Fuldoklók viadala: A pillanat, amikor Dzurinda rájön, hogy a progresszívek a szövetségeseiket sem kímélik

Nyitókép forrása: SITA/Milan Illík

Némileg illogikus Mikuláš Dzurinda kirohanása a PS ellen, tekintettel arra, hogy már a választások előtt fél évvel nyilvánvaló volt: a liberális-atlantista pártok közül annyi sok torlódott fel a  jobboldalon, hogy egymást fogják felfalni az 5 százalékos küszöb környékén, illetve alatta. Ha Dzurinda, Bugár és a narancs-kékeknek két héttel a választások előtt esik le, hogy itt a végjáték, és a progresszívok a kisujjukat sem mozdítják a megmentésük érdekében, az nem Michal Šimečka „bűne”, hanem a Modrí, Most-Híd politikusainak rövidlátása, mi több, alkalmatlansága.

Adódik a kérdés, miért létezzen egyáltalán a Modrí, Most-Híd, ha a legtöbb, amire futja, hogy Ukrajna mellett kampányol, a Szövetséget próbálja lehúzni, és az elvileg versenytárs PS-t látja el tanácsokkal. Ráadásul még választási győzelmet is kíván neki.

Aki kicsit is foglalkozott a politikával az elmúlt hetekben, hónapokban, az látta, érzékelte, hogy a Smer-ellenes jobboldalon egyszerűen túl sok párt van, amelyek egymás esélyeit csökkentik a választásokon. A számok azt mutatják, hogy a Demokrati a KDH-t és az OĽANO-t gyengíti, a Magyar Fórum és a Modrí, Most-Híd elvileg a Szövetségét (teljesítményük fényében erre ne vegyünk mérget). Ez most a politikai fuldoklók viadala.

Könnyen elképzelhető egy olyan választási eredmény, miszerint sem az SaS, sem a KDH, sem az OĽANO, de talán még a liberálisokkal kacsingató Sme rodina sem jut be a parlamentbe. Ebben az esetben Dzurindának igaza lesz, és a PS hiába szerzi meg a második helyet, vagy akár nyeri meg a választásokat, nem marad partnere, akivel koalícióra léphet.

De ez csak az egyik szempont. Ha nem jut elég liberális-atlantista párt a parlamentbe, akkor nemcsak a kormányalakításról csúsznak le, hanem blokkolni sem tudják egy patthelyzettel a Smer hatalomra kerülését (elősegítve Ódor kormányzásának meghosszabbítását).

   

De van egy másik szála is a történetnek. A PS egy mesterségesen felfújt párt. Az ügynökségek a liberális pártokat rendszerint felülmérik (egy önbeteljesítő jóslatnak szánt hatással segítve őket). Ez különösen igaz a PS-re, amely már három és fél évvel ezelőtt is kormányalakításra készült, végül be sem jutott a parlamentbe.

Ez pedig azt jelenti, hogy a választások végkifejlete egy totális – nevezzük így – illiberális győzelem lesz.

Ezt a liberális szempontból veszélyes lehetőséget ismerte fel jócskán elkésve Dzurinda.

Érdekes párhuzam, hogy a stratégia, amit a PS-nek javasolt, egy 2021-ből kipróbált taktika. Akkor a Most-Híd, a KDH, az SaS és az SDKÚ választások utáni együttműködést jelentett be a kampány ideje alatt. A taktika lényege az volt, hogy potenciális konkurenseiket elszigeteltnek tudták bemutatni, miközben nekik már „papírjuk” volt a koalíciós együttműködésről.

Ám a mostani helyzet merőben más. És ez a PS hibája. A progresszívok programja összeegyeztethetetlen a potenciális partnerekével. Valószínűleg azért alakult ez így, mert az egyéni politikai célok nem a belföldi, hanem inkább a brüsszeli politikának akarnak megfelelni, hiszen maga Šimečka is az Európai Parlament alelnöke. Hogy nézne már ki, ha nem tűzné zászlajára a szivárványos agendát, a melegházasságot, a féktelen abortuszhullámot vagy a drogok legalizálását?

Mindennek tetejébe, a PS kíméletlenül elbánt potenciális partnereivel, többek között a KDH-val, kisebb részt a Sme rodinával. A HLAS-nak is többet hozott a progresszívoktól való elhatárolódás, mint a nekik való megfelelés. Lényegében a Smernek nem kellett tennie semmit, csak hagyni, hogy a PS megmutassa valódi arcát. A nehezét az előre borítékolható következmények elvégezték helyette.

Dzurinda most lényegében arra hívta fel a PS figyelmét, hogy vegyen vissza az arcából, és tanuljon meg engedni, mert a végén nagy győzelmet arat, de egyedül marad, és nem tud kormányt alakítani. Más szavakkal, a kis pártok nem fognak visszalépni megfelelő ellenszolgáltatás nélkül (listapozíciók az EP-választásokon?), amit a PS nem akart nekik megadni, mert túlságosan nyeregben érzi magát.

Dzurinda azonban abban téved, hogy a PS tud más lenni. Nem tud. A nyugati felsőbbrendűség és arrogancia nevelte a pártot és a benne lévőket. Érzéketlenek az emberek gondjai iránt, ezt pedig a „felelősség” és „szakmaiság” szlogenjei mögé rejtik. Miért lennének érzékenyek a versenytársak problémái iránt? Csakhogy a PS-nek sem felelős viselkedése, sem szakmai háttere nincs. A kampányukból annyi derül ki, hogy kiválóan tudják ismételgetni a nyugati mainstream mantráit.

A progresszívek minden egyes politikai vitaműsorban úgy beszélnek a céljaikról, mintha Brüsszelben ülnének, ahol a nyilvánvalóan káros, kényelmetlen vagy hátrányos döntéseket próbálják becsomagolni nevetségesen átlátszó szóvirágok mögé – két EP-választás között. És emiatt mindenki, aki csak jelét adta, hogy közösködni akart a PS-szel, máris megégette magát a kampány során.

Dzurinda figyelmeztetése valójában nem a PS-nek szól, hanem a KDH-nak, a Sme rodinának és a Szövetségnek. Bejutásuk esetén, és a PS-szel való együttműködés nem fog működni, mert a PS nem ismer kompromisszumot.

Körkép.sk