Amikor Orbánt nevezik vazallusnak Brüsszel legnagyobb csicskái

Nyitókép forrása: SITA/Milan Illí­k

Szlovákiában alig több mint három hét van az előrehozott választásokig, és a déli járásokban kialakult migránsválság miatt megint beindult a politikai és mediális úthenger, hogy a szlovák politika hárítsa az összes felelősséget korábbi mulasztásaiért. Ez a propaganda abból áll, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő és kormánya szándékosan küldi Szlovákiába a migránsokat a választások befolyásolására, és hogy Magyarország Putyin vazallusa. Vagy épp Erdogané. A dolog egészen döbbenetes, hiszen olyan szlovák és szlovákiai politikusokról van szó, akik éveken át propagálták Brüsszel kötelező betelepítési kvótáit, bírálták Magyarországot, amiért kiállt a migráció ellen, és akik nagyokat bólogattak Brüsszel minden egyes migrációt támogató intézkedésére.

Szlovákia volt a V4 leggyengébb láncszeme – és még ma is az -, márpedig egyedül a V4 lehet képes feltartóztatni Brüsszel illegális bevándorlást támogató és fenntartó politikáját.

A mindenkori szlovák kormányok tehettek volna többet azért, hogy elkerüljék a mostani migrációs hullámot, de cserben hagyták Magyarországot és a V4-et a brüsszeli korrupt diplomaták ellen folytatott harcban. A kulcskérdésekben még a vétójogukról is előre lemondtak, hogy még csak fel sem merüljön az ellenkezés gyanúja. 

Zuzana Čaputová államfő szakértői kormány „európai megoldást” akar a migrációra, ami azonban az illegális bevándorlás legalizálását és a kötelező betelepítési kvótákat jelenti.

   

Bugár Béla, aki anno Magyarország leghangosabb szlovákiai kritizálója volt, amiért falat mert építeni a déli határaira, most arra panaszkodik, hogy a magyar rendőrség nem tesz semmit. Aztán nagy fordulattal élő adásban kedden arról beszélt, hogy Szlovákia rengeteg pénzt kapott az EU-tól, hogy elhelyezze a migránsokat Szlovákia területén.

Az olyan tehetségtelen és egyébként már most megbukott politikusok, mint Andrej Stančík és Lucia Ďuriš Nicholsonová (mindkettő Demokrati), akik a nyugati álláspont ismételgetésén kívül képtelenek saját véleményt megfogalmazni, szintén ebbe a sorba álltak be Eduard Hegerrel és Jaroslav Naďgyal egyetemben.

Meglepődve olvastam a Postoj konzervatív hírportál hasábjain egy „biztonságpolitikai szakértő” elemzését, aki Magyarországot „az ankarai nagyvezír hasznos idiótájának” nevezte. Mivel a lap a KDH nagy pártolója és szócsöve lett a választások idejére, ez nem annyira meglepő. A KDH eddig is kritika nélkül vette át a brüsszeli narratívákat és hódolt be minden egyes követelésének, hogy aztán váratlanul a választások előtti hónapokban megemberelje magát. Hiteles? Aligha.

Szintén meglepő volt, hogy a budapesti Nemzetközi Konzervatív Fórumon (CPAC) nagy örömmel fellépő Milan Krajniak (Sme rodina) is Magyarországot tette felelőssé a helyzetért, mert „orbáni kártyából játszik”, és próbálja zsarolni Európát.

Adódik a kérdés, hogy hol voltak ezek a politikusok az elmúlt években, amikor Magyarország szövetségeseket keresett Brüsszel migrációs politikájával szemben? Hol voltak akkor, amikor meg kellett volna vétózni a migrációs paktumot (Szlovákia tartózkodott, de csak azért, mert az Ódor-kabinet félt a választásokra gyakorolt hatástól), hogy aztán maga Ódor Lajos pozitívan értékelje a paktum tartalmát, mikor találkozott nyugati példaképeivel. Meglapultak, hízelegtek, behódoltak, és ennek a magatartásnak az eredményeképp hozták vissza a megsemmisülés széléről Robert Ficot és a Smert. És most kárognak.

Felháborító az a mediális úthenger, ami Magyarország ellen zajlik. Nemcsak azért, mert sor került rá, hanem azért is, mert pontosan megmutatja, mekkora liberális túlerő van a sajtóban, és hogyan gerjesztenek szinte háborús hangulatot a magyarok ellen pusztán azért, hogy megvédjék a progresszív erőtérhez tartozó politikusok hitelét. És miért?

Erre Nicholsonová adta meg a választ kedden, aki elmondta, hogy a következő választási ciklus idejére esik a következő uniós programozási időszak, amely során 20 milliárd eurót hívhat le Szlovákia. Ez az utolsó ilyen időszak, mert a következőnél Szlovákia már nettó befizető lesz. Magyarul: 

Aki megnyeri a választásokat, az dönt és nyerészkedik majd a 20 milliárd eurós nyugati pénzeken. A liberálisoknak tehát van 20 milliárd okuk arra, hogy válogatott konspirációkkal gerjesszenek indulatokat azokért a bűnökért, amiket ők követtek el.

Van azonban egy másik szempont is. Nem biztos, hogy a liberális politikusok célja a 20 milliárd euró lehívása.

Miközben Brüsszel mindent megtesz, hogy pénzeket vegyen el a tagállamoktól, hogy azt Ukrajnának adja, könnyen meglehet, hogy az ezer szálon Brüsszelhez kötődő, most hangoskodó szlovák politikusok feladata nem a pénz lehívása lesz, hanem az, hogy tehetetlenséget színlelve ne aknázzák ki az európai pénzeket – és ami a közös kasszában marad, az mehet új rendeltetési helyére, például Ukrajnába, vagy az iskolákban szexjátékokat propagáló, nemváltást hirdető NGO-khoz.

Konspiráció? Lehet, de sokkal életszerűbb, mint az, amikor a migráció legnagyobb támogatói  és segítői (Bugár, Nicholsonová, Heger, Naď, Stančík és többiek) hirtelen ellenezni kezdik eddigi politikájuk egyenes következményét, és Magyarországra mutogatnak.

A megoldás kézenfekvő. Fel kell borítani a liberális erőviszonyokat a parlamentben, hogy se progresszív kormány, se politikai patthelyzet ne alakuljon ki, és egy nem liberális kormánykoalíciót kell létrehozni. Ennek a legkézenfekvőbb módja, ha Gyimesi Györggyel bejut a Szövetség a parlamentbe – legyen akármilyen véleménye az embernek a pártról vagy a benne lévőkről, a nagykép akkor is ezt mutatja. Nincs garancia a sikerre, de a jelenlegi körülmények  között nincs ideálisabb út.

Igen, sokakban fogalmazódhatnak meg kétségek ezzel kapcsolatban. És joggal. A probléma az, hogy a jelenlegi káoszt a mainstream politika választóellenessége okozza, az az ostoba narratíva, hogy aki a választó ellen cselekszik, az a felelősségteljes, de aki a választók igényeire reagál, az a populista. Más szavakkal, aki nem az országot szolgálja, az a felelősségteljes, aki ezt a magatartást ellenzi, az populista, vagy oroszpárti. Ezt a kört csak úgy lehet megtörni, ha a választók újra és újra saját döntést hoznak, átírva a nélkülük hozott, politikai intrikák által generált alkukat. Ilyen alkuk terméke Ódor Lajos, Eduard Heger, de ilyen alku eredménye volt a Most-Híd megmentése is 2020-ban. A megoldást ez utóbbi esetben Gyimesi György hozta el, az előbbi esetben pedig az fogja, ha a magyar választók felborítják a progresszívok terveit. De ez már egy másik cikk témája lesz.

Komjáthy Lóránt