Nyitókép forrása: Szövetség hivatalos facebook-oldala

 

A Szövetség 12-15 ezer szavazat híján nem jutott be a parlamentbe. A következő napokban lehet keresni a felelősöket, a politikusok és a választók között egyaránt. A lényeg azonban egyértelmű: bebizonyosodott, hogy a felvidéki magyar közösség nem tudott közösségként döntést hozni, és innentől a politikai következmények a fellazulás és elaprózódás felé mutatnak. Nem értek egyet azokkal, akik temetik az etnikai politizálást. Az ugyanis még nem vallhatott kudarcot, hiszen nem kapott lehetőséget sem a bukásra. Mégis mi történt tegnap?

 

Két járás kivételével minden magyarlakta járásban magasabb volt a részvétel, mint három és fél éve. Ám épp a Dunaszerdahelyi és Rimaszombati járásokban esett vissza a választókedv, ahol a Szövetség a legjobb eredményeket érhette volna el. Az országos választási részvétel 68,51 százalékos volt, a magyarlakta járásoké csak 62,7 százalék. Ezen a téren a sokéves trend tehát folytatódott.

 

Az is feltűnő, hogy a Smer kivételesen jól szerepelt egynémely déli járásban, legalábbis a három évvel korábbi eredményeikkel összevetve. Ez is sokat elárul. Többet, mint elsőre gondolnánk.

 

 hirdetes_810x300  
Miért nem sikerült megfelelően mozgósítani?

 

Mózes Szabolcs (Összefogás) már vasárnap reggel megragadta az alkalmat, hogy az etnikai politizálás hiábavalóságáról szónokoljon. A liberálisokhoz kötődő politikus véleményére, aki mindössze a 10. legtöbb szavazatot gyűjtötte be a harmadik helyről (!), nem adhatunk sokat. Főleg, hogy közvetlen felelőssége van az elégtelen eredményben. Miért?

 

Mert a mostani számok egyenes következményei annak a három elvesztegetett évnek, ami a Most-Híd megmentésével kezdődött 2020-ban. Az azóta eltelt időszak másról sem szólt, csak arról, hogy a Szövetség nem lehet az, aminek lennie kell, mert mit fognak szólni a Most-Híd liberális elemei. Ismét leírjuk, amit már annyiszor leírtunk: az MKP részéről stratégiai hiba volt megmenteni a vegyespárt maradványát. Ezt az új vegyespárt szánalmasan gyenge eredményei bizonyítják.

 

A magukat kampányban „hibernáló” jelöltek szintén felelősek a kialakult helyzetért. Ezt nem árt észben tartani.

 

A gyűjtőpárt modellje megbukott

 

A sokszínű, se színe, se szaga gyűjtőpárt modellje megbukott. Sajnos, ez bele volt kódolva egy ilyen tákolmányba. Egy olyan időszakban, amikor ekkora ellentétek dúlnak a társadalomban, nem lehet semleges kijelentéseket tenni, mert az azt a látszatot kelti, hogy bárkivel, bárhol hajlandó a pártvezetés lepaktálni.

 

Különösen nagy a felelőssége ebben Forró Krisztiánnak, a Szövetség országos elnökének, aki többször elmondta, hogy a Smerrel nem működnek együtt. Még ha sokaknak egyértelmű is volt, hogy ez a tétel a választások másnapjáig érvényes csak, azt a hatást keltette, hogy a Szövetség lepaktálna a magyargyűlöletet új szintre emelő progresszívokkal. Ez pedig sokakat a Smer felé taszított.

 

Az embereket érdeklő legkomolyabb kérdésekben a Szövetség elnöke nem foglalt egyértelműen állást, körmondatokkal kerülte a később számonkérhető kijelentéseket. Nyilatkozatainak nagy része arról szólt, hogy mennyire fontos nekünk a parlamenti részvétel, és hogy mennyire elhanyagolták a déli régiókat. De hogy merre akarja vinni a közösséget, nem derült ki.

 

Itt emelnénk ki, hogy Robert Fico sem pusztán szociális programjával győzött, hanem mert ki merte mondani mindazt, ami megkülönböztette a PS-től és a többi liberális párttól. Ez a Szövetségnél hiányzott, és ez nagyon látszik az eredményeken.

 

Sajnos, az azért sejthető, hogy a háttérben nagyon komoly belső feszültségeket kellett kezelnie Forró Krisztiánnak, és ezért a kritika mellett megérdemli az elismerést is, amiért ellenszélben sikerült fenntartania a párt egységét a kampány idején. Felvállalta és következetesen végigvitte azt a diplomatikus egyensúlyozást, ami miatt a választók szemében talán túl óvatosnak tűnt. Igen, ez azt is jelenti, hogy a Szövetség a parlamentbe jutva nem biztos, hogy ellen tudott volna állni a szétfeszítő erőknek, de ettől még kétségtelen, hogy a 2020-ban pártelnökké választott Forró ebben a kampányban vált valóban politikai vezetővé.

 

Valószínűleg az sem derül már ki, hogy mennyi szavazatot hozott volna, ha Forró és Gyimesi György jobban összehangolja a kampányát, felvállalva a határozottabb kijelentéseket.

 

Gyimesi György a 149. helyről a második legtöbb, több mint 30 ezer szavazatot gyűjtötte be. Be kell vallanunk, hogy többet vártunk tőle is, de legalább kampányára nem lehetett panaszunk, hiszen olyan politikusokkal szemben is állta a sarat, mint Jaroslav Naď. És azt is le kell szögeznünk, hogy a pártszakadás óta elért legjobb eredmény elsősorban neki köszönhető.

 

Gyimesi egyébként teljesítette azt a célt, amire a felvidéki magyar politikában már régóta vártunk. Hosszú évek, évtizedek óta magyar pártra szavazni nem akaró választókat mozgósított és mozgatott meg, és ez is elvitathatatlan érdem.

 

Érdemes még egy mondatban megemlíteni Magyarország szerepét ebben az egészben. Mivel a magyar kormány nyíltan kiállt Robert Fico mellett, de mindeközben a Szövetség képtelen volt egyértelmű vállalásokat megfogalmazni, az már most sejthető, hogy ahogy három és fél éve Igor Matovič, ezúttal Robert Fico vitte el a magyar szavazatok egy igen jelentős részét.

 

Hogyan tovább?

 

A kérdés most az, milyen legyen a folytatás. A minket fenyegető kihívások megmaradtak, a progresszív magyargyűlölet nem fog alábbhagyni, az infláció, a gazdasági válság, a nyugati háborús propaganda mind velünk marad. Robert Fico pedig egy pragmatikus politikus, akitől a magyar ügyek felvállalását nem várhatjuk el – felesleges is volna. Azok az előnyök, amit a Smer győzelme nyújthat, csak akkor tudnak érvényesülni, ha a Smer képes lesz kormányt alakítani. Ez viszont nem rajta múlik, hanem a HLAS-on, és olyan külső tényezőkön, amelyek nyomást gyakorolnak majd Ficora, hogy hátráljon.

 

Magyar szempontból újratervezésre van szükség. De nem a politikusok körében, hanem a közösségben. Új kapcsolódási pontokat kell keresnünk, elsősorban egymáshoz, és nem a politikusokhoz. Meg kell tudnunk fogalmazni, hogy kik vagyunk, és mit akarunk, hol a helyünk Szlovákiában és a Kárpát-medencében.  Erre eddig a politikusok képtelenek voltak, és többségüktől feleslegesen is várjuk azt, hogy érdekelje őket a választó véleménye.

 

Szögezzük le újra, hogy 2020 legnagyobb tévedése volt a hárompárti összeborulás, mert bár a választók elmondták a véleményüket, az értelmetlen politikai alkuk lassú agóniára fecsérelték a drága időnket, ahelyett, úgy újraszervezhettük volna magunkat. Ezt most pótolnunk kell.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 24 olvasónak tetszik ez a cikk.