Nyitókép: archív
A mindennapi életünkben- kapcsolatainkban eluralkodott a durva-trágár és alpári beszéd. A minap egyik nagy bevásárló központunkban – nem zavartatva magát a sok vásárló jelenlététől – egy gyengébb nemhez tartozó személy, két munkatársát simán, minden szégyenérzet nélkül – kicifrázva a „szülőtájékba” küldte. Manapság az ilyen „élmény” nem ritka, megéléséhez elég az utcára kimenni. Az obszcén szöveget sajnos kultúrintézményeinkben is gyakran -„modern” – „divatos”, sőt „menő” megnyilvánulásnak veszik.
Befészkelődött az iskolákba, családokba, mondhatom a média hathatós segítségével a közéletbe is. Így nem csodálkozhatunk, hogy lépten-nyomon tanúi vagyunk annak, hogy sértő és durva szavakkal illetik egymást az emberek munkatársi közegben és az iskolában egyaránt.
Sajnos a családokban is ez gyakori jelenség. Úgy néz ki, hogy menő-trendi fej az a fiatal, aki szinte nem képes úgy mondatot alkotni, hogy szókészlete ne legyen megspékelve egypár trágársággal. Szomorú jelenség, de nem egyszer a szülő még büszke is arra, hogy milyen gazdagon tud már az óvodáskorú gyermeke káromkodni!
Más megítélés alá tartozhat a humor és a vicc világa. Itt nem mindig kívánatos, ha a túlzott prüdéria korlátozza a társaság jó kedvét, kellemes társalgását és szórakozását. Azonban a humor sem jogosít fel arra, hogy másnak a lelkivilágába gázoljunk. Ezért az emberi nagyság mutatója az is lehet, ha jól megválasszuk a befogadó társaságot, így humorunknak valószínűbb lesz az elfogadása, különösen akkor, ha bátran merjük az önirónia eszközét is használni. Nagyobb a baj, ha az egymásközti kommunikáció konfliktusba torkoll, és felindulásból agresszióhoz, vagyis tettlegességhez vezet.
A durva szavak, kifejezések tudat alatt vagy tudatosan is komoly lelki sérülést okozhatnak.
Lehiggadva esetleg már rá is jöhettünk, hogy célt tévesztettünk, más szavakkal elkerülhettük volna a megbántást vagy embertársunk lelki sérülését, amit meggondolatlanságunkkal okoztunk!
Lényeges gyakori következménye azonban az, hogy a szóbeli durvaság számtalanszor agresszióhoz, sőt testi bántalmazáshoz vezet!
Történhet ez a családokban férj és feleség közt, azonban legtöbb esetben az elszenvedői a menekülést és jó megoldást nehezen találó bántalmazott feleség és gyermek. Rosszabb esetben a gyermek kényszerül állandó stressz nyomása alatt élni, szenvedni és elviselni mindkét szülő agresszív viselkedését, bántalmazását. Itt meg kell jegyezni, hogy a gyermekkor az, ahol a gyermek lemásolja a szülők, tanárok, barátok vagy ismerősök viselkedését, verbális kommunikációját. Sajnos ezt a terhet viszi magával, és befolyásolja további életét. Tehát nem csoda, hogy az agresszió – agressziót szül. Bizonyára ezzel összefügg, hogy már kisgyerekek között is előfordulnak ilyen vagy hasonló megnyilvánulások.
A verbális agressziót sajnos túl sokszor követi a fizikális bántalmazás.
A negatív példa tovább bonyolódhat úgy, hogy a gyermek először az óvodai, később az iskolatársaival szövetkezve vagy más gyengébb lánccal szemben követ el agressziót. Ez történhet testi-lelki terror, durvaság, megalázás, zsarolás, bántalmazás, zaklatás bármely eszköze által. Többnyire ezt másolják le a gyerekek elsősorban a családban, iskolában, sajnos nem ritka esetben a média által tolmácsolt hatás következtében is.
Dr. Hollósy Tamás, szülész-nőgyógyász
Megosztás:
Címkék: alpári beszéd család humor iskola kisgyerek szóbeli durvaság trágárság verbális agresszió vicc
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
