Nyitókép forrása: A Szövetség és az Összefogás platform hivatalos facebook-oldala

 

A 2023-as év egyértelműen rosszabbnak bizonyult, mint a 2022-es év. Háborúk, külpolitika, belpolitika, kultúrharc és felvidéki magyar politikai terén egyaránt. Sajnos egyelőre nincs okunk azt hinni, hogy a 2024-es év könnyebb lesz. A felvidéki magyar közösség szempontjából kifejezetten nehéz és embert próbáló esztendő elé nézünk. Ebben a cikkben megpróbáljuk felsorolni azokat a tényezőket, amelyek meghatározzák a 2024-es év politikai eseményeit felvidéki magyar szempontból.

 

Növekvő belső feszültségek a Magyar Szövetségben

 

Bár a Magyar Szövetség decemberi kongresszusán eltörölték a platformokat, a nem hivatalos törésvonalak megmaradtak. Annak ellenére, hogy a Most-Híd progresszív vezetése még tavasszal távozott a pártból, azóta sem sikerült egyetlen stratégiai irányba néző és egységes stratégiai lépéseket tevő pártot kialakítani.

 

Ennek oka a szeptemberi előrehozott választások kimenetele volt. A Szövetség nem jutott be a parlamentbe, így a párton belüli konzervatív erőknek Gyimesi Györggyel együtt sem sikerült minden kétséget kizáróan illegitimmé nyilvánítani a liberálprogresszív erőkkel összekacsintó vegyes-ideológia magyar vonalát – nem a választók, hanem a politikusok körében. Ha a Szövetség Gyimesivel bejutott volna a parlamentbe, a párt identitása és orientációja is eldőlt volna – de nem jutott be.

 hirdetes_810x300  

 

Az egykori Most-Híd platform progresszívjei után hagyott ideológiai űrt szinte azonnal az Összefogás-platform töltötte be, akik ma együtt tüntetnek a progresszív PS-szel azon kormány ellen, amellyel a MSZ pártelnöke szerint bizonyos munkakapcsolatra kellene törekedni.

 

Ezek a törésvonalak 2024-ben megmaradnak, és a progresszív erőtér valószínűleg megpróbálja majd őket elmélyíteni. Erre utal, ahogy a balliberális sajtó a Zuzana Čaputová által szakértői kormányzásra felkért Ódor Lajost „sztárolja” és fokozatosan építi politikai imidzsét. Jelenleg még csak megágyaznak a parlament bizalma nélkül hónapokig kormányzó Ódor politikai szerepvállalásának, aki valószínűleg csak a tavaszi elnökválasztást követően  fok nyílt ki- és bejelentéseket tenni ambícióit illetően.

 

Az elnökválasztás után, ami akár Forró Krisztián MSZ-pártelnök súlyos leszereplésével is végződhet, Ódor jó pozícióból indulhat neki egy saját, baráti sajtó által jobbközépnek beállított, valójában progresszív-atlantisa-Brüsszel-párti politikai projekt nyílt építésébe. Ez alternatívát jelenthet a volt Összefogás-platform liberálisainak is, akik – a Most-Híd távozó tagjaihoz hasonlóan – ismét a magyar szavazatok megosztásával kezdhetik el zsarolni a párt konzervatív oldalát.

 

Az ultimátum ezúttal úgy fog kinézni, hogy a Magyar Szövetség vagy nyíltan ellenzéki és kormányellenes lesz, és távolságot tart a magyar kormánytól, támogatva a progresszív agendát, vagy távoznak a pártból. Hogy pontosan milyen témák mentén fogják ezt megfogalmazni, azt most lehetetlen megjósolni, de a lényegi mondanivaló ez lesz. Jó esély van rá, hogy az elnökválasztási kampány szlovák részről nyílt magyarellenes nacionalizmusba csap majd át, ami a Magyar Szövetség konzervatív részét határozottabb nyilatkozatokra kényszeríti, és ezzel szembekerül a párt liberálprogresszív vonalával.

 

Ha ez tényleg megtörténik, akkor a végkifejlet egyértelmű lesz: ahogy a Most-Híd platform egykori vezetésénél sem volt kérdés, hogy dobbantanak, úgy az MSZ liberális térfélen alternatívát remélő politikusai esetében sem lesz kérdés a távozás.

 

A helyzet összetettségét jól mutatja Világi Oszkár szlovákiai magyar oligarcha interjúja, amit a balliberális Denník N-nek adott. A cikket december 28-án közölték. Ebben Világ teljes nyíltsággal beszél arról, hogy

 

  • nagyra értékeli Orosz Örs (jelenleg az MSZ egyik új alelnöke) köré csoportosuló fiatal politikusok munkáját. Úgy fogalmazott: „Az Orosz Örs köré csoportosulók számomra szimpatikusak és jó kapcsolatokat ápolok velük, de a párthoz való viszonyom nem épp pozitív”. 
  • Kijelentette a párt „szűk vezetéséről”, név szerint említve Forró Krisztiánt és Berényi Józsefet, hogy a Most-Híd tavaszi távozásakor „mindent megtettek” a párt gyengítése érdekében.
  • Kritizálta Gyimesit, miért az bírálta Rigó Konrádot,
  • és explicit módon utalt rá, hogy Forró nem alkalmas az elnökjelöltségre (érdekes módon anno a szlovákul kommunikálni nem tudó Menyhárt József MKP-elnökkel kapcsolatban ilyen kifogásokat nem emelt…).

 

Világit lehet szeretni, nem szeretni, tény azonban, hogy a felvidéki magyar politikai képlet egyik konstans tényezője, és naivitás lenne azt hinni, hogy nincs rálátása és közvetlen befolyása a felvidéki magyar politikára.

 

Emiatt, ha egy balliberális lapban kiemeli és méltatja a PS-szel szimpatizáló politikusok egy csoportját, majd kritizálja a párt konzervatív szárnyát képviselő politikusokat, az jelent valamit. Főleg, hogy a Slovnaft egykori biztonsági főnöke, Jaroslav Spišiak jelenleg a PS parlamenti képviselője.

 

De hogy ne csak negatívumokat említsünk az interjúból, nem vitathatjuk el Világi Oszkártól azt, hogy a beszélgetés során érdemi érvek mentén védte meg a magyar kormány szuverenista álláspontját, és felhívta a figyelmet az szankciók és a háború folytatásának értelmetlenségére. És sokkal egyértelműbben fogalmazott, mint például Forró Krisztián pártelnök szokott.

 

Továbbra sem látni, hogy Gyimesi György miképp tudja majd pozicionálni magát a párt alelnökeként. Jelenleg ő a párt egyetlen karizmatikus politikusa, akit ráadásul a szlovák sajtóban is számon tartanak, szemben a többi vezető politikussal a pártból. Párton belüli szerepe egyelőre a támogatói hálózat létrehozására korlátozódik, amely éppúgy lehet a jövőben Gyimesi energiáit lekötő béklyó, mint választókat hozó sikertörténet.

 

Ráadásul, az elnökválasztási kampányra való tekintettel Gyimesit korlátozni fogják a nyilvános szerepléseiben. Egyszerűen azért, mert sokkal feltűnőbb jelenség, mint Forró Krisztián, sokkal egyértelműbb és olvashatóbb álláspontokat közöl, mint a pártelnök. Forró arcáról minden pillanatban leolvasható, hogy háromszor végiggondolja, mit mondjon, nehogy véletlenül akarata ellenére párton belüli ideológiai ellentéteket szítson – és az eredmény pedig általában az, hogy ködös, homályos, átlátszóan alibista közhelyeket fogalmaz meg.

 

A Magyar Szövetségben tehát a helyzet ismét a fokozatos fellazulás majd bomlás felé mutat. Hogy ennek megkora valós esélye van és lesz, azt majd a 2024-es esztendő első felének két nagy választása, az államfő- és EP-választás mutatja majd meg. Cikkünk következő részében ezeket vesszük majd górcső alá.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.