Célkeresztben a magyar közösség: Korčok magyar- és Magyarország-ellenes stratégiát hirdetett

Nyitókép forrása: Ivan Korčok hivatalos facebook-oldala

Ivan Korčok atlantista elnökjelölt, volt külügyminiszter kedden bemutatta külpolitikai programját, és az ott elhangzottak egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a progresszívok kedvenc államfőjelöltje olyan stratégiában gondolkodik, aminek célja a szlovák-magyar viszony megrontása és eszkalálása. Nem túlzás azt állítani, hogy Korčok a nyugati (amerikai) külpolitikai mainstream fehér lova, a liberális erőtérnek pedig egyszerűen szúrja a szemét egy olyan országközi kapcsolat, ami a akadályozhatja az amerikai külpolitika maradéktalan érvényesülését Európában. A jelek szerint nagyon nehéz elnökválasztási kampány vár a magyar közösségre, és a mögöttünk álló kampányra való tekintettel van okunk aggódni, hogy a Szövetség mennyire van/lesz felkészülve a liberális soviniszta úthengerre.

Korčok beszédét a liberális sajtó és a GLOBSEC köré csoportosuló diplomáciai erőközpont emberei előtt mondta el. Lényegében az amerikai külpolitikai főirányt olvasta vissza, legyen szó NATO-ról, EU-ról, V4-ről, Ukrajnáról és Szlovákia szuverenitásáról. Kijelentette, hogy újra kell értelmezni a hazaszeretet fogalmát, ami egy külföldi hatalmak feltétlen követését valló politikus esetében a hazaszeretet fogalmának teljes kiforgatását jelenti.

Mikor megkérdezték tőle, hogy milyen hatással lehet ránk Ukrajna EU-csatlakozása, nagy sóhaj után kijelentette, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy Szlovákia számára egy szuverén Ukrajna létérdek. A terelés nem volt véletlen, hiszen Ukrajna uniós csatlakozása Szlovákiát megfosztaná az agrártámogatásoktól, a külföldi befektetésektől, és társadalmi feszültséget okozna.

   

Mindeközben a szuverén külpolitika és az uniós tagállami vétójog ellen érvelt. Ha a szlovák konzervatívok Zuzana Čaputovát amerikai kémnek nevezték, Korčokot valószínűleg még ennél is cifrább kifejezésekkel fogják illetni.

A liberális mainstream megnyitja a szlovák-magyar frontot

Korčok hosszan beszélt a szlovák-magyar kapcsolatokról is, és amit elmondott, az sok jót nem ígér. Arról beszélt, hogy a politikusoknak újra kommunikálniuk kell a szlovák-magyar viszonyról és a közös történelemről. Állítása szerint ezt a kölcsönös tisztelet talaján állva kell megtenni, de már a következő sorban arra utalt, hogy Szlovákia „nem hallgathat és maradhat” tovább „nyugodt” Magyarország ténykedése kapcsán.

Korčok egyértelműen Magyarországra célzott, mikor a V4 kapcsán azt fogalmazta meg vádként, hogy „egyesek” más tartalommal akarják megtölteni a visegrádi együttműködést, mint amire hivatott, hiszen a csoport egyetlen célja nem lehet más, mint Közép-Európa Nyugathoz közelítése. Magyarországra célzott, mikor a keleti és nyugati világ között egyensúlyozó politikusokat naivnak nevezte, és kijelentette, hogy Szlovákiának oldalt kell választania. És ez az oldal csak a Nyugat lehet.

Korčok közvetlenül bírálta Magyarországot, amiért annak vezetői1 a szomszédot (Szlovákiát) elszakított területnek tekintik (ez utalás Orbán Viktor idei, tusványosi beszédére). Ha Korčok és társai komolyan gondolnák a közös történelem korrekt értelmezésének elindítását, ez a megjegyzés sosem kerül bele a beszédbe. Mert magyar szempontból Szlovákia területe egykor a Magyar Királyság része volt, „Uhorsko” fogalma csak a szlovák történelemben létezik, és a Felvidéket a magyar koronától ténylegesen elszakították. De mivel nem a korrekt viszony a cél, a történelmi tények héttérbe szorultak. Sőt.

Mit jelent mindez? 

Az, hogy egy magyarellenes atlantista politikus arról beszél, hogy a politikának ismét napirendre kell tenni a szlovák-magyar történelem vitás kérdéseit, fenyegetés a szlovák-magyar kapcsolatokra és a felvidéki magyar közösségre nézve.

Korčok ugyanis akkor jelentette ki mindezt, mikor Pozsonyban és Budapesten is szuverenista kormány regnál, amelyeknek, elsősorban a magyar fél részéről, hosszú éveken keresztül, pragmatista külpolitika mellett sikerült fontos eredményeket elérniük.

Amit Korčok mond, az magyarul azt jelenti: történelmi témák feszegetésével robbantsuk szét az épp csak bimbózó szlovák-magyar együttműködést.

Korčok és az atlantista-progresszív erőközpont a maga narratívájával (hazugságaival), az általa birtokolt sajtón keresztül, az általa megválasztott időben és módon akarja napirendre tenni a szlovák-magyar történelmi kérdéseket és sérelmeket, annak érdekében, hogy megbénítsa Pozsony és Budapest együttműködését. Na, nem Szlovákia érdekében, hanem hogy semmi sem akadályozza az amerikai külpolitika totális érvényesülését és a közös adóssághegyből épülő európai szuperállam létrejöttét, vagy épp a pénztőke befektetési érdekeit.

Leegyszerűsítve: az államfőválasztási kampányt kihasználva történelmi sérelmek felemlegetésével, gyűlölet szításával és revíziós félelmek feltüzelésével akarnak ellenségeskedést szítani a két nemzet és a két ország között.

A minimumcél az, hogy a pozsonyi és a budapesti kormány közös politikai és diplomáciai szereplését ellehetetlenítsék. Emlékezzünk vissza, hogy az orosz-ukrán háború miatt hogyan vált a magyar-lengyel viszony rideggé, igaz, csak a kamerák előtt. Vagy arra, amikor a cseh alsóház elnöke, a szélsőliberális Pekárová szabotálta a visegrádi országok házelnökeinek találkozóját, hogy beárnyékolja a sajtó támogatásával a visegrádi országvezetők találkozóját.

De a lehető legjobb eredmény, amiben Korčok és a mögötte álló erőközpont reménykedik, az a szlovák-magyar ellenségeskedés teljes eszkalálása.

Ha ez sikerül nekik, azzal a két éve gondosan épített párhuzam az orosz agresszió és a magyar revízió között meghozza gyümölcsét, a lakosság jelentős részét a magyaroktól való félelmében Ukrajna mellé lehet állítani, ugyanez a félelem pedig az USA és NATO karjaiba löki a közvéleményt, hiszen a szomszédban van az ellenség.

Ha sikerül kiaknázniuk a magyargyűlölet mögött meghúzódó gyermeteg félelmet, akkor nem csak Pozsonyt és Budapestet tudják szétzilálni, hanem szétverhetik a V4-et, a NATO és az USA „védelme” felé terelhetik a közvéleményt, Brüsszelt kiálthatják ki a megoldás kulcsának, és minden Szlovákiára káros amerikai és brüsszeli gazdasági vagy külpolitikai cél hirtelen lenyomható lesz az emberek torkán. A vétójog eltörlésétől a közöss adóssághegy táplálásán át az ország szuverenitásának lebontásáig.

Szövetség, a gyenge láncszem

A fenti fenyegetés fényében a felvidéki magyar közösségnek nincs oka megnyugodni. Még akkor sem, pontosabban, főleg akkor nem, ha tényleg Forró Krisztián lesz a párt államfőjelöltje. Nem azért, mert nem nyerhet, hanem mert Forró Krisztián volt az, aki a parlamenti választások kampánya során képtelen volt érdemben állást foglalni azokban a kérdésekben, ahol most Korčokék frontot akarnak nyitni a magyarok ellen.

Forró még az egyébként harmatgyenge Andrea Letanovskával (Demokrati) szemben sem tudott jól fellépni, mikor a hölgy fenyegetésnek nevezte Magyarországot – ezzel lényegében a magyar kisebbséget is fenyegetésként jelölte meg.

Nehéz elképzelni, hogy Forró képes lenne hárítani vagy érdemben lereagálni Korčok és a teljes liberálprogresszív sajtó támadásait a kampány során. Azokkal a narratívákkal biztosan nem tud majd helytállni, amit eddig hallottunk tőle.

Hiszen már korábban is tanúi lehettünk, hogy a „közös” szlovák-magyar történelem kapcsán a felvidéki magyar politikusoknak nincs kidolgozott szókészlete, nincsenek előre elkészített, érthető, a gyűlölet szításának szándékát hárítani képes magyarázatai, amit a szlovák közvéleménynek bátran elmondhatnak. És ahogy a Szövetség a választások óta viselkedik, nem is nagyon reménykedhetünk benne, hogy veszik a fáradtságot a szükséges politikai narratívák kidolgozására.

Csak halkan jegyezzük meg, hogy egyetlen magyar politikus volt a mögöttünk lévő kampányban, aki tényleg képes volt felvenni a kesztyűt az atlantista politikusok támadásaival szemben, akár élő adásban is. És őt Gyimesi Györgynek hívják.

Miközben tehát a Szövetség belső stabilitásának megteremtésén és az egyéni pozíciók megőrzésén/átmentésén dolgozik egy végeláthatatlan és reménytelenül kicsinyes történet keretében, miközben megszakította az együttműködést a legütőképesebb magyar politikussal, a progresszív-atlantista erőtér már javában ássa a lövészárkokat.

Persze, miért várnánk el Forró Krisztiántól vagy másoktól a Szövetségben, hogy észre vegyék a közeledő fenyegetést, hiszen akkor sem figyeltek, mikor a Szövetség megalakulásakor figyelmeztettük őket, hogy a Most-Híd gáncsoskodni, majd dobbantani fog a pártból, úgy és akkor, ahogy és amikor a legnagyobb kárt tudja okozni. Így is történt. Tanultak belőle? Kétséges…

Körkép.sk