Az ukrán-amerikai stratégiaváltás margójára: Kivették Kijev kezéből a gyeplőt

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Evan Vucci

A New York Times keddi cikke alaposan felforgathatja még a nyugati narratívagyártás vonalát, a lap ugyanis nem kevesebbet írt amerikai és ukrán tisztviselőkre hivatkozva, mint hogy 2025-ben Ukrajna és az Egyesült Államok tárgyalóasztalhoz kényszerítik Oroszországot. Ehhez pedig stratégiaváltást fognak véghez vinni. A „kényszerít” és „közös stratégia” kifejezések természetesen csak PR-fogások. Kijev kezéből kikerül a gyeplő, és az USA határozza meg a dolgok további menetét – sokkal közvetlenebbül és szorosabban, mint eddig.

Tény, hogy az oroszok jelenleg nem érzik szükségét sürgetni a tárgyalások megkezdését. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy kényszeríteni kell őket. Az orosz stratégia nyilvánvalóan számol azzal, hogy az amerikai elnökválasztás után fordulhat a külpolitikai szélirány Washingtonban. Nyilván nem véletlenül írt a NYTimes 2025-ös dátumról, hiszen ugyenezen év elején iktatják be az új (vagy régiúj?) amerikai elnököt is. .

A NYTimes cikke szerint az amerikaiak olyan stratégiát terveznek, miszerint az ukránok tartalékolják erejüket a megmaradt országrészek megtartására, miközben újratöltik készleteiket és fejlesztik katonai képességeiket, és majd ez fog akkora fenyegető erővel bírni, hogy Moszkva leül tárgyalni velük a békéről. Mit jelent mindez a valóságban?

   

Először is, az amerikai stratégia nem más, mint a háború befagyasztása. Ez a gyakorlatban nem fegyverszünetet jelent, hanem a harcok alacsony intenzitásra „halkítását”, nagyjából azt, amit 2014 és 2022 között láttunk. Ez épp úgy magában hordozza a háború újbóli fellángolását, mint a fegyverszünet és a rendezés lehetőségét.

Másodszor, egészen nevetséges az, amit a NYTimes által idézett amerikai tisztviselők állítanak. Mikor tavasszal elkezdődött a nyugati fegyverek gyűjtése a nagy ukrán ellentámadásra, az volt a nyugati narratíva, hogy az orosz vonalak áttörésével majd tárgyalóasztalhoz kényszerítik Moszkvát. Most ugyanezt a célt akarják elérni ellentámadás nélkül, a háború befagyasztásával.

Aztán ott van az a nagyon feltűnő körülmény, hogy egy amerikai háromcsillagos tábornokot küld Ukrajnába. Tévedés ne essék, nem támogatói és tanácsadói feladatokat fog ellátni, hanem utasításokat fog adni.

Magyarul: az USA közvetlenül fogja vezényelni az ukrajnai eseményeket. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a fronton minden úgy történik majd, ahogy az amerikaiak akarják, nyilván lesznek olyan ukrán parancsnokok, akik politikai vagy katonai okokból partizánakcióba bocsátkoznak. De a döntések zömét már nem Ukrajna fogja meghozni.

Erre pedig csak akkor lehet szükség, ha már látszik a horizonton valamiféle végkifejlet-szerűség, aminek elérését nem akarják Washingtonban a véletlenre bízni.

Ezt erősíti meg az is, hogy kedden közösen fotózkodott Rusztem Umerov védelmi miniszter, Oleszkszandr Szirszkij, a szárazföldi erők főparancsnoka, és Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök. Az elmúlt hetekben Zaluzsnij és Zelenszkij elnök között a viszony nagyon megromlott. Az, hogy most Zelenszkij két emberével közösen szelfizett, azt jelzi, hogy átmenetileg felveszik a pókerarcot és egységet mutatnak. Nyilván nem önszántukból, hanem mert meg kell felelniük a külső nyomásnak.

A körülmények két dologra utalnak. Az egyik az, hogy Ukrajna nem számíthat arra a támogatásra, amit a Nyugattól remélt, és nincs más választása, mint egy stratégiai váltással igazodni hitelezői akaratához. Ha folytatódik is Ukrajna anyagi és katonai támogatása, akkor sem olyan intenzitással, mint ahogy azt Kijev elvárja. Még akkor sem, ha a republikánusok végül elfogadják a 60 milliárdos támogatási csomagot.

A másik dolog, hogy az USA és az EU nem tudja és nem akarja tovább finanszírozni az orosz-ukrán háborút. Ukrajna képessége arra, hogy kivéreztesse Oroszországot, kudarcot vallott. Oroszország nem omlott össze (és ennek még jeleit sem mutatja), az orosz gazdaság nem rogyott térdre. Sőt. A háború fenntartásával a Nyugat csak azt érte el, hogy az orosz gazdaságot a haditermelés felfuttatására ösztönözte, a gazdasági függőségeket pedig a szankciók jórészt lerombolták.

Emiatt Európa és az USA ma már nem Ukrajna sorsáért aggódik, hanem azért, hogy kiürült raktáraival, várakozásokon alul teljesítő haditechnikájával, facebookos harcokban profi, de tényleges harctéri küzdeni akarással nem rendelkező lakosságával és kissé széttartó szövetségével kezdjen valamit. Mert ha nem zárkózik fel a kihívásokhoz, akkor nem tud elég elrettentő erőt mutatni Oroszország irányába, aminek katasztrofális következményei lehetnek. Ezt vehették számításba Washingtonban és Európa nagyvárosaiban.

Remélhetőleg ezek a megfontolások állnak a döntéshozók lépései mögött. Ha ugyanis tévedek, akkor a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb irányba fordul. A kép folyamatosan változhat, de az EU-csúcs után sokkal teljesebb lesz, mint most. Hozzáteszem, csak akkor, ha nem következik be valami váratlan és földrengésszerű esemény a harctéren, a Közel-Keleten, az orosz, az amerikai vagy az európai politikában. Mert ez is mindig benne van a pakliban.

Körkép.sk