feszültség és a gyűlölet felszításához.

Politika

Ne tévedjünk: Csehszlovákia nem azért jött létre, mert így volt igazságos (miközben nem állítjuk, hogy igazságtalan volt!). Hanem mert a Nyugat meg akart szabadulni minden további, hatalmát esetleg fenyegető német-osztrák (-magyar-cseh-horvát-szlovák) összefogásnak még a lehetőségétől is! (Nem sikerült. Olyannyira, hogy húsz évvel később a „függetlenségéért” hálás Tiso bátor tevékenysége nyomán a szlovákok – a magyarokkal együtt – ismét a németek oldalán találták magukat!) Azért jött létre, mert a fenyegetés megszüntetéséhez kiváló lehetőséget nyújtott, hogy az örömmel átadott területeken többségben voltak a szlovák ajkú emberek, akik talán önálló államot szerettek volna (vagy csehszlovákot?). Vagy mindegymitcsaknemagyart.

Ugye értjük, hogy ez nem vezet sehová? Talán ha nem volna annyira fontos mélyen nyugati uraink ö… szemébe hajolni, rögtön láthatóvá válna, ami természetes. Hogy csakis mi magunk védhetjük meg a saját érdekeinket – és más nem is akarja. Mindjárt beláthatnánk, hogy Szlovákia integritását nem Magyarország, hanem csak a kihalás, és a nagyhatalmi politikai érdekek fenyegethetik, amint Magyarországét is!

Hogy Önök miért lovagolnak mégis ezeken az értelmetlen és felesleges kérdéseken? Azért, hogy eltereljék a figyelmet a valóban égető problémákról, melyekről – sajnos eléggé egyedülálló módon – a magyar miniszterelnök beszél. Önök nem tudnak gyűlöletet kelteni saját népeik között a Korán elégetésével, mert polgáraik (még) mind keresztények. Megteszik hát ezekkel a buta, gonosz, gyűlölködő történetekkel, amik az „elszakításból” és „Rákoci lázadó akcióinak” deheroizáló kiforgatásából építkeznek.

Az LMBTQ-hadjáratról, a népességcseréről, az elszámoltathatatlan európai politikai osztályról elhangzott mondatokhoz nem volt hozzáfűzni valójuk, ahogy az Önök fejében a mi kontra én, a lecsúszó Európa helyzete, a kínai-amerikai vetélkedés, vagy a V4 ellehetetlenítése sem ébresztett egyetlen gondolatot sem. Szánalmas!

Koránégetés PC-módra

Ez a szándékos és alattomos származásszegregáció az Önök kelet-európai koránégetése! A figyelemelterelés, a hazudozás és a félrevezetés eszköze. Ami egyetlen szlovákiai polgárnak sem érdeke, legyen az szlovák, roma ruszin, magyar vagy bármi. Önök a bizalmat, az összetartás és az összetartozás érzését égetik el, nehogy egyszer fel tudjon egyenesedni ez a megviselt és szegény embertömeg, és ebben a mindig parázsló geopolitikai gyújtópontban egymás hátának vetve kísérelhesse meg létérdekeit megvédeni.

Ez a gyalázkodás csak az önök érdeke, akik zsíros bérükért hatalmon akarnak maradni, miközben képtelenek egyetlen önálló gondolatra éppúgy, mint a realitás felismerésére. Ehelyett puszta önzésből behódolnak azoknak, akik hatalmon is tudják tartani Önöket. Szánalmas!

Mi, polgárok pedig csak remélhetjük, hogy lesznek jobbak, és erre minden lehetőséget meg kell ragadnunk. Mielőtt ezek a sunyi gyűlöletkeltők sikeresen egymásnak ugratnak és végleg megsemmisítenek bennünket. Éljünk minden lehetőséggel! Söpörjük ki a koránégetőket! Menjünk el, az idegenek helyett közép-európaiakat választani!

Micskó András