Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Evan Vucci
Az EU 26 tagállama Magyarország távolmaradásával megszavazta, hogy megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Ukrajna és a Nyugat hatalmas győzelemként értelmezte a döntést, amely egyébként Európa számára nem túl jó hír. És a látszat ellenére Ukrajnának sem feltétlenül az. Igaz, Volodimir Zelenszkij hatalmas politikai sikerként tálalhatta az ukrán közvélemény előtt. Még abban is lehet valami, hogy az uniós csatlakozás új reményt ad a lakosságnak, és az oroszok által megszállt területeken is szöget üthet a dolog egyesek fejébe. De rövidtávon Kijev egy olyan helyzetbe manőverezte magát, ahol harctéri szándékait egyre könnyen elgáncsolni.
Korábbi cikkünkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy Ukrajna kvázi meghívást kapott az EU-ba, de gyakorlatban is megmutatkozó változás nem történt, ugyanakkor Magyarország megvétózta az Ukrajnának szánt uniós támogatások terveit, amelyeket az EU februári rendkívüli csúcsán fog újra megtárgyalni.
És hogy addig mi minden történhet? Addigra elég jól kikristályosodik, hogy Amerika kisorol-e Ukarjna mögül. Ezen kívül, ott vannak azok a korábban kiszivárgott hírek, miszerint nyugati tisztviselők arra ösztönzik már október óta Ukrajnát, hogy teremtsen lehetőséget az Oroszországgal való tárgyalások felé, és a tárgyalások lebonyolítására a legkésőbb a jövő év első heteiben kerítsen sort.
Nem mellesleg kiderült, hogy az amerikaiak egy háromcsillagos tábornokot küldenek Ukrajnába, elvileg tanácsadói feladatokkal, de mivel a sajtóban is megjelenhetett a dolog, sokkal inkább a háborúval kapcsolatos esetleges változások levezényléséről lesz itt szó. Szombaton pedig Szergej Lavror jelentette ki, hogy nyugati tisztviselők nem hivatalos tárgyalásokat akartak kezdeményezni Ukrajnáról. Az, hogy Lavrov ezt elárulta a nyilvánosságnak, arra utal, hogy Oroszországot per pillanat nem érdekli a fegyverszünet, mert tervei vannak a harctéren, vagy a Nyugat olyan feltételek mentén nyitott csatornát a tárgyalások felé, amivel Moszkva nem volt elégedett. Az előbbi a valószínűbb forgatókönyv.
Visszatérve Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló tárgyalások megkezdéséhez, fontos kiemelni, hogy ezek a tárgyalások leghamarabb a tavaszi uniós csúcs után kezdődnek el ténylegesen. És az is biztos, hogy a folyamat éveket, hanem évtizedeket fog igénybe venni. Még Horvátországnak is tíz évig tartott az uniós csatlakozás, pedig nem állt háborúban senkivel és gazdaságilag és jogrend szempontjából messze jobb kondícióban volt.
Nem beszélve arról, hogy a csatlakozási tárgyalások folyamata során nem kevesebb, mint 75 olyan alkalom van, amely során egy vagy több tagállam megállíthatja vagy felfüggesztheti a csatlakozási folyamatot.
De az EU mostani döntésének rövidtávú következményei még érdekesebbek. Lehet ugyan rá politikai sikerkampányt építeni, de ezzel lényegében teremtettek egy logikai ellentondást is Ukrajna végtelenített katonai támogatása és az uniós tagság elérése között.
Ha a katonai támogatás és a háború fenntartása addig tart, „ameddig csak kell” – ahogy azt a nyugatiak fogalmazták meg – akkor az uniós csatlakozás folyamatosan tolódik ki. Minél tovább tart a háború, Ukrajna annál kevésbé tudja teljesíteni azokat a mérföldköveket, amely nélkül nem csatlakozhat az EU-hoz: mert a háború elvonja a pénzt, energiát, figyelmet minden másról. Ha folytatódik az ország pusztítása, annál nehezebb felvenni az EU-ba és annál többe is kerül.
Ha viszont Ukrajna komolyan gondolja az uniós csatlakozás kérdését, akkor fontolóra kell vennie, hogy valamilyen formában felfüggeszti vagy lezárja a háborút, hogy el tudja kezdeni azt a folyamatot, amely során teljesíti a feltételeket.
A kettő együtt nem megy. Magyarul: a Nyugat talált egy igen jól eladható okot arra, hogy adott esetben (de nem feltétlenül) azt mondja Kijevnek: vess véget a háborúnak, mert minél tovább húzod, annál később csatlakozhatsz az EU-hoz.
De Ukrajna nem a csak stratégiai kérdésekben veszített további mozgásteret, hanem belpolitikai szinten is. Az uniós csatlakozás egyik feltétele a korrupció visszaszorítása, ami egyet jelent az oligarchák megregulázásával (nyilván nem a rendszer teljes felszámolásával, az még Szlovákiában sem valósult meg). Csakhogy az oligarchák nem fogják ilyen könnyen feladni megszokott kiskirályi létüket.
Zelenszkij az elmúlt hetekben látványosan meggyengült belföldön. Nem csak a támogatottsága zuhan, de a vér szagát megérző oligarchák is elkezdték kikezdeni, miközben egyre-másra nőnek ki a politikai ellenfelek.
Azok, akik eddig jól kerestek a háborún és a nyugati segélyeken, és érdekeltek a háború fenntartásában, szintén egyre jobban mozgolódnak a nyugati pénzcsapok apadása miatt idegeskedve.
A lakosság sem fogja elfogadni az ukrán vezetéstől azt, hogy a háború korlátlan folytatását erőltetve késleltesse az uniós csatlakozást, hiszen ma már egyre többen gondolhatják, hogy a nyomor legyőzésére több esélyük van, mint az oroszok kiszorítására.
Akármilyen oldalról nézzük is a dolgot, az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése Ukrajnát nem az oroszok feletti győzelem felé mozdítja el. Épp ellenkezőleg, teremtett egy olyan elvárást saját maga irányába, amelyet nem tud kielégíteni, csak akkor, ha feladja a háborús céljait.
Más nézőpontból úgy is fogalmazhatjuk, hogy Kijev alibit kapott az EU-tól, például: nem azért kezdünk el tárgyalni az oroszokkal, mert nem tudunk győzni, hanem mert minél előbb be akarunk lépni az EU-ba.
Persze, semmire sincs garancia, így ez is csak egy forgatókönyv a sok közül. De ha megnézzük a közelmúlt geopolitikai eseményeit, még mindig az esélyesebb forgatókönyvek közé tartozik.
Komjáthy Lóránt
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
