Nyitókép: Micskó András
Ne kívánd el Nagy Testvéred szabadságát, jogát vagy törvényét, sem más egyebet, ami az övé.
Magyarország nagyszerű vendége, David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete, bírálta a szuverenitásvédelmi törvényt. Azt mondta:
„Amennyiben ez a törvényjavaslat a független civil társadalom és a médiaszervezetek kriminalizálására és/vagy megfélemlítésére irányulhat, az nagyon veszélyes. Remélem, hogy Magyarország nem ezt az utat választja”.
A valóság azonban az, hogy az ilyen törvények elfogadásának célja minden esetben a „független civil társadalom” kriminalizálására (is) irányul!
Mint emlékezetes, a törvényt a magyar parlament is azért hozta, mert bebizonyosodott, hogy a 2020-as parlamenti választások során egyes magyar civilszervezetek bizonyíthatóan (az Egyesült Államok kormányzati szervei által támogatott) külföldi NGO-któl jutottak pénzhez, melyből bizonyíthatóan pénzügyi támogatást nyújtottak a választási kampányban résztvevő politikai pártoknak szolgáltatásokat nyújtó szervezeteknek.
A támogatások céljául nem a természetesen a párt-, vagy kampánytámogatást jelölték meg, hanem – mint cinikus módon mondták – a „kutúraváltást” kívánták velük elősegíteni. Természetesen magunk sem kételkedünk abban, hogy egy sikeres „kultúraváltás” könnyen kormányváltással járhat – a kampányidőszakot követően azonban ezzel a tevékenységgel az említett szervezetek valamiért mégis felhagytak.
Hogy a hasonló törvények valóban monitorozzák a civil társadalmat, arra álljon itt az USA-ban 1938 óta érvényben lévő, „A KÜLFÖLDI ÜGYNÖKÖK NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELÉRŐL” szóló törvény (FARA) néhány passzusa. Ott valószínűleg nem ilyen kényes bájjal értékeli Góliát Dávidja a paragrafust, ugyanezért mi sem fordítjuk a nevét (Pressman) még művészi szabadsággal sem a Sajtó Emberére, és a nyomásgyakorlással sem hozzuk összefüggésbe a virágzó amerikai hagyományok gyakorlása közben. Én kérek elnézést a nyelvi erőlködésért, de hát így rápihenhettek a rideg tényekre:
(a) A „személy” kifejezés magában foglalja a magánszemélyeket, társulásokat, egyesületeket, társaságokat, szervezeteket vagy a magánszemélyek bármely más szervezetét;
(b) A „külföldi megbízó” kifejezés magában foglalja…
(1) egy külföldi ország kormánya és egy külföldi politikai párt;
(2) az Egyesült Államokon kívül lévő természetes személy, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az ilyen természetes személy az Egyesült Államok állampolgára és lakóhelye az Egyesült Államokban van, vagy az ilyen személy nem természetes személy és az Egyesült Államok vagy bármely állam vagy más, az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó terület törvényeinek megfelelően szerveződött vagy jött létre, és fő székhelye az Egyesült Államokban van; és
(3) olyan személyegyesítő társaság, egyesület, társaság, szervezet vagy személyek más olyan szervezete, amely valamely külföldi ország joga szerint szerveződött, vagy fő székhelye külföldön van.
(c) A… „külföldi megbízó ügynöke” kifejezés a következőket jelenti…
(1) bármely személy, aki ügynökként, képviselőként, alkalmazottként vagy beosztottként jár el, vagy bármely személy, aki bármilyen más minőségben egy külföldi megbízó vagy olyan személy megbízásából, kérésére, irányítása vagy ellenőrzése alatt jár el, vagy olyan személy, akinek bármely tevékenységét közvetlenül vagy közvetve egy külföldi megbízó felügyeli, irányítja, ellenőrzi, finanszírozza vagy támogatja, és aki közvetlenül vagy bármely más személyen keresztül—
(i) az Egyesült Államokon belül politikai tevékenységet folytat az ilyen külföldi megbízó számára vagy érdekében;
(ii) az Egyesült Államokban az ilyen külföldi megbízó számára vagy érdekében PR-tanácsadóként, reklámügynökként, információs szolgálat alkalmazottjaként vagy politikai tanácsadóként tevékenykedik;
(iii) az Egyesült Államokon belül az ilyen külföldi megbízó számára vagy érdekében hozzájárulásokat, kölcsönöket, pénzt vagy más értéktárgyakat gyűjt, adományokat gyűjt, folyósít vagy ad ki; vagy
(iv) az Egyesült Államokon belül az ilyen külföldi megbízó érdekeit képviseli az Egyesült Államok kormányának bármely közigazgatási hivatala vagy köztisztviselője előtt; és
(2) minden olyan személy, aki a c) pont (1) bekezdésében meghatározott külföldi megbízó ügynökeként egyetért, beleegyezik, vállalja, vagy azt állítja magáról, vagy aki – akár szerződéses jogviszony alapján, akár anélkül – egy külföldi megbízó ügynökeként jár el, vagy annak tekinti magát.
Egyszerűbben: az amerikai törvény értelmében minden civilszervezet, ami külföldről pénzt kap azzal a céllal, hogy a megbízó érdekeit elősegítse: ügynök, tehát a törvény hatálya alá esik. Az amerikai törvény a továbbiakban kötelez minden, a FARA hatálya alá eső „személyt”, hogy „regisztrációs nyilatkozatot” nyújtson be a legfőbb ügyésznek, melyben eskü alatt vall tevékenységének mibenlétéről. A törvény a nyilatkozat tartalmát is pontosan előírja.
2017-ben a magyar parlament elfogadott egy törvényt, amelyet a külföldről származó adományokban részesülő civil szervezetek átláthatóságára irányuló törvényként terjesztettek elő. E törvény értelmében ezeknek a szervezeteknek a magyar bíróságoknál „külföldről támogatott szervezetként” kell nyilvántartásba vetetniük magukat abban az esetben, ha az általuk kapott, más tagállamokból vagy harmadik országokból származó adományok éves mértéke egy meghatározott összeget meghalad. (részlet az Európai Unió Bírósága [EUB] 73/20 sz. sajtóközleményéből)
A törvényt az Európai Bizottság megtámadta.
„A 2020. június 18-án kihirdetett Bizottság kontra Magyarország (Az egyesületek átláthatósága) ítéletben (C-78/18) a Bíróság nagytanácsa helyt adott az Európai Bizottság által e tagállammal szemben benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek. A Bíróság megállapította, hogy Magyarország azáltal, hogy nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket írt elő a bizonyos összeghatárt meghaladó mértékű külföldi támogatásban közvetlenül vagy közvetve részesülő civil szervezetek egyes kategóriái tekintetében, és szankciókat helyezett kilátásba az e kötelezettségeknek eleget nem tévő szervezetekkel szemben, a szóban forgó szervezetek és a számukra ilyen támogatást nyújtó személyek vonatkozásában hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be.”
– (részlet az EUB 73/20 sz. sajtóközleményéből)
Egészen elképesztő! Az amerikai szabályozásra érezhetően hasonlító magyar törvényt az Európai Bizottság elkaszálta. Miközben a megfelelő képzettség hiányában (sajnos?) nem tudunk jogilag kikezdhetetlen álláspontot közvetíteni (mint látják, a jogászok sem), laikusként kétségtelennek tűnik, egy uniós tagország egyszerűen nem teheti meg, hogy arra kötelezze a területén működő civilszervezeteket, hogy mutassák be forrásaik eredetét! Az EUB ezt „indokolatlan korlátozásnak” nevezi.
„Az egyesületek átláthatóságáról” szóló törvény megsemmisítése, majd két évre rá, a tízmillió dolláros amerikai támogatás napvilágra kerülése után Magyarország kormánya beterjesztette az azóta elfogadott szuverenitásvédelmi törvényt.
A törvény így fogalmaz:
„3. § A Hivatal…
- a) feltárja és vizsgálja a más állam, valamint − jogi státuszától függetlenül − külföldi szerv vagy szervezet és természetes személy érdekében végzett
- aa) érdekképviseleti tevékenységeket…
ab információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenységeket,
- ac) a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket, ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet, ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik;
- b) feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére;
- c) feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak.
- § (1) A Hivatal a 3. § szerinti feladataival összefüggésben egyedi ügyeket vizsgál, és az általa lefolytatott eseti vizsgálatok eredményét közzéteszi honlapján, amely tartalmazza a vizsgálatok során feltárt tényeket, az ezeken alapuló megállapításokat és következtetéseket.
„A tervezett Szuverenitásvédelmi Hivatal ellenőrzését fegyverként lehetne alkalmazni szinte bárki ellen, aki ellenfélnek tekinthető, például „a demokratikus vita befolyásolására irányuló tevékenység”
miatt – közölte Dunja Mijatović, az Európa Tanács emberi jogi biztosa.
Amerikai részről sem Pressmann úr volt az egyetlen, akinek aggályai támadtak a törvénnyel kapcsolatban! Az USA külügyminisztériuma szerint a törvény magyar állampolgárokat, vállalkozásokat és szervezeteket vethet alá „tolakodó” vizsgálatnak még akkor is, ha nem kaptak támogatást külföldi kormányoktól vagy szervezetektől. Ohh, hát ez de szép! Mégis, honnan lehetne tudni, hogy kapnak-e, ha tilos megkérdezni? A nyilvántartásba vételt és az adatszolgáltatás előírását az európai bíróság megtiltja, a vizsgálatot meg a Department of State helyteleníti!
Vonjuk le a következtetést: Mit tehet egy uniós ország szuverenitásának védelmében? Semmit. Bizonyára, mert az Unió ragaszkodik a jogállamiság érvényesüléséhez. Ugyanakkor az uniós polgárok érdekképviseletét nem tartja már annyira fontosnak, az teljesen biztos.
És ezt kellene helyénvalónak éreznünk!
Micskó András
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
