Micskó András – Ki biztosítja a jövő élelmét?

Nyitókép: fox10phoenix.com

A természetes élelmiszer és a mesterséges fogyasztó. Mik és kik alakítják a jövő életlehetőségeit?

A jövő szempontjából két fontos kérdés vetődik fel világviszonylatban: a világ egyik fele majd azt kérdezi, van-e mit enni, a másik fele, hogy tudjuk-e, mi van a tányéron?

   

A modern társadalomban egyre messzebb kerül az ember a saját tápláléka előállításától, mások kiszolgáltatott fogyasztóivá válk. Vannak, akik ezt egyáltalán nem bízzák a véletlenre. Miközben kormányok gondolkoznak úgy, hogy a mezőgazdaság nem csupán az önellátás szempontjából fontos, hanem nemzetbiztonsági kockázattá emelték, mások – a magánszférában ezt a területet kiemelten kezelik, ami a befektetéseiken is látszik.

2013. júniusában az USA Mezőgazdasági Minisztériuma felhatalmazott egy magáncéget, a Climate Corporationt a vonatkozó szövetségi növénybiztosítási kötvények kezelésére. A növénybiztosítással tudja elérni a termelő, hogy a felmerülő esetleges kárait megtérítsék. Ezt az oltalmat ugyanakkor attól a tulajdonosi körtől várhatja az amerikai termelő, aki a műkaja előállításában érdekelt. 

Még az év októberében a világ legnagyobb vetőmag és mezőgazdasági termelőeszközöket forgalmazó cég, a Monsanto bejelentette, hogy körülbelül 1,1 milliárd dollárért felvásárolja a Climate Corporationt. Ezzel gyakorlatilag megszerzett minden információt a mezőgazdasági piaci szereplőkről. Mellesleg a Climate Corporationt két, korábban a Microsoftnál dolgozó fejlesztő alapította. Így jutottunk el Bill Gatesig. Nem kellett túl sokat kutakodni, hogy a műkaják után, a mezőgazdasági piaci kontroll megszerzésre mellett új érdekeltségére is fényt derítsünk. Az Impossible Foods, egy olyan fejlesztő cég, amely húskészítmények növényi alapú helyettesítőit fejleszti. Ennek a cégnek a fejlesztéseinek jelentős részét 2014 és 2017 között, mintegy 396 millió dollár értékben, ugyanúgy Bill Gates, a Microsoft alapítója finanszírozta.

2016-ban ugyanaz a Monsanto vásárolta fel az észt VitalFields szoftverfejlesztő céget. A cég szoftverei lehetővé teszik a Monsanto számára a vetőmag-, vegyszer- és műtrágyahasználat naplózását, nyomon követését és jelentését. 

Ugyanez a Bill Gates az elmúlt tíz évben vagyonának számottevő részét az amerikai termőföld felvásárlásába fektette. Ma ő az Egyesült Államok legnagyobb földbirtokosa. 2023-ban egy egyre növekvő, pillanatnyilag 270.000 hold méretű termőföld terület tulajdonosa.

Így alakult ki a teljes kontroll: a nyersanyag oldaláról, a növényvédelem oldaláról, a termelés nyomon követésének oldaláról és az adatgyűjtést tekintve. A legnagyobb adatbázist építi ki, miközben a legnagyobb földtulajdonossá válik. Ellenőrizni tudja a természetes élelmiszerek előállítását, miközben ő maga a műkaják fejlesztésében érdekelt.

Szükség és illúzió

A posztmodern társadalom abban különbözik a korábbiaktól, hogy az ember elválik a túlélését jelentő javak megteremtésétől, azokat nem előállítja, csak használja vagy hasznosítja. Nem termel, csak megeszi. A technikai civilizáció lehetővé teszi, hogy a fizikai fennmaradáshoz nélkülözhetetlen termékek előállításával csak az emberek töredéke foglalkozzon. A gépesítés kapcsán egyre több ember veszítette el a mezőgazdaságban a munkahelyét. Ugyanakkor emberek lényeges többsége alig egy generációváltással elvesztette képességét az elsődleges szükségleteinek önálló kielégítésére, ezzel az önfenntartásra. Túlélését mások biztosítják. Egzisztenciája a másodlagos javak szolgáltatására korlátozódik. 

A szolgáltató ember másodlagos igényeket elégít ki, s ezzel maga is másodlagos fontosságúvá válik. Nincsenek direkt információi az őt körülvevő világról, annak változásaihoz nem alkalmazkodik. Mesterséges környezetének működését nem érti, működtetése kívül esik akciórádiuszán. A szolgáltató ember elidegenedett. Céljai a szükségesség illúziójának fenntartását szolgálják, így bármikor nélkülözhető. Anyag- és energiapazarló városai a túlélés akadályai. Megszüntetésük fenntartóinak érdeke, így ő maga azok kiszolgáltatottja. Ebben a kiszolgáltatott létezésben az egzisztenciális alárendeltség gondolati alárendeltséget kényszerít ki. Nem tudja, hogy mit eszik, de ahhoz, hogy ehessen – függ másoktól.

A termelő emberre nehezedő nyomás egyre nő

A létfenntartáshoz szükséges javakat megteremtő maroknyi ember megéli a flóra és a fauna változásait, egzisztenciájának alapja a környezettel alkotott szimbiózis. Nem nélkülözhető, talán legutoljára válik kiválthatóvá. Ez a képesség, az el- és önfenntartás képessége teremti meg gondolati szabadságát és szellemi függetlenségét. Emiatt ő a posztmodern jövő kiteljesedésének kerékkötője és támadásainak elsődleges célpontja. A termelő emberre nehezedő nyomás egyre nő.

Míg a termelő e minőség meghatározója, a fogyasztó kiszolgáltatottja. A beszűkülő erőforrások világában a kiszolgáltatottság szétnyíló ollójának indikátora a táplálkozás minősége. A föld- és kerttulajdonos saját kezével állíthat elő táplálékot, ha hajlandó befektetni az ehhez szükséges munkát. Ennek megfelelően a természetes táplálék előállítói számának csökkenésével  prognosztizálhatóan egyre értékesebb lesz, miközben a közélelmiszerből lassan kiszorulnak a természetes alapanyagok.

Ebben a folyamatban a természetes táplálék a jövő a jólétének fokmérőjévé válik. Így ellenőrzése és birtoklása a jövő hatalomgyakorlásának elsődleges eszköze lesz.

A folyamat elkezdődött

A jelenség, hogy a Föld leggazdagabb emberei mesterséges élelmiszerek előállításába, ezzel párhuzamosan pedig a termőterületek felvásárlásába fognak, kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az általuk megrendelt prognózisokban az emberiség gyorsan növekvő létszáma mellett a jövő alakításában a víz- és élelmiszerellátás kulcsszerepet játszik. Az ezek fölött az erőforrások fölött rendelkező személyek pedig meghatározó, sőt, kényszerítő erővel fognak rendelkezni az önálló létfenntartási képességeitől megfosztott tömegek irányításában.

A folyamat elkezdődött. A Monsanto és a hozzá hasonló „magánországok” kialakítása közepette folyik a kollektív tudat, a szolidaritás, közösségi érzés felbomlasztása, a nemzeti szuverenitások fellazítása, azaz a demokrácia leépítése. A XIX. és XX. század demokráciafogalma kiürül, a választó tájékozottsága elégtelen, amit azonban nem észlel az őt elárasztó információáradatban. Ennek megfelelően nem működik demokratikus intézményrendszere sem, amennyiben nem óvja meg egzisztenciáját, és nem csökkenti kiszolgáltatottságát a „magánországok” érdekérvényesítő képességével szemben. Választott képviselői ugyanolyan tájékozatlanok és cselekvőképtelenek, mint ő maga. A folyamat kívül reked minden törvényes ellenőrzési mechanizmuson.

A tudás, a rátermettség hagyományos értékei helyett már a „magánországok” érdekei mentén, vagyis az egyetemes emberi értékek mellőzésével határozható meg úgy a nemzeti érzés pozitív vagy negatív volta, mint a nacionalizmus előjele, a hős és a gazember definiálása, vagy az érték és a haszon viszonya. A személy társadalmi hasznosságának megítéléséhez sem szükséges a közösség érdekében elvégzett munka, elegendő a bőrszín, a genderidentitás a kvótaszemlélet, és az identitás bizonytalanságból táplálkozó arrogancia.

Hogy mire megyünk ezzel a relativizálással? 

Talán az egyén egészségesen önző részét elgondolkodtatja. A tökéletesre fejlesztett fél(re)információs társadalom metamorfózisa során ugyanis mindenre készteti Őt a gépezet, csak gondolkodásra nem. Cserébe viszont a nélkülözhetetlenségének tudatában tartja, és a szükségességének hamis illúzióját táplálja. Pedig fehéren feketén látható, hogy az egyén ebben a gépezetben nem fontos, és mire a tévedésére ráeszmél, már mindennek vége van. Vége van? Vagy még érdemes erről gondolkodni? Hm, lassan vetni érdemes a padlizsánmagokat, a chili paprikát, de a bazsalikomot is.

Micskó András